Századok – 1969

Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI

AZ ECKHART-VITA ÉS A SZENTKORONA-TAN" 1105 felismerte, hogy a századforduló idején a jogtörtónetírásban ill.-oktatásban törés következett be.4 A tudományos igényű forrásfeltáráson és elemzésen alapuló kutatói és oktatói törekvéseket, népszerűségeket kereső hazafias jelszavak, frázisok és dogmák váltották fel. Eckhart szerint e közkeletű jogtörténeti felfogás alapját az adta, hogy a magyar nép jogfejlődése tökéletesebb minden más népénél, melynek oka az a „közjogi irányú jogérzet" és gondolkodásmód, amit a magyarság az őshazából hozott magával.6

E nézet szerint a magyar nemzet csak saját talajából, saját jogalkotó képességének kibontakoztatásával fejlesztette jogintézményeit. A magyarság olyan ősi, egyenletes és magasrendű alkotmányos fejlődést mutathat fel, amilyennel a kontinens egyetlen állama sem rendelkezik.6

Ezzel kapcsolatban jegyzi meg Eckhart: „Meglepő biztonsággal és csalhatatlanul hivatkoznak jogtörténészeink ós közjogászaink alkotmányunk ezer évére, amely jelszót a század elején lefolyt közjogi küzdelmek parlamenti harcosai hihetetlenül gyorsan vettek át, a hírlapok, ezen küzdelmek visszhangja gyanánt, ezerszer hangoztatták, úgy, hogy ma is mélyen gyökeredzik a köztudatban."7

E jelszavas jogtörtónetírás alapját nem a „tudományos kritikát kiálló források adatai" adják, hanem a „jogtörténeti iskola keblét feszítő sovinizmus" határozza meg.8

Mindezt Timon Ákossal kapcsolatban mondja Eckhart, őt idézi, őt és az ő hatását ítéli el. A jogtörtónetírás zsákutcáját, tudománytól távoleső prakticizmusát, a magyar nacionalizmus mindennapi érdekeit kiszolgáló szűklátókörűségét nem volt nehéz összekapcsolni Timon Ákos nézeteivel és munkásságával. Timon több mint 30 esztendőn keresztül uralta-birtokolta a jogtörtónetírást és az oktatást is. Hosszú egyetemi tanársága alatt (1895—1925) vezető szerepet játszott abban a munkában, mely az alkotmány-és jogtörténet tanítását nacionalista jelszavak hangoztatásával a birodalmi törekvések, a faji magasabbrendűség, a hungarocentrizmus jegyében kívánta megváltoztatni. A közéletben fontos szerepet elfoglaló jogásznemzedékek sora, a nacionalizmushoz történelmi gyökereket ós díszleteket kereső publicisták hada és az ezek által befolyásolt közvélemény tömege nevelkedett közvetve vagy közvetlenül Timon számos kiadást megért alkotmány- ós jogtörténeti kézikönyvein, melyekkel elárasztotta ós eltorlaszolta a jogtörténetírást és tanítást.9 Eckhart Ferenc ezek szerint nem alaptalanul vélhette azt, hogy a problémakör gyökerét ragadta meg, mikor Timon ellen irányította kritikájának fő tüzét. Nemcsak utólag kívánta bírálni a jogtörténetírás és -oktatás „elkanyarodását". Ezért utal a század elején játszódott vitára, mely a jogtörténet tanításáról folyt Timon ós ellenfelei között. Ennek megfelelően idézi Balogh Jenő 1905-ben elhangzott nézeteit, melyek szerint Timon és hívei a „Magyar globus" az „Extra Hungáriám non est vita" bűvöletében élve leegyszerűsítik, megcsonkítják és meghamisítják a jogtörténelmet ós az ifjúság jogi ismereteit „nemzeti színűre mázolt tudományos kínai fallal" óhajtanák körülvenni.10

Ezek az éles, bíráló szavak Timon Ákosnak a jogtörténet-oktatás reformjával kapcsolatos elképzelései nyomán hangzottak el. Timon felfogása szerint „a magyar nép mint a középkor egyik legerőteljesebb államalkotó népe a többi államalkotó népektől sok tekintetben eltérő és azoknál tökéletesebb, az államiság eszméjének megfelelőbb közjogi, magánjogi, büntetőjogi és perjogi intézményeket létesített."1

1

Lényegében ebből kiindulva demonstratív tanügyi változtatásokat követelt.1

2

Az európai jogtörténet — írja egy 1904-ben ' E kérdéskör marxista elemzését adta a közelmúltban Horváth Pál: A kelet- és közép-európai népek jogfejlődésének főbb irányai e. könyvében. A századforduló retrográd-nacionalista jogtörténetírásáról szólva többek között megállapította, hogy „míg a korábbi évtizedek hazai jogtörténetírását a fejlettebb nyugati tudományosság szintjéhez való felzárkózás igénye őszintén vezette, a századforduló reakciós áramlata a teljes befelé fordulást... jelentette", i. m. 38. 1. 5 Eckhart: i. m. 305. 1.; Timon Ákos: Jogállam. 1904. 443. 1. " „A magyar alkotmány történeti alkotmány, több mint ezeréves fokozatos fejlődés eredménye, melynek gyökerei és alaptételei még az őshazába nyúlnak vissza. Hasonló magas korú, egyenletes alkotmányos fejlődést, mely a nemzet szabad tagjainak a közügyek intézésében való részvételét állandóan biztosította volna, a kontinens egyik állama sem mutathat fel." Timon Ákos: Magyar alkotmány és jogtörténet. 5. kiad. Bpest. 1917. III—V. 1.; Eckhart Ferenc: i. m. 305-308. 1. ' Eckhart F.: i. m. 305. 1. 8 Uo. "Timon Ákos szerepének átfogó értékelése megtalálható Horváth Pál idézett munkájában, I. fejezet 3. és 4. rész. 10

Balogh Jenő: A jogtörténet tanítása hazánkban. Budapesti Szemle, 1905. febr.; Eckhart: i. m 304. 1. " Timon Ákos: Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon. Jogállam 1904. 443. 1. " A budapesti Jog- és Államtudományi Kar Magyar Alkotmány és Jogtörténeti Tanszékére 1890-ben nevezték ki Timon Ákost. Kinevezésétől kezdve elzárkózott az európai jogtörténet tanítása elől, jolleheta kinevezés erre is feljogosította. Hajnik Imre, majd Király János (1894) adott elő egyetemes európai jogtörténetet. Hajnik halála után (1902) Timon a két tanszék összeolvasztása mellett foglalt állást, de tiltakozott az ellen, hogy az európai jogtörténettel mint külön résszel foglalkozzanak az egységes jogtörténet keretében. A magyar jogtörténeten belül csupán a külföldi analógiákra történő utalást kívánta engedélyezni, ugyanakkor teljes szabadságot követelt az előadó tanárnak abban, mit tart szükségesnek a külföldi analógiákból előadni. Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667-1935. Bpest. 1936. 609, 614, 618. 1.