Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
1088 IZSÉI'Y EDIT tésére a gazdaságtörténetet, elsősorban gazdasági szakembereket kell a történeti kutatás és történetírás számára megnyernünk." Aesády cikke a gazdaságtörténet apológiája. Azért idézt ük kicsit bővebben, mert híven tükrözi a Szemle szerkesztőségének felfogását. Irányt mutatott a folyóiratnak s a korabeli magyar gazdaságtörtónetírásnak. A hibák feltárásában úttörő, több máig is megoldatlan problémát vet fel. Módszerében és fogalmazásában azonban magán viseli természetszerűleg a millóniumi korszak felfogását. Stílusa túlságosan csapongó, zsurnalisztikus. Polgári, liberális gondolkodása pedig kitűnik ezekből a soraiból is: „A gazdaságtörténet ... a magyar polgárosodás nemzeti eposzává lenne." ,,Az uralkodó osztályok . . . voltak a földnek tulajdonképeni civilisátorai, betelepítői, megnépesítői is. Nemcsak védték és szervezték, hanem polgárosították az országot."68 Á cikkben megbúvó megalkuvásra mutat rá Gunst: „Hogy ezekben a megállapításokban mennyi az a kompromiszszum, amelyre azért kényszerült, mert végeredményben a Magyar Gazdaságtörtónelmi Szemlét az OMGE finanszírozta s megállapításai is egy olyan előadáson hangzottak el, melyen résztvettek az OMGE vezetői, s mennyi az, amit ő maga is a legnagyobb jóhiszeműséggel állított — azt ma már nem tudjuk megállapítani."69 Acsádynak a folyóirat létrejöttében egyébként is nagy része volt. Számos cikkben mutatta ki a gazdaságtörténet fontosságát, a magyar történetírásnak e téren való elmaradását, harcolt létjogosultságának elismertetéséért.7 0 Nagy érdeme, hogy a mindent csak politikai szemszögből néző magyar olvasók és történészek figyelmét felhívta a gazdasági viszonyok, anyagi érdekek történelem alakító hatására. Ezen a ponton messze elhagyta kortársait. Életművével foglalkozva Gunst megállapítja: „a »gazdasági materializmus« jelentkezése Aesády munkásságában természetesen nem mond ellent annak, hogy történetfelfogása alapjában idealista jellegű." „Nevét ott szokták emlegetni azoknak a történetíróknak a sorában, (Grünwald В., Márki S. és Tagányi K. mellett), akikhez a mai marxista magyar történetírás visszanyúl, akiknek megállapításait fel kellett használnia."71 Még a folyóirat megmdulása előtt Tagányi és Aesády felhívták a figyelmet az 1715-ös és 1720-as országos összeírások páratlanul fontos gazrlaságtörténeti anyagára. A lélekszám megállapítása' a XVIII. század történetének egyik legfontosabb kérdése. Ezt az összeírást Aesády több munkatársával együtt fel is dolgozta Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720/21 c. könyvében. A Szemle első évfolyamában ebből 22 megye és 15 város adatait közölte „A magyar gazdasági élet 1720-ban" címmel. Ekkor az őstermeléssel foglalkozó összes nem nemes rétegeket s a városi lakosságot összeírták, valamint évi keresetüket és földjeiket is, hogy ennek alapján adóreformot hozzanak be. Az „emberanyag az ország nagy részében a minimumra szállt s vele . . . a minimumra kellett lehanyatlania a földmívelósnek is . . . A városokban ... is kivétel nélkül szertelenül megfogyott a népesség s az ipar és kereskedés szánalmas állapotba jutott . . . 1720 óta egy újabb honfoglalásnak kellett végbemennie, hogy a magyarság 5—6 emberöltő . . . szakadatlan mimkájával az anyagi és szellemi fejlődós mostani magaslatára emelje hazánkat."72 Aesády felismerte, hogy a gazdaságtörténet számára milyen fontos a népszámlálások, dózsmalajstromok kiadása. Ő a XVII—XVIII. századi népesedési elméletet tette magáévá. Szerinte „a népességben gyökerezik az állam ereje, a nópszám ismerete nem egy történelmi rejtvény megoldását teszi lehetővé." Aesády pusztán a nópszám növekedésének vagy csökkenésének mechanizmusára egyszerűsítette le a történeti folyamatokat.73 Ebben az értekezésében nem tette kritikai vizsgálat tárgyává a vagyonkataszter adatait, nem számolt azzal, hogy adózásról lővén szó, a bevallók valószínűleg letagadták a jövedelem egy részét, nem mindegyik összeíró volt egyformán pontos stb. A vagyonkataszter adatai a gazdaságtörténészek számára valóban rendkívül becses források, de önmagukban mégsem adhatták az ország akkori gazdasági életének teljesen hű képét, a népesség nem fogyott meg annyira katasztrofálisan, mint ő hitte. Ugyancsak az 1720-as összeírást elemzi a következő, II. évfolyamban Pólya Jakab : Gazdasági viszonyaink a XVIII. sz. első felében" című cikkében. 0 már megsejti, hogy „ebben nem annyira az abszolút, mint a viszonyszámok, becsesek. Vagyis az adatokban lehetnek hiányok, de pl. a kerületek viszonya reális". «• Uo. 146. és 155. 1. "Gunst Péter: Aesády Ignác történetírása. Bpest. 1961. 132. 1. 70 Aesády: Statisztika és történetírás. Nemzetgazdasági Szemle 1899. 447.1., Közgazdasági állapotaink a 16 — 17. sz.-ban. Bpest. 1899. 71 Gunst: i. m. 7. és 109.1. „Aesády ugyan, ha bizonyos kérdésekben vitathatatlanul a konzervatívabb megoldások felé hajlott is, egész életútját tekintve mégis lényegében balra tolódott." Uo. 51. I. "MGSz. 1894. 47. 1. Az 1712 —15-ös országos összeírás Debrecenre vonatkozó hiányait kimutatta Zolta i. Uo. 1902. 21. 1. " Aesády: Közgazdasági állapotaink ... 5. 1. és Gunst: i. m. 111 —112. 1.
