Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
1112 KARDOS JÓZSEF mögül minduntalan előtűnik a Horthy-rendszer ideológusainak igazi arca. Nem véletlenül került a vita középpontjába az Eekhart Ferenc által éppen csak érintett szentkoronatan. Ez az államra vonatkozó tantétel az uralkodó osztályok legalapvetőbb érdekeit rejtette magában, hiszen a történelem által „bizonyított" örökkévalóság és alkotmányosság illúziójával fonta be az osztályuralom realitását. Másrészt a trianoni békeszerződés nyomán előállott helyzet realitását a szent korona által jelképezett ország-egység illúziójával pótolta, „történetileg bizonyítva" az irredentizmus jogosságát és szükségességét. Eekhart Ferenc — bírálóinak kimondott vagy ki nem mondott véleménye szerint — épp ezeket az illúziókat kezdte ki tanulmányában. A Budapesti Hírlap 1931. március 8-i számában Káinoki Bedő Sándor parlamenti képviselő óvatlan őszinteséggel és hevességgel jelenti ki: Eekhart tanulmányával azt éri el, „hogy a magyar ifjúság lelkéből megint letörünk elég durva kézzel egy darab szép illúziót". A magyar alkotmány ősi, egyedülálló, sehol másutt nem észlelhető sajátos voltának kritikájában is a szentkorona-eszme illúziója ellen intézett támadást ítélték el. Aki az ősi, sajátosan magyar alkotmányosságot vonja kétségbe — mondták Eekhart bírálói —, a szentkorona-tant támadja, hiszen az alkotmányjogunk középpontjában áll, annak gerincét adja.4 5 Tulajdonképpen Timon Ákos nyomdokain haladva próbálták — Eekhart illúziókat romboló nézeteit cáfolva — bizonyítani alkotmányunk ősi ós individuális46 jellegét, mely a magyar nép „különösen erős közjogi irányú gondolkodásának"4 7 köszönhető. Egy szabadságszerető, bátor nép sajátja ez az alkotmány — mondja Molnár Kálmán —, amely ősidők óta biztosította a nemzet tagjai számára, hogy sorsuk intézésében részt vegyenek.4 8 Egyed István szerint á sajátságos „alkotmánybiztosítékok halmazával"4 9 biztosított magyar alkotmány töretlen ós egyenes vonalú fejlődést tett meg a vérszerződéstől, az aranybullákon, az 1848-as reformokon keresztül a jelen korszakig. Ezen a ponton derül ki egészen világosan, hogy miért szükséges alkotmányunk ősi voltát hangsúlyozni. A töretlen fejlődóst felmutató ősi alkotmánynak történelmi alapot kellett nyújtania a Horthy-korszak alkotmányosságának bizonyításához. „Magyarország az alkotmányosságnak ősi földje . . . alkotmányos állam alatt értve azt az államot, amelyben tagjainak, az egyeseknek emberi szabadságjogai és politikai jogai, vagyis az állami hatalom gyakorlásában való részvétele intézményesen biztosítva van." „Hazánk alapjellegét tekintve ősidőktől fogva ilyen állam"5 0 — jelenti ki Tomcsányi Móric; nem hagyva kétséget afelől, hogy nézete szerint az emberi szabadságjogokat, politikai jogokat a Horthyrendszer is biztosítja. A szentkorona-elmélet szerint a szent korona tagsága alapján a nemzet valamennyi tagja részese az államhatalomnak. E hamis ideológia terjesztése hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon az ellenforradalmi rendszer, tartalmával ellentétes demokratikus színeket öltve, alkotmányos látszatot keltsen. Az ősi alkotmány és annak egyenesvonalú fejlődése, a jogfolytonosság, a történelmi alapokon nyugvó alkotmányosság illúzióját táplálták. A jogfolytonosság e gondolatkör rendkívül fontos részét képezte. Á jogfolytonosság sokoldalú „bizonyítására" pedig — mint erről már az előzőekben szóltunk — nagy szüksége volt a Horthy-korszak politikusainak, ideológusainak. Eekhart Ferencnek nem bocsájtották meg, hogy ezt nem méltányolta tanulmányában. Nem vett tudomást arról, hogy „a magyar alkotmány fejlődésének legjellegzetesebb tulajdonságai közé tartozik épp a jogfolytonosság". Ez pedig nem ismer törést, nem tűr el forradalmakat, 1848 is „történelmi alapon nyugvó reform" volt, az „alkotmánymódosítás előírt útján, forradalmi megrázkódás nélkül".51 Ugyanígy „a mai közjogi berendezés is (1920: I. tc.) —írja a továbbiakban Egyed István, utalva az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvényre, mely a király nélküli királyságról és Horthy kormányzóságáról rendelkezett — az ősi alkotmányossághoz való visszatérést és nem az új alkotmány kidolgozását tűzte ki célul."5 2 Bírálja Eckhartot, aki szerint a Habsburg Monarchia összeomlásával a „múlt politikai szempontjait félre kell tenni". Ez megbontaná a jogfolytonosságot — írja Egyed István —, ami alkotmányosságunknak záloga. " Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e ... 24. 1. " Kérészy Zoltán szerint régi hazai jogunk egész rendszere a magyar nemzet jogalkotó tevékenységének eredménye, s ezért individuális sajátszerűségeket, magyar nemzeti jelleget tükröz vissza. Kérészy Zoltán: Hűbéri eszmék és magyar jogfejlődés. Bpest. 1931. 56. 1. " Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e .. . 46. I. «Uo. 2. 1. " Egyed István: Az alkotmánytörténetem írásának új útjai. Jogállam, 1931. XXX. évf. 236. 1. t0 Tomcsányi Móric: A magyar közjog és jogtörténet téves szemlélete. Magyar Jogi Szemle, 1931. ápr. Klny. 11. 1. « Egyed: i. m. 236. 1. s! Uo. 238.1. и Uo. 237. 1.
