Századok – 1969

Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI

AZ ECKHART-VITA ÉS A SZENTKORONA-TAN" 1111 ne nyúljunk olyan könnyen a nemzetnek e történelem-adta kincséhez, mert félek tőle, hogy szűk kis eszünk nem lesz képes pótolni azt, amit leromboltunk."40 E nyitány után sajátos ideológiai küzdelem bontakozott ki a szentkorona-tan tulajdonjogáért. Megfelelő táptalajt nyújtott ehhez a „király nélkül királyságból" adódó rendezetlen, ellentmondásos közjogi helyzet. Horthy hívei ezt a kormányzói jogkör kiszélesítéséért folytatott propagandahadjáratukhoz használták fel. A szentkorona-tan csorbítatlan érvényesülésére hivatkozva követelték Horthy államfői hatalmának növelését.4

1

Ezt követően, a közjogi irodalom „bírálatától" is indíttatva, törvényhozásunkban a kormányzói jogkör állandó kiterjesztése követhető nyomon. A legitimisták a királypuccsok bukása ós a Habsburg-ház trónfosztása után sem adták fel harcukat. Törekvéseikhez alkalmas szervezeti keretet találtak a 20-as évek közepe táján megalakult ún. „Szent Korona Szövetsóg"-ben. Ezzel az elnevezéssel is demonstrálni akarták, hogy a szentkorona-eszme az ő követeléseiket támogatja, mivel felfogásuk szerint annak egyik lételeme a funkcionáló király személye. A szembenálló nézetek képviselői megegyeztek abban, hogy törekvéseik érvényrejutásától nemcsak a szentkorona-tan kiteljesedését várták, hanem ezen túl, ill. éppen ezen keresztül a területrevízió megvalósulását is. A szentkorona-tant ilyen módon minden oldalon az irredentizmus szolgálatába állították. A határrevízió követelésének és végrehajtásának történelmi jogosultságát és szükségszerűségét igyekeztek bizonyítani a szentkorona-eszmével. Az alaphangot még Timon Akos ütötte meg 1920-ban kiadott munkájának előszavában, ahol patetikus hangon hirdette: ,,A világháború ós a bolsevizmus következtében szótdarabolt magyar nemzet a szent korona személyiségében, misztériumában látja azt a nagy misztikus erőt, azt a hatalmas történelmi tényezőt, mely a koronához tartozó népek és területek állami egységét — habár nagy küzdelmek árán is — újból létrehozni fogja."42 Ezen a nyomon haladva „igazolták" a szentkorona-tannal a Horthy-korszak ideológusai, politikusai az irredentizmus elvi és gyakorlati jogosultságát. E tekintetben nem sok különbség mutatkozott közöttük. A szentkorona-tan társadalmi békét és rendet tételező jelentőségének hangsúlyozásában szintén egyetértettek. Kijelentették, hogy a szentkorona-eszme érvényesülése megóvhat a „népuralom túlkapásaival szemben". Ez különösen fontos most — bizonygatták, nem rejtegetve szovjetellenességüket —, amikor „Kelet-Európának ege a mai állami ós társadalmi rend gyújtogatóinak tűzcsóváitól veres".4

3 A szentkorona-tan ideológiájának érvényesüléséhez a hivatalos Magyarország olyan demonstratív intézkedésekkel is hozzájárult, mint pl. az 1930. évi XXXIV. tc., mely kimondta, hogy „a bírói hatalmat az állami bíróságok a magyar Szent Korona nevében gyakorolják". Az osztályharc éleződésével szemben az uralkodó osztályok a fizikai terrorral együtt ideológiai fegyvereiket is élesítették. Az elnyomottak jogos követeléseivel szemben a „történelem jogát" kívánták felvonultatni. A szentkorona-tan körül kialakult hivatalos ideológiai és politikai „közhangulatban" a félreérthető kritika vagy különvélemény is elég volt ahhoz, hogy a „nemzeti közvéleményre" hivatkozó tiltakozások viharát kavarja fel.4

4

Ez törtónt Eckhart Ferenc tanulmányával kapcsolatban is. Szinte egyszerre három oldalról került a bírálatok pergőtüzébe: tudományosságra igényt tartó dolgozatok, a napi sajtó cikkei, a parlamentben elhangzó tiltakozások ítélték el. A kritikai megállapítások tartalma, tudományos megalapozottsága tekintetében azonban nem sok különbséget lehet felfedezni. Sekélyesen vádaskodik szinte valamennyi. Különbség legfeljebb a formai megoldásokban ós a bírálatok hangnemében mutatkozik. Megegyeztek a bírálatok abban is, hogy a történetiség leple alatt, vagy leplezetlenül, az adott ideológiai, politikai célokat szolgálták. Eckhart tanulmányát elsősorban ebből a szempontból kritizálták, minden más megállapítás csak járuléka ennek. E tudományos objektivitás pártatlanságot mutató álarca " A nemzetgyűlés hetedik ülése. 1920. febr. 57. " Csekey István közvetlenül az 1920. évi nemzetgyűlés után bírálta annak intézkedését. Nem végzett teljesen egész munkát a nemzetgyűlés - mondja -, „ahelyett, hogy az államhatalmat a szent korona elmélete alapján osztotta volna meg, a fő és nemzettagokat képviselő nemzetgyűlés között, az államfőt megillető jogoknak tekintélyes részét továbbra is megtartotta magának és ezzel a szuverénításnak egész különös, köztársaság ízű szellemét csempészte be a magyar alkotmányba." Csekey István: A kormányzó és jogköre. Magyar Jogi Szemle, 1920. I. évf. 5. sz. 259. I. 12

Timon Ákos: A szent korona elmélete és a koronázáe. Bpest. 1920. 4. 1. 43

Molnár Kálmán: A szent korona jegyében. Dunántúi, 1931. febr. 1. " Ha az állammal kapcsolatos kérdésekről, az államról szóló tanról szó esik, minden esetben érzékeny reagálás várható az uralkodó osztály részéről. „Ez a kérdés . . . nagyobb mértékben érinti az uralkodó osztályok érdekét, mint bármely más kérdés. Ezért igen nagy hibát követnénk el, - olvashatjuk Leninnél -, ha feltételeznénk, hogy tudományosságra igényt tartó emberek ebben a kérdésben a tiszta tudomány álláspontját tárhatják fel." Lenin: Az államról. Müvei, 29. köt. 483. 1.