Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

AZ ANNALES 1123 ők rendelkeznek igazi mozgási szabadsággal, választási lehetőséggel. Tevékenységük, ösztönző, mozgató, más struktúrákban is változást indukáló hatásuk lassan, fokozatosan terjed az egész rendszerben, s végül is átalakítja annak nehézkesebb, kevésbé mozgékony struktúráit is. Ilyen haladást ösztönző, változást indukáló szerepet elsősorban a gazdasági élet bizonyos nem hagyományos szektorai töltenek be. A XV—XVIII. századi Európában, a gazdasági, társadalmi ós politikai „ancien régime"-ben a kapitalizmus játszotta a haladás motorjának, a változások létrehozójának a szerepét, amelynek egyre kiterjedő tevékenysége és fokozatosan növekvő hatásai végül is az egész struktúra átalakulását, az anyagi civilizáció minőségi változását, lehetséges és lehetetlen határának, gyors, ugrásszerű emelkedését eredményezték. A történelmi fejlődós, az emberi haladás nagy lépcsőfokai tehát Braudelék számára is a komplex társadalom-gazdasági alakulatok változásai, a formációváltások. Ezek jelentik ugyanis az alapstruktúrák átalakulását, az anyagi civilizáció magasabb fokát, a termelőmunkát végző tömegek mindennapi életkereteinek kiszélesülésót ós javulását, a társadalom egészének „játéklehetőségeit" megszabó felső határok emelkedését. A struktúra-váltás feltételei és tényezői hosszú időszakon át — a konjunktúrák hullámzásain, az események felszínen kavargó összevisszaságán keresztül — lassan érnek, fokozatosan, szinte észrevétlenül növekednek, amíg el nom jön az a nagy „pillanat", a rendszerváltozás sűrített, forradalmi periódusa, midőn egy társadalom át tudja törni az anyagi civilizációjának szintjében rejlő lehetőségek felső határát és egy új, magasabb szintű, szélesebb játéklehetőséget biztosító életkeretet alakít ki a maga számára. Az áttörések, a struktúraváltások nagy periódusai a globális történelem csomópontjai, s a történész érdeklődése is ezek felé irányul; a hozzájuk vezető és az általuk elindított longue durée folyamatokat vizsgálja, s magának a struktúraváltásnak a mechanizmusát. Ezek a nagy áttörések, történelmi csomópontok egyenlőtlenül oszlanak el térben ós időben, s eredményeik ós hatásaik sem egyenlő mértékben jelentkeznek. A történeti kutatás egyik nagy kérdése ez: miért éppen az adott időpontban és az adott társadalomban vagy társadalmakban ment végbe a történelmi fejlődésnek egy-egy ilyen nagy lépése? Braudel legújabb könyvében egy ilyen nagy történelmi kérdésre keresi a választ. A XV—XVIII. század világában vizsgálja anyagi civilizáció, gazdasági élet és kapitalizmus kölcsönhatását, s ezen keresztül azt a longue durée folyamatot, amely során kialakultak e komplex struktúra átalakulásának, a lehetőségi határok áttörésének, a modern nagyipari kapitalizmus létrejöttének, a gyorsütemű ós tartósan folyamatos gazdasági növekedés megindulásának feltételei. Ez a nagy struktúraváltás Nyugat-Európában a XVIII—XIX. században ment végbe, de világméretekben még ma is tart. A globális történeti folyamat megragadására törekvő történész számára a lényeges probléma: „hogyan bomlott fel ós omlott össze egy komplex életrendszer, egy világméretű „Ancien régime", hogyan érte el lehetősége határait, s aztán hogyan törte át ezeket a gátakat? Hogyan volt képes áttörni a plafont? S miért csak a világ néhány kiváltságosának a javára?"13 A történelem szóles, globális longue durée folyamatai tehát nem egyforma ütemben ós sodrással haladnak, s mind egy-egy nemzeti társadalmon belül, mind világmére. tekben egyenlőtlenségeket szülnek, szintkülönbségeket hoznak létre. „Ezek az egyenlőtlenségek, ezek az igazságtalanságok, ezek az ellentmondások, nagyok vagy kicsinyek, ezek mozgatják a világot, ezek alakítják át szüntelenül a felsőbb struktúrákat, amelyek igazán mozgékonyak."14

A kizsákmányolás ténye, az erőforrások, a helyzeti előnyök, a mozgási és választási lehetőségek egyenlőtlen eloszlása azt eredményezi, hogy az áttörés mindig a kiváltságosak viszonylag szűk csoportjának sikerül csak —- a XVIII.—XTX. század fordulóján a nyugat-európai társadalmaknak — a régi keretek közt maradók, az előrelépőket csak megkésve és nehezen követők rovására. Ugyanez a helyzet egy komplex struktúrán belül is: a lehetőségek plafonját nem az egész társadalom éri el, hanem csak egyes kiváltságosak: egyének, vagy csoportok — a többség vállára állva. A történetírás hagyományos tárgyalásmódja: a győztesek, a kiváltságos kevesek szempontjából szemlélni a történeti folyamatot. Braudelék gyökeres fordulatot végeznek: a legyőzötteket, a történeti fejlődós terheinek hordozóit állítják előtérbe. A termelő tömegek mindennapi életviszonyaiból, anyagi életkereteiből, lehetőségeiből kiindulva közelítik meg a globális történeti folyamatot, mert ezek adják a hosszútávú mozgás, a fejlődés valóságos alapját. ) » Braudel: Civilisation matérielle 12. 1. Uo. 437. 1.