Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
1072 К OTTLER FEKENC Fraknói Vilmos már anyaggyűjtése közben közreadta kutatásainak részeredményeit, kisebb cikkek, közlések formájában. Elsőnek jelent meg Pázmány turóci própostságáról szóló tanulmánya. Pázmány e kinevezéséről elsőnek Fraknói állapította meg, hogy döntő fontosságú volt a további életpálya szempontjából. Két akadálya volt ugyanis annak, hogy Pázmány az 1615. október 16-án elhunyt Forgách Ferenc esztergomi érsek örökébe lépjen. Egyik: Pázmány Péter a jezsuita rend tagjaként nem vállalhatott funkciót a világi papi hierarchiában. Ennél fontosabb ok az volt, hogy Pázmányt csak akkor lehetett az esztergomi érseki székre emelni, lia már előtte a magyar főpapok sorába tartozott. Amikor tehát kinevezték turóci préposttá, egyben megkapta az engedélyt a rendből való kilépésre és e stallummal ő is a magyar főpapok közé került. Ezután már Pázmány esztergomi érseki kinevezésének nem volt akadálya.180 Fraknói írta le azt először, hogy a kinevezés körül a politikai érdekek domináltak. Pázmány személyét az udvar és a bécsi pápai nuncius igyekezett Rómában és — amit Fraknói nem vett figyelembe — Khlesl bécsi püspöknél elfogadtatni. Fraknói azonban nem fordított figyelmet arra, hogy 1616-ban a kortársak előtt még ismeretlen volt Pázmány későbbi működése és a vetélytársaknak teljesen jogos volt a felháborodásuk és tiltakozásuk a diplomáciai sakkhúzással főpappá lett jezsuita Pázmány jelölése ellen.181 Nem vette észre azt sem, hogy a XVII. század elején a katolikus egyház magyarországi táborán belül jelentős korszakforduló következett be. Az elvilágiasodott, humanista főpapok helyére a harcos ellenreformáció szellemének és céljainak jobban megfelelő erőszakosabb, „jezsuita iskola" tagjai kerültek. Ennek köszönhette Pázmány Péter is főpapi kinevezését, nem pedig a kinevezést javaslók látnoki képességeinek. A dualizmus korának hajnalán — nagy várakozások után — jelent meg az első kötet, majd egy esztendő múlva a második is, míg a harmadik kötet csak három évvel később, 1872-ben látott napvilágot. Az első kötet Pázmány születésétől a nikolsburgi béke előkészítéséig tárgyalta az eseményeket. E kötet — mint erről Pauler Gyula kritikájában írta18 2 — túlságosan terjengős, a kezdő történetíró mindent el kívánt mondani ós az apró élet-vagy korrajzi részletek széttördelték a monográfia fő vonalát. A második, de szembetűnően a harmadik kötetben már sokat változtatott e szerkezeti hibákon s így e két kötet kisebb terjedelemben is sokkal többet adott az előzőnél. Fraknói Vilmos történetírói jelentőségét már e fiatalkori monográfia meghatározta. Elődei vagy kortársai legtöbbje ilyen monumentális témával csak élete derekán vagy inkább munkássága tetőpontján jelentkezett. Fraknóit is figyelmeztették barátai, mesterei, hogy a biográfia és az ellenreformáció és reformáció harcának bemutatása külön-külön is nagy munkát igényelne, de a kettőt összekötni majdnem lehetetlen vállalkozás. Az intéseket azonban Fraknói nem vette figyelembe. Mindössze az eredetileg elképzelt „Pázmány Péter élete" cím helyett a kettős témát jobban jelző „Pázmány Péter és kora" címet választotta. „Pázmány egyéniségét korának nagy eseményeitől — írta Fraknói a bevezetőben — elválasztani nem lehet. Hatása iránytadó volt korának irodalmi, vallási és politikai alakulásaira. Életrajzát nem lehet kiszakítani a kor történetéből."18 3 Előszavában vallott arról is Fraknói, hogy történetszemléletében a katolicimzus nem homályosít ja el más felekezetek vagy a nem katolikusok tevékenységének jó oldalait.18 4 Végül kifejtette, hogy nem kíván azon életrajzírók közé tartozni, akik „hőseiket istenítik". Pázmány nem volt fölszabadítva az érdekek és indulatok hatalma alól — írta Fraknói —, de „midőn tartózkodtam őt magam égbe emelni, nem engedhetem mások által a sárba tiportatni. És valamint kimutatva tévedéseit, nem vétettem emlékezete ellen: védve a támadások ellen, nem compromittáltam a történetíró hivatását."18 5 Történelmi Életrajzok számára készítette a rövidített népszerű Pázmány-életrajzot, mikor 1885 őszén Rómába utazott. Ekkor nyílt meg a kutatók számára a Datária eddig titkos levéltára. Fraknói is bekapcsolódott az ott dolgozó kutatók — Sickel, Fejérpataky, Thallóczy — körébe. A jelentése szerint kb. 1000 Magyarországra vonatkozó okmányt talált, közte sok Pázmányra vonatkozó anyagot, de ezeket a Pázmány-életrajzhoz már nem használta fel. — Fraknói-Tárkányi, Róma, 1885. nov. 23. OSzKK Levelestár. Forgách érsek halálát és Pázmány kinevezését részletesebben ld. : Fraknói: Pázmány Péter és kora, I. köt. 171. k. 11. 1,1 A két esélyes érsek-jelölt: Naprághi Demeter (1559 —1619) kalocsai érsek, a humanista főpapok — Bakócz, Szalkay, Szathmáry - kései utóda és Telegdi János (1574-1613) akkor váci püspök volt.. 182 Pauler recenziója Fraknói Vilmos: Pázmány Péter és kora I. c. munkájáról. Századok, 1868. 188 Fraknói: Pázmány P. és kora, I. IV. 1. 181 „A kath. egyházban Isten művét, a szabadság és haladás, a fölvilágosodás és jólét emeltyűjét látom; de azért nem kellett azon következményre jönnöm, hogy minden intézmény, törekvés és egyéniség, mely katholikus jelleggel bír, szent, helyes és kifogástalan; s minden, mi a kath. egyházon kívül áll. rossz, helytelen, átkos". — Franki : i. m. VI. 1. 158 Franki: i. m. I-IV. 1.
