Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
1090 IZSÉI'Y EDIT Az első évfolyam leghosszabb ós legjelentősebb műve: Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon eímű értekezése. A földközösséget még mint élő intézményt 1821-ben a dán Olufsen s vele majdnem egyidőben Lelewel fedezték fel és tanulmányozták. Utánuk egész irodalom támadt. Magyarországon is szerepelt mint teória,8 3 de a konkrét adatok teljesen hiányoztak. „Ezúttal csak ... a magyar földközösségnek időnkinti földrajzi elterjedését, vagyis helyét a térben ós időben szándékozom kijelölni ..." — írja Tagányi. — „a mai állapotokból kell kiindulnunk s i'igy menni visszafelé mindig régibb ós régibb korba." A jobbágyok nem bírtak állandóan kihasított szántóföldekkel, hanem a közös földet maguk közt évről-évre sorshúzással osztották meg. Mária Terézia korában azért volt szükség általános telekrendezésre, mert az ország egy részében még földközösség uralkodott. A birtoktestek szétszórtsága s a velejáró mívelési kényszer is mind a földközösségből veszi eredetét. A sorsolás nyílvetés vagy nyílvonással történt, a kisorsolt rósz neve nyíl vagy nyilas, az egész sorsolás alá eső föld a nyílföld vagy a falu nyila. Tagányi szerint három főtípust különböztetünk meg. 1. Egyes helyeken a nyílföldeken kívül szabad föld is volt, ahol mindenki annyit szántott, amennyit akart, vagyis az első foglalás jogát gyakorolta. 2. A nyilas osztásn&\ mindenkinek egyenlő nagy, egyenlő távoli s egyenlő minőségű földet kell kapnia. Ezért a határt különböző nagyságú táblákra, az egyes táblákat pedig annyi egyenlő részre darabolták, ahányan azokra igényt tartottak. Egy nyíl tehát 30—50 stb. darabban fekszik szójjelszórva a határban. 3. A költözködő, vagy nomád földközösségnél nincsenek külön szántók, rétek, legelők sem, s ezért először mindenkinek „gyepet" osztanak. A község minden évben a határban más ós más gyepet választ, s ezt osztják meg a lakosok közt sorshúzással vagy anélkül. A lényeg, hogy fordulók nincsenek. A földközösség megmaradására a török hódítás hatással volt, de sokkal korábbi. A földközösség nálunk legtovább Erdélyben uralkodott. A földesúri hatalom alatt nem álló községek földközössége nemzetségi földközösség, a földesúri községeké pedig faluközösség. E megkülönböztetés a földközösség technikáját nem érinti. A középkorban a „fűn, vagy füvönosztás a föld közösségnek ősi magyar terminus technicusa ... A »fű« képviseli az egyeseknek ideiglenes birtokjogát a mívelés alatt álló határrószekben, ellentétül az egy tagban levő s állandó határjelekkel megkülönböztetett birtokok örökös tulajdonjogával szemben. A földközösség történelmünkben egy soha meg nem szakadó láncolatként tűnik fel, melynek utolsó szemeit csak az ókor homálya födi el." Tagányi megyénkónt és vidékenként sorra bizonyít s visszafelé halad az időben. „De a földközösség e hazában még a honfoglalásnál is régebbi intézmény." A szláv népek kezdetben mind földközössógben éltek.84 Tagányi a külföldi szakirodalom teljes ismeretével, biztonságosan mozgott páratlanul gazdag levéltári anyagában. Pozitivista módszere dacára nem merült el adataiban, azok fölé emelkedve meglátta az európai összefüggéseket. Értekezésével kimagasló példát alkotott tárgyválasztásban és módszerben egyaránt. Munkatársai azonban nem ismerték fel a cikk korszakalkotó jelentőségét, nem követték példáját, a tartalom új felfedezését még Acsády sem igyekezett értékesíteni. Megjelenésekor a magyar folyóiratokban nem keltett nagy viszhangot. Egyesek dicsérték, mint az Ethnographiában Jankó János és az Erdélyi Múzeumban Szádeczkv Lajos,8 5 tudományos kritikája ós igazi analízise azonban elmaradt. A tanulmány fordítása, jelentéktelen kihagyásokkal, megjelent az Ungarische Revue-ben.86 „Külföldön mégis nagyobb feltűnést keltett, mint itthon, mert jobban értették, Peisher cseh tudós . . . magyarul tanult meg, hogy ezt a munkámat olvashassa" — emlékezett vissza a szerző. August Meitzen is felhasználta.87 Később, Tagányi halálakor, a polgári történetírás elismerte munkájának úttörő jellegét, de elméletét nem hasznosították érdeme szerint, és nem folytatták munkásságát. Egyesek pedig leértékelték a földközösség hazai szerepét. Ez érthető, hiszen ez a felfedezés nem kedvezett nekik, mivel azt bizonyította, hogy nálunk is megelőzte a föld magántulajdonán alapuló társadalmi rendet egy olyan rendszer, mely a föld közös tulajdonán épül 13 Lánczy Gyula: A faluközösség eredete. Bpest. 1881. Csak a külföldi elméleteket foglalja össze, magyar adatokat nem közöl. " MGSz. 1894. 199-238. 1. 33 Ethnograpiiia. 1895. 56. 1. Erdélyi Múzeum, 1894. 640. 1. 33 Ungarische Revue. Bp. 1895. 103-127. 1. 31 Korrcspoudenzblatt d. Vereins f. siebenbürgische Landeskunde, 1896. 142.1., Világ. 1921. ápr. 3.
