Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

VITA Az Annales kör történetfel fogásáról" о KATUS LÁSZLÓ : Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről Amint nem indokolt Annales-iskoláról beszélni, úgy valamilyen egységes és határozottan körvonalazott világnézetről, történetfilozófiáról vagy eszmei irányvonalról sem, amelyet az Annales képviselne. Fernand Braudel — az Annales kör jelenlegi vezetője — ezt nemrég így fogalmazta meg: „Nem vagyunk iskola, hanem szabad szellemek társulása, akiket néhány közös meggyőződés köt össze." Ilyen közös meggyőződésként említi az új iránti fogékonyságot, az emberrel foglalkozó egyéb tudományokhoz való rendszeres folyamodást, múlt és jelen közös magyarázatban való összekapcsolásának vágyát.1 Az egyetlen programszerű célkitűzés, amellyel az 1929-os 1. számtól kezdve állandóan találkozunk: az emberrel foglalkozó tudományok együttműködésének, szintézisének megvalósulása. Ez a gyakorlati kutatás számos vonatkozásában már meg is történt az École Pratique des Hautes Études VI. osztályának irányítása alatt. „A történelem és a társadalomtudományok dialógusa folyóiratunk célja és értelme."2 S éppen ez a szüntelen dialógus nyújt időnként alkalmat az Annales gárdájának arra, hogy — a határok megállapítása, az összekapcsoló és elválasztó mozzanatok keresése során — kifejtse nézeteit a történettudomány legfontosabb elvi és módszertani kérdéseiről. Az Annales történetének legtermékenyebb dialógus-sorozata a két legközelebbi rokontudománnyal, a szociológiával ós a közgazdaságtudománnyal folyt ós folyik még ma is. E vita kezdetei még az előd — a „Revue de Synthèse Historique" —- első éveire, a századforduló idejére nyúlnak vissza. Akkoriban a szociológusok kétségbevonták, hogy a hagyományos francia történetírás — az egyszeri és egyedi jelenségeket, felszíni mozgásokat leíró „eseménytörténet" — egyáltalán tudománynak tekinthető-e. „Voltaképpen mi az ördögnek is művelik Önök a történelmet?" — kérdezték Durkbeimók — nem csekély malíciával — Seignobosóktól. A hagyományos történetírás képviselőivel szemben akkor a szociológus-közgazdász vitapartner, François Simiand szegezte le azt az álláspontot, amelyet azután az Annales is magáévá tett: „Nincs olyan tény, amelyben ne lehetne megkülönböztetni egy individuális és egy szociális részt, egy adag véletlenszerűséget és egy adag szabályszerűséget."3 A későbbi Annales akkoriban inaskodó gárdája — saját bevallása szerint — e vitában igen gyakran Dürkheim és Simiand pártján volt, de sohasem Seignobosón. Az események szintjén való túllépés, egy nem eseménytörténeti jellegű történettudomány keresése volt az az igény, amely végül is a francia történetírást megújította, s ennek a megújulásnak az Annales volt a kovásza. Az Annales-ban író történészekre kétségkívül nagy hatást gyakorolt a Dürkheim utáni francia szociológia nagy triásza: François Simiand, Maurice Halbwachs és Marcel Mauss. Simiand mint közgazdász is számos gondolattal és módszertani eljárással termékenyítette meg az Annales körét, s a második világháború után ehhez járult a közgazdasági konjunktúra- ós növekedés-elméletek hatása. A közgazdasággal a két háború között elsősorban Labrousse ós az általa létrehozott gazdaságtörténeti iskola révén került szorosabb ismeretségbe a francia történészek szélesebb köre. Labrousse igen eredményesen alkalmazta a történeti kutatásban a közgazdaságtudomány kérdésfeltevéseit ós módszereit. A második világháború után Georges Gurvitch lett az Annales kiemelkedő szociológus vitapartnere. Az új vita már nem ugyanazon a síkon folyik, mint a század elején. Ma már mindkét tudomány a totális társadalmi jelenségeket vallja kutatása tárgyának, s azokban az állandót, az ismétlődőt, a törvényszerűt keresi. Gurvitch azonban hangsú* Az MTA Történettudományi Intézete 1968. február 26-án tartott vitaülésének anyagából. 1 Annalee 1963. 1. sz. 103. 1. 2 Annales 1960. 1. sz. 83. 1. * F. Simiand: Méthode historique et science sociale. Eevue de Synthèse Historique. 1903. 18. 1.