Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

AZ ANNALES 1119 lyozza a közös tárgy megközelítési módjában, megragadásában, a két tudomány időszemléletében és módszerében mutatkozó különbségeket. „Történelemnek és szociológiának ugyanaz a kutatási területe: a totális szociális jelenségek, a totális emberek világa, s annak struktúrációi ós destrukturációi." A szociológia azonban más időbeli elhelyezésben vizsgálja tárgyát, mint a történelem. A szociológia tipologizál és a vizsgált jelenség diszkontinuitását hangsúlyozza. A történelem individualizál és igyekszik rekonstruálni az idő kontinuitását.4 Gurvitch-csal szemben Braudel hangsúlyozza, hogy a történettudomány is az ismétlődőt, az állandó összefüggéseket, a nem tudatos társadalmi tömegfolyamatokat keresi az egyszeri, nem ismétlődő események mögött. A globális társadalmi jelenségek időbeliségének van egy olyan mély, alapvető ós általános szintje, ahol valamennyi aspektusuk egyszerre megragadható, s így ezen a szinten a különböző társadalmi tudományok együttműködhetnek, módszereik találkozhatnak.5 Ezzel a vitába bekapcsolódó közgazdászok is egyetértettek.6

W. W. Rostow szerint a társadalomtudományok továbib fejlődésének alapkérdése: hogyan lehet őket dinamikussá tenni és egymással összekapcsolni. A történészek, szociológusok és közgazdászok közötti vitában ily módon előtérbe kerültek a totális társadalmi jelenségek időbeli lefolyásának és mozgásformáinak általános kérdései, a társadalomtudományok időfogalmának és időszemléletének, valamint a különböző időszinteknek és mozgásformáknak megfelelő kutatási módszerek problémái. Braudel rámutat arra, hogy „a történelem a társadalomtudományok egyik dimenziója", mindegyiknek kell, hogy legyen történeti része és módszere, mert a társadalmi valóság egyik leglényegesebb aspektusa az időbeliség, az időben való lefolyás, azaz a „társadalmi idő" (durée sociale). A társadalmi valóságnak ezt az időbeli aspektusát a történettudomány ragadja meg a maga teljességében. A történettudomány a társadalmi totalitást időbeli lefolyásában, mozgásában, változásában tanulmányozza. Az idő dialektikája szabja meg a történelem helyét a társadalomtudományok között. Nézzük meg tehát közelebbről, mit ért Braudel az idő dialektikáján, hogy határozza meg a történettudomány idő-fogalmát. Mit jelent a kutató történész számára a „történelem ideje", a történeti jelenségek időbeli aspektusa? A szociológus számára az idő a vizsgált társadalmi valóság egyik dimenziója, tulajdonsága, a hozzá kapcsolódó jelrendszer egyik tagja, amellyel a kutató, munkája során, teljesen szabadon bánhat: kénye-kedve szerint szabdalhatja, megállíthatja, újra elindíthatja. A szociológus számára nincs egyetemes ós egységes idő, hanem minden vizsgált jelenségnek megvan a maga sajátos időskálája, időmértéke. A történész számára viszont az idő alapvető ós lényeges realitás, az emberen ós annak tudatán kívül álló „exogén" adottság. Nem a vizsgálódó, a megismerő értelem szubjektív apriori kategóriája, hanem egységes ós egyetemes mérték, amelyen minden társadalmi jelenség le' mérhető. A történész számára éppen ez a lemérhetősóg a fontos: a társadalmi jelenség kezdete és vége, lefolyása és változása. Ilyen értelemben — mint egyetemes mérték — a történész időfogalma közeli rokona a mai közgazdaságtudomány időfogalmának, hiszen a modern közgazdász minden gazdasági jelenséget időbeli folyamatként vizsgál, az idő függvényében értelmez, r A kutató történész tapasztalata tehát az idő realitását és egységét valló arisztotelészi felfogást igazolja a szubjektív idealizmus — klasszikusan Kantnál kifejtett — időszemléletével szemben. Nem az idő, a tartam a mi szellemünk alkotása, hanem ennek az időnek feldarabolása — hangsúlyozza Braudel. A történész azonban nem szabdalhatja fel önkényesen az időt, hanem alkalmazkodnia kell annak belső ritmusához, „lólekzetvételóhez". Az egységes és egyetemes történeti időnek ugyanis van bizonyos belső differenciáltsága. Nem homogén vagy alaktalan realitás, hanem „strukturált". Az időnek ehhez a belső struktúrájához kell alkalmazkodnia a kutató történésznek is a társadalmi jelenségek vizsgálata és leírása során. ,,A történeti kutatás újabb tapasztalatai és kísér-1 letei mindenekelőtt kiemelték a történeti idő sokrétűségének egyre pontosabb fogalmát és a hosszú időtartam különleges történeti értékét." Mit ért Braudel az idő strukturáltságán, sokrétűségén, a történeti folyamat többszólamú voltán? 'в. Gurvitch: Continuité et discontinuité en histoire et en sociologie. Annales 1957. 1. sz. 74. I. s F. Braudel: Histoire et sciences sociales. La longue durée. Annales 1958. 4. sz. 725 — 753. 1. és Histoire et Sociologie. Traité de Sociologie (szerk. G. Gurvitch). Paris 1962. Tome I. 83-98.1. — Braudel koncepciójának ismertetésénél figyelembe kell még vennünk két könyvét is; La Méditerranée et le monde méditerranéen à l'époque de Philippe II. Paris. 1949; 2. átdolg. és bóv. kiadás: Paris 1966. Tome 1 - 2. - Civilisation matérielle et capitalisme (XVe-XVIIIe siècle). Paris. 1967. Főleg e munkák előszavában és konklúzióiban található történeti koncepciójának összefoglaló kifejtése. • W. W. Rostow: Histoire et sciences sociales: la longue durée. Annales 1959. 4. sz. 710 — 718. 1. — W. Eula: Histoire et économie; La longue durée. Annales 1960. 2. sz. 294 — 313. 1.