Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

1122 KATUS LÁSZI-Ó túra, tudomány, művészet és általában a szellemi tevékenységek szféráiig. A társadalmitörténeti totalitást megragadni kívánó történész általában nem egyes struktúrákat, hanem bonyolult és összetett struktúra-rendszereket tanulmányoz, amelyek számos részstruktúrából állnak. Ezeket a komplex struktúrákat nevezik gazdasági vagy társadalmi rendszereknek, vagy éppen civilizációknak. Braudel legújabb könyvében — Marxra utalva — „a társadalom-gazdasági rendszer" kilejezést használja10

, amely a gazdasági, társadalmi, politikai, jogi és mentális struktúrák komplex együttesét jelöli. A hosszútávú történeti folyamat, a „longue durée" tartalma az ilyen komplex struktúrák kialakulása, tartós fennállása, lassú mozgása és változása, felbomlása és új komplex struktúrába való átalakulása. Braudel és az Annales-kör koncepciója a történeti fejlődésről konkrét gazdaságtörténeti kutatások folyamán alakult ki. Ezért érthető, hogy lényegében azonos a mai közgazdaságtudomány, a növekedés-elmélet fejlődés-koncepciójával, s tulajdonképpen úgy fogható fel, mint annak általánosítása, a társadalmi jelenségvilág egészére való kiterjesztése. A mai közgazdasági szemlélet szerint a fejlődós átmenet az egyik gazdasági rendszerből a másikba, tehát strukturális változás, amely mindig hosszútávú növekedési folyamat eredménye. A minőségi átalakuláshoz, struktúraváltáshoz vezető hosszútávú növekedési folyamatban a komplex struktúra bizonyos elemei fékező tényezőkként hatnak, mások viszont mozgatóerőkónt, vezetőszektorkónt, növekedési pólusként működnek, s ösztönző, sodró hatást gyakorolnak az egész rendszerre.11 Hogy a longue durée-ben lejátszódó mozgások, tehát a történeti fejlődés folyamatának mechanizmusát megérthessük, figyelembe kell vennünk, hogy a különböző struktúrák különböző élettartamúak, s mozgásuk, változásuk üteme igen eltérő. Vannak igen hosszú életű, igen szívós, rendkívül lassan változó, szinte mozdulatlannak látszó struktúrák. Ezek alkotják az emberi tevékenység, a társadalmi lét legalsó szintjét, infrastruktúráját, szilárd, tartós keretét. Ezeknek az alapstruktúráknak az együttesét nevezik a társadalom anyagi életének, anyagi civilizációnak.. Ide tartoznak mindenekelőtt a társadalmi lót földrajzi keretei ós biológiai adottságai: a klíma, a vegetáció, a földrajzi-természeti környezet és az emberi tevékenység között kialakult szilárd egyensúly, a demográfiai jelenségek, az emberek számának, termékenységének, élettartamának ós biológiai viselkedésének alakulása. Ide sorolható a társadalom anyagi életszínvonala: a táplálkozás, öltözködés, lakás; a települési viszonyok és az urbanizáció. Végül, de nem utolsósorban, a szorosabban vett gazdasági tevékenység infrastruktúrája: a technika és a termelékenység színvonala, az úthálózat, a szállítási-közlekedési viszonyok, a városok, forgalmi központok elhelyezkedése. Ez a rutin, az öröklött empirikus eljárások, az ősi mozdulatok végtelen ismétlődésének birodalma, a közvetlen termelőmunkát végző tömegek mindennapi életének igen tartós, igen lassan változó kerete. Ezek az alapstruktúrák a társadalmi élet és fejlődés támaszai, de egyúttal határai ós börtönei is, amelynek falait az emberi vállalkozás hosszú ideig nem hághatja át. A társadalmi lét felsőbb emeleteit a mozgékonyabb, gyorsabban és könnyebben változó struktúrák foglalják el. Mindenekelőtt a gazdasági élet: a csere, a forgalom, a piacok, a hitel, a nemzetközi munkamegosztás és egyenlőtlenségek bonyolult rendszereivel. Azután a politikai ós jogi intézmények, a szellemi-értelmi felszerelkedós, a tudományos és művészi világképek, az eszmék ós hitek.1

2 A marxi politikai gazdaságtan szemszögéből nézve, a struktúrák e két nagy csoportjában az alaphoz ós a felépítményhez tartozó elemek keverednek. Az alapstruktúrák között az elsődlegesen meghatározó jelentőségűnek tekintett termelőerők mellett másodharmadrendű derivátumok is szerepelnek. Braudel koncepciója szerint a történelmi „fejlődés" a lassabban változó, tartós struktúrák és a gyorsabban változó, mozgékony struktúrák közötti dialektikus kölcsönhatás formájában megy végbe. Az alapstruktúrák, az anyagi civilizáció struktúráinak meghatározó szerepe úgy érvényesül, hogy egy-egy longue durée periódusban ezek adják a társadalom mozgási lehetőségeinek kereteit, felső határát, plafonját. Az ipari forradalom előtti, tradicionális társadalmakban, a gazdasági „Ancien Régime"-ben a lehetséges ós a lehetetlen közötti határvonal igen alacsony szinten húzódott, merev volt, s rendkívül lassan, alig észrevehetően emelkedett, vagy éppen évszázadokon át változatlan maradt. A mozgékonyabb felső struktúrák képviselik a változást, a haladást, a jövőt, mert csak 10 Civilisation matérielle 436. 1. 11 F. Perroux: Les mesures des progrès économiques et l'idée de l'économie progressive. Cahiers de l'ISEA no. 47. 1956. dec. és La firme motrice dans une région et la région motrice. Cahiers de l'ISEA. Suppl. no. 111.1961. márc. 11-67. 1. - H. Ouitton: i. m. 65-77., 253-294. 1. n F. Braudel: Vie matérielle et comportements biologiques. Annales, 1961. 3. sz. 545 — 546. 1. és Civilisation matérielle 9-12. 1.