Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
A GAZDASÁGTÜRTÉSELMl SZEMLE TÖRTÉNETÉHEZ 1091 fel. A szellemtörténeti irányzat képviselője, Hóman Bálint a magyar történelmet a magántulajdonnal kezdte el, tagadta az ősközösséget, ezért Tagányi elméletét igyekezett megszelídíteni, ,,ez a nomád földközösségi rendszer egyébként nem valami kommunisztikus gazdálkodási közösség volt".8 8 A marxista történetírás kevés századkörüli polgári történész munkáját tudja kutatási kiindulópontul felhasználni. Ez a tanulmány azon kevesek közé tartozik. Molnár Erik elismerte Tagányi érdemeit s megállapította azt, hogy ,,a földközösség kérdése Magyarországon ma is (1950-ben) ugyanannál a pontnál vesztegel, ameddig Tagányi munkája révén jutott". Ő a tanulmány több pontját kritizálta. Míg Tagányi a földközösség 3 típusát különbözteti meg: első foglalás, nyilas osztás és nomád földközössóg, Molnár szerint „az első foglalás és a nyilas osztás a talajváltó rendszerrel is összekapcsolódnak, így mi sem indokolja, hogy a nomád föld közösséget, mely a föld elsajátításának ugyanezt a két típusát ismeri, velük szembe állítsuk. A földközössóg tulajdoni rendszer, s a tulajdoni rendszer elsajátítási rendszer. Az elsajátítási rendszer pedig a földművelés, a termelőmunka rendszerétől fogalmilag független." így a földközösségnek csak két típusa van, „az egyik az első foglalás, amit helyesebb . . . szabad foglalásnak nevezni. A második a nyilas osztás." Molnár azt is kifogásolta, hogy Tagányi kutatásában az osztatlan földeket, legelőket, erdőket teljesen mellőzte, így tanulmánya csak részterületet ölel fel.89 Tagányi ezúttal nem is akarta tárgyát kimeríteni. Fő célja, hogy „a földközösség folytonosságát hazánkban az ókortól kezdve a legújabb korig" bebizonyítsa, valamint, hogy a „magyar földközösségnek időnkénti földrajzi elterjedését" kimutassa. A Szemle legelső számában külön kis tanulmánya jelent meg: „A hármas nyomású rendszer behozatala Erdélyben", melyben kimutatta, hogy ott 1766 után továbbra is a 2 fordulós rendszer maradt meg majdnem mindenütt, sokhelyütt 1848-ig.9 0 Ugyanígy a székelyek és a honfoglaló nemzetségek földközösségével is külön tanulmányokban akart foglalkozni.9 1 Az ötvenes évek óta, főleg az agrártörtónetírók, egyre gyakrabban idézik Tagányi földközösség elméletét és elismerik jelentőségének nagyságát.9 2 Lázár Vilmos „agrártörtónetírásunk talán mindmáig legkiválóbb művelőjé"-nek nevezi.9 3 „Ha polgári agrártörténetírásunk termékei között van, ami bízvást európai mértékkel mérhető, elsősorban Tagányi földközösség taulmánya az" — írja Wellmann Imre.94 Városaink, falvaink középkori gazdasági élete továbbra is fehér folt maradt a Szemlében, csupán a török időktől kezdve fordult feléjük a történészek figyelme. Gazdasági kérdésekkel foglalkozik Acsády: Nógrád vármegye termése 1574-ben című értekezésében. A tized jegyzékek a régi korok aratási statisztikái. Az egyházak a török időkben a kincstárnak adták bérbe a tizedszedés jogát. „Ott, hol a számadás még csupán keresztekről, vagy kalangyákról beszél, a szám tízszerese teljes biztonsággal megadja a termés egész azon évi mennyiségét." Ennek alapján Acsády Nógrád megye egész évi gabonatermését 32 585 keresztnek veszi a jobbágyföldeken. Szerinte ekkor a megyében még csak egy allodium volt. A tized nem járásonként, hanem birtokonként van feltüntetve. A megye már nagyrészt behódolt a töröknek. „A földművelés külső terjedelmét illetőleg is igen nagy mértékben csökkent, s ez nyer kifejezést a termés fentebbi eredményeiben is."95 Acsády cikkének legnagyobb jelentősége, hogy a dézsmajegyzékek fontosságára felhívta a gazdaságtörténészek figyelmét.9 6 De kritika nélkül elfogadta a tizedjegyzék számait, nem vetette össze egyéb adatokkal. Bárha „Kis Nógrád" megyéből is közöl adatokat, nem biztos, hogy valóban ennyi az egész megye össztermése. " 1924-ben nekrológok a történelmi és rokon folyóiratokban. Hóman —Szekfű: Magyar történet. 1935. I. köt. 319. 1., (Szekfű: „alapvetők Tagányi K. mesterművei.") IV. köt. 616. I. "Tagányi K.: A földközösség története Magyarországon. Bpest. [1950]. Előszót írta Molnár Erik. (Nincs megemlítve, hogy a tanulmány először a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében jelent meg. Ebben a kiadásban nagyon zavaró, hogy, úgy látszik, a bevezetésnek külön lapszámozást akartak adni, de ezt nem tették meg, s ezért a bevezetés utalásait Tagányi szövegére nem könnyű megtalálni) 8. és 12.1. "MGSí., 1894. 21-26. 1. 11 „A székelyek földközössége . . . , ahol a közösségek földesúri hatalom alatt nem állottak, annyira tipikus jelleget öltött . .., hogy azt egy egészen külön tanulmányban keilend bővebben kifejtenünk." Uo. 216. 1. 88 Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése. Századok, 1959. 802.1., Varga János: A földközösség megerősödése és bomlása, és Székely György: A földközösség szerepe az osztályharcban. (Mindkettő a Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon c. műben. 1953). Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének kérdései a XIV. században. Ethnographia 1955. 59. 1. 88 Lázár Vilmos: Agrártörténetírásunk helyzete és az Agrártörténeti Bizottság. Magyar Tudomány, 1964. 1. sz. 8' Wellmann: i. tan. 304. I. •s MGSz. 1894. 14. 1. 88 Acsády a dézsmalajstromok jelentőségére már 1889-ben felhívta a figyelmet. Nemzetgazdasági Szemle, 1889.
