Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
A GAZDASÁGTÖKTÉNELMI SZEMI.E TÖRTÉNETÉHEZ 1089 Dunántúl adózó személyek: 28,04% Dunán innen 37,44% Tiszántúl 12,60% Tiszán innen 21,92% 100% A török uralom pusztává tette az országot. „így pusztán csak a népszámlálásból kiindulva kétségtelen, hogy a kornak gazdasági téren a fő feladata a telepítésben állott." A legtöbb szántó a Dunántúl volt, az állattenyésztésből eredő jövedelem legnagyobb a Tiszántúl. Majd a 30-as évek forgalmi adatait vizsgálja. A kivitel 56%-át az ökör és bor teszi. A Gabonakivitel csak később növekszik. Nyerstermónykivitel és iparcikk behozatal jellemző.71 Pólya rámutat a gazdasági viszonyok kezdetlegességére. Nem puszta adatközlést ad, hanem igyekszik azokat feldolgozni. Tagányi Károly gondosan ügyelt arra, hogy a cikkekben ne maradjanak történetileg alá nem támasztható elméletek, külföldi kutatások által már túlhaladott eredmények, sőt még helyesírási hibák se. Néha azonban, talán idő hiányában, az egyes számadatok egybevetésére mái- nem maradt ideje, még saját adatközléseiben sem. így nem vette észre, hogy az 1896-os évfolyamban egymás után milyen ellentmondó végösszegek kerültek Magyarország népességének számáról. A 210. lapon azt közli, hogy 1828-ban a 16—60 éves adózó személyek száma 2 874 839.7 5 A 281. lapon pedig az 1787-es népszámlálás szerint adózó 6 309 314 lélek, adómentes 340 084.7 6 A következő oldalakon Csánki Dezső ismerteti Acsády: „Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720/21" című könyvét s ennek eredményét, hogy Magyarország ós Erdély lakossága ekkor 2 582 598 lélek. 175 év alatt (1896-ig) tehát a lakosság meghatszorozódott.77 Sem Csánki, sem Tagányi, sem mások ekkor nem vonták kétségbe Acsády megállapítását, nem vetették össze a későbbi népszámlálásokkal. A török és kuruc háborúkban pusztult országra és a későbbi telepítésekre gondolva, nem számoltak azzal, hogy 1720-tól 1787-ig nem emelkedhetett két és félszeresére a lakosság, még igen nagy szaporaság és nagymértékű bevándorlás mellett sem. Még kevésbé csökkenhetett az adózók száma 1787 ós 1828 között. (1—15 évesek száma aligha volt 1828-ban3 millióba nagy csecsemő- és gyermekhalandóság miatt, a 60 éven felülieké pedig egészen alacsony lehetett.) A népszámlálások puszta közléséhez valami magyarázatot kellett volna fűzni, legalább annyit, hogy milyen elvek alapján készült az egyik összeírás és miuek alapján a másik, Erdélyt, Horvátországot hozzászámították-e. Acsády számításait csak újabban vették revízió alá.7 8 így aláértókelve a XVIII. század elején élt lakosság számát, nem csoda, ha a korszak történészei (Acsády, Lehoczky, Pólya stb.) a ténylegesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a XVIII. századi magyarországi telepítéseknek. A Szemle szerkesztői sem vonhatták ki magukat ezen befolyás alól, s ezért több értekezés foglalkozott ezzel a kérdéssel. Lehoczky Tivadar a Schönborn grófok telepítéseiről írt, akik Beregben a munkácsi uradalomba, Bácskában pedig a zimonyi uradalomba hoztak német telepeseket.79 Reizner János: A mindszent-algyői uradalom történetéből c. cikkében a Pallavicini őrgrófi hitbizomány keletkezését a XVIII. században mondja el.80 Eble Gábor Nyíregyháza Károlyi Ferenc gróf általi újraalapításáról értekezett.8 1 A szerzők a telepíttető nagybirtokosok szemszögéből nézték a kérdést, s azok fontos szerepót, áldásos tevékenységét hangsúlyozták. Adataik alapján azonban kibontakozik, főleg a későbbi földesurakkal ós bérlőkkel kapcsolatban, a kizsákmányolás fokozódása. Reiznernek is el kellett ismernie, hogy „az urbárium behozatalától fogva az uradalom bevételei fokozatosan emelkedtek ... a váltságösszeg a korábbihoz képest mind jelentékenyebb lett".82 "MGSz. 1895. 201. 1. 76 Tagányi: Az 1828-ikl országos összeírás végleges eredményei. " Tagányi: Az 1787. évi első népösszeirás eredményei . "Uo. 283. 1. 78 Dávid Zoltán számításai szerint ebben a korban 4 millió lehetett az ország lakossága. A bevándoroltak összes száma 1787-ben 1 millió körül. (Az 1715—1720. évi összeírás. Ld. A történeti statisztika forrásai.) Pápai Béla szerint 4 100 000 lakos volt. (Magyarország népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején »1711 — 1867« a Magyarország történeti demográfiája c. műben. 1963.) " Lehoczky Tivadar: Német telepítések Bereg megyében. MGSz., 1895. 249. 1. "Uo. 1895. 321. 1. " Êble G.: Károlyi Ferenc gróf gazdasági tevékenységéből. II. Nyíregyháza újraalapítása. Uo. 1897, 145., 201. és 269. 1. Uo. 1895. 332. 1.
