Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
1106 KARDOS JÓZSEF megjelent cikkében — csak elvonja a tudósok figyelmét, időt rabol el a magyar jogtörténet behatóbb vizsgálatától. Ezért az európai jogtörténet mint külön tanszak megszüntetendő, mint kötelező főkollégium „többé elő nem adandó" ós a régi formában „tudományosan sem művelendő".1 3 É helyett magyar alkotmány- ós jogtörténetet kell előadni és tudományos kutatás tárgyává tenni, mely során lehetőséget lehet keríteni az európai kitekintésre. Ezt Timon úgy képzelte el, hogy az európai jogtörténetre annyiban kell hivatkozni, amennyiben a magyar gondolkozás felsőbbrendűségének bizonyítása ezt megköveteli. Timon Ákos törekvéseinek hangos, nacionalista érzelmeket szító sajtóvisszhangja támadt, mely egyúttal a tudományosság glóriáját is vonta a „mester" feje fölé. Az Ügyvédek Lapja 1904. október 8-i számában „Magyar szellem az egyetemen" címmel arról ír, hogy „nemcsak tudományos, hanem nemzeti ügy is, hogy a magyar egyetemen a magyar jogtörténetnek kizárólagossága megadassék. Senki ennek érdekében több joggal szót nem emelhet, mint- Timon, mert a magyar jogtörténetet, mint tudományt, ő építette fel."14 A Magyar Közigazgatás Timon nézeteiben egyenesen a magyar nemzeti öntudat fellendülésének renaissanceát látja: „Mi abban látjuk az ő legnagyobb sikerét, hogy a magyar közjogot nemzeti kultusszá tette". Javára írja a cikk, hogy tantételeivel nagy mórtékben erősítette a magyar nemzeti öntudatot, mely mennél erősebb, annál nagyobb hatást gyakorol kifelé, aminek útján egyéniségét a nemzet megóvja, sőt „környezetét asszimilálni törekszik".1 5 Nem szükséges részletezni, hogy mit jelentett a századforduló magyar asszimilációs törekvése a ,,környezet"-en értett nemzetiségek számára. Nem sovinizmus ez —- tiltakozik Timon nézeteit ismertetve a Budapesti Hírlap, mely közismerten a legszélsőségesebb nacionalista nézeteket vette pártfogásába. Timon álláspontjában szerintük csupán a nemzeti önállóság és állami függetlenség legelemibb kívánalma fejeződik ki.1 6 A magyar nemzeti öntudat nagyhangú bajnokai mellett elveszett azoknak a szava,1 ' akik józanságra intettek; a hazafias szavalás helyett az elmélyült alapos kutatás és forráselemzés nehezebb, de tudományos eredményekben gazdagabb munkáját ajánlották. Egy negyedszázaddal később Eckhart Ferenc úgy vélte, hogy megérett az idő az igazságtevéshez az utóbb említettek javára és hozzá lehet fogni a „nemzeti színűre mázolt tudományos kínai fal" lebontásához. Hitte ezt azért, mert tudományágában—az általa is felismert jelszavas nacionalizmus, szűklátókörűség, befelé fordulás miatt —bekövetkezett törés végső okát ill. okait a századelő közjogi harcaiban, Ausztriához fűződő kapcsolatokban, a Milleneum romantikájában, Timon ós követőinek népszerűséget hajhászó korlátoltságában fedezte fel. Nem lépett, nem is állt szándókában ennél tovább lépni; az alapvető törvényszerűségekig a társadalmi, gazdasági mozgatóerőkig nem juthatott el. így a nacionalizmusról alkotott ismeretei is csak egyoldalúak, korlátozottak lehettek. Ezért vélte azt, hogy a Habsburg-Monarchia összeomlásával,18 a közjogi és politikai helyzet megváltozásával a Horthy-korszak idején „már szigorúan tudományos alapon lehet tárgyalni" olyan kérdésekről is, amelyekről egy negyedszázaddal korábban még nem lehetett a kitaszítást jelentő „hazafiatlanság vádja" nélkül szólni. Eckhart Ferenc saját elképzeléseinek igazságába vetett szenvedélyes hittel látott hozzá a jogtörténet már „régen megérett" ós szükséges „átértékeléséhez". Ügy gondolta, hogy támogatja őt ebben a szellemtörténeti módszer térnyerése is, hiszen erre hivatkozva, ezt a maga módján alkalmazva, a forrásokhoz is ragaszkodva, a „politikai és gazdasági rugókat" is figyelembe véve, szigorú kritika alá veheti a jogtörténetben gyökeret vert felszínes, általa is tudománytalannak tartott hazafias szólamokat, dogmákat.1 9 13 Timon Ákos: Az alkotmány és jogtörténet tanítása. Jogállam. 1904. 441. 1. " Ügyvédek Lapja, 1904. okt. 8. XXI. évf. 41. sz. 15 Az alkotmány és jogtörténet tanítása. Magyar Közigazgatás, 1904. dec. 4. XXIII. évf. 49. sz. " Jogi oktatásunk nemzeti alapja. Budapesti Hírlap, 1904. okt. 2. XXIV. évf. 272. sz. 17 1906-ban az európai jogtörténet intézményes oktatását megszűntették. Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története . . . 620. 1. 18 Eckhart: i. m. 278. 1. 18 „Megkésett harc bontakozott ki - írja ezzel kapcsolatban Horváth Pál idézett könyvében—formailag a szellemtörténeti irány zászlaja alatt, amely ugyanakkor a pozitív kutatómunkához történő visszatérést is hirdette" (i. m. 66.1.). Egyetértésünk hangsúlyozása mellett megjegyeznénk, — amit más formában Horváth Pál is említ (i. m. 65. 1.) —, hogy Eckhart csatlakozása a szellemtörténethez a szubjektív szándék tekintetében tudatos vállalás, nem pedig csak formai vagy taktikai lépés volt. Itt említenénk meg, hogy véleményünk szerint Sarlós Márton épp e szubjektív szándék oldaláról (pl. „Több szellemtörténetet a jogtörténetbe" jelszó elismerése) közeledve ítélte el Eckhart Ferenc munkásságát. (Sarlós Márton: A szellemtörténeti irány és a magyar jogtörténetírás. Jogtudományi Közlöny, 1956.) Űgy véljük, hogy elsősorban ezért nem tett különbséget Eckhart tárgyalt dolgozata és az egész kötet célja, elképzelése között: a Hóman-féle szellemtörténetet tulajdonképpen azonosította Eckhart 1931-es beállítottságával. Nem arra gondolunk, ne kellene önmagában a szellemtörténethez való csatlakozás szándékát elítélni, egyetértünk azzal is, hogy a szellemtörténeti irány meghirdetése nem jelenthet haladást (Sarlós: i. m. 88.1.), de Eckhart tanulmánya a hangoztatott vállalás ellenére is sok tekintetben — mint ezt dolgozatunkban részletezzük is — eltér a hivatalosnak
