Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
FRAKNÓI VII.MOS TÖRTÉNETÍRÓI PÁLYAKEZDÉSE 1069 ben csak az egyházi történetírók közül elsősorban Fraknóinak a Társulat körüli szereplését kívánjuk bemutatni. 1865-ben Pesty Frigyes kísérletet tett egy központi történelmi folyóirat indítására. Fraknóitól is kér cikket, aki azonban — noha egyetértett a lapalapítással — nyilván tanári elfoglaltsága miatt, ennek a kérésnek nem tett eleget. Amikor átkerült Esztergomba, ott működött a már említett speciális egyháztörténeti folyóirat — Magyar Sión — s így publikálási lehetőségei szinte korlátlanok lettek. Arra hivatkozott, hogy minden szabadidejét a Pázmány-kutatásoknak szenteli, és valóban már 1866 elején arról értesítette Ipolyit, hogy az első kötettel már csaknem teljesen elkészült.163 1866-ban az esztergomi tartózkodás első évében nem sokat utazott Fraknói, így nem tudott bekapcsolódni a társulatszervező történészek munkájába. Távolléte és látszólagos érdektelensége ellenére is számontartották őt elsősorban patrónusai, Ipolyi és Rómer közbenjárása miatt. Az előzőekben említettük, hogy a Dunántúli Történetkedvelőkkel is Rómeren keresztül teremtette meg a kapcsolatot.16 4 A Történelmi Társulatnál ugyanez történt, csak most Rómer helyett Ipolyi volt a patrónusa. Annak ellenére, hogy az 1866 —67-es évekből csak néhány Ipolyi-levelet ismerünk Fraknói Vilmoshoz, biztosan állíthatjuk, hogy Fraknói — de ugyanez vonatkozik Knauzra is — csak Ipolyi hathatós közbenjárása révén került be a Társulat választmányába. A papi történetírók, tanárok közül nem kerültek be pl. Pór Antal, Bunyitay Vince, Czinár Mór, Füssy Tamás, hogy csak a jelentősebbeket, akkor ismertebbeket említsük.16 5 Ipolyi tudományszervezői tevékenységéről eltérőek a vélemények. Jellemző pl. erre az a vélemény, hogy Ipolyi elsősorban anyagi támogatásával tudta kézbe venni az irányítást. 1866-ban azonban Ipolyi csak alig három esztendeje egri kanonok, még nem az ő stalluma a besztercebányai püspökség és ezért úgy véljük, hogy 1866 — 67-ben a későbbi évek valóban bőkezű mecénását még nem kereshetjük. Hivatali befolyása szintén nem volt az egyházi történetírókra. Rómer például még bencés szerzetes és semmilyen egyházi kapcsolata sincs Ipolyival.16 6 Ugyanez vonatkozik Knauzra és Fraknóira is, akik mindketten az esztergomi egyházmegye papjai voltak. Ipolyinak kétségtelenül voltak elgondolásai a tudománypolitika szervezéséről és figyelembe vette a katolikus érdekeket is, azonban véleményünk szerint ez nem egyezett Seitovszky, Simor vagy más főpapok ilyen irányú elképzeléseivel. A dualizmus korának magyar egyháztörténete ma még meglehetősen feltáratlan ahhoz, hogy akárcsak megközelítően pontos képet tudnánk rajzolni az egyházi vezetésen belül jelentkező különböző tudománypolitikai elképzelésekről, vitákról. Fraknói és Knauz tehát távollétükben is bekerültek a Társulat választmányába. Fraknói erről Ipolyi leveléből értesült, aki ezeket írta: — „Óhajtottam volna akkor mindjárt új történelmi társulatba is bevezetni. Azonban így is in absentia rajta voltam, hogy kegyelmed is éppen úgy mint Knauz, majdnem valamennyi választó szavazatával megválasztassék választmányi tagnak. Ezektől függ ti. a társulat egész kormánya s prosperálása. Most már nagyon óhajtanák, s elvárnák, ha legalább az első megalapító választmányi ülésre, melyet Mikó július 2-re hirdet, megjelenni méltóztatnának. Nagyon illenék ez, és nemcsak, de kötelesség is volna. Annál is inkább, mivel a választáskor is nagyon szabadkoztak olyanok ellen, akik majd sohasem mutatják magukat a választmányi üléseken." A levél írója azonban ezeket az indokokat nem találta elegendőnek, ezért még egy egyházpolitikai kitétellel megtoldotta: ,, . . . Knauznak is írom, panaszkodunk folyvást, hogy mindenütt hátra szoríttatunk a kálvinisták által. Dehát nem magunk vagyunk-e okai, miután folyvást háttérbe tartjuk magunkat. Elvárom tehát, ha lehet, — fejezi be levelét Ipolyi — márcsak az oly hőn óhajtott barátságos találkozás miatt is. Hiszen Esztergomból oly könnyű feljönni délre, délután 5 órakor van az ülés."167 A soksok nyomós ok azonban hatástalan maradt Frankóiókra, mert ennek ellenére sem jelentek meg a választmányi ülésen. Sőt 1868 áprilisában Ipolyi már csak azt kéri Fraknóitól Fraknói-Ipolyi, Esztergom, 1866. febr. 18. OSzKK Levelestár. 1,1 A polgári történetírók és a papi historikusok kapcsolatainak kiépítésében véleményünk szerint Rómernek sokkal nagyobb szerepe volt. mint azt jelenleg számon tartjuk. Glatz idézett tanulmányában (Századok, 1967. 238. 1.) azt írja, hogy Ipolyi a „Dunántúliakkal különösen Fraknóin keresztül állt kapcsolatban" — ezzel szemben Rómer volt az, aki a Dunántúliaknak bemutatta Ipolyit, és ő helyezte el cikkeit a Győri Füzetekben is. Erre első adat: Rómer — Ipolyi, Győr, I860, dec. 14. Esztergom, Primási Levéltár, Ipolyi Levelezés R. 244. (Ipolyi ekkor még nem ismerte Fraknóit.) Ipolyin és Rómeren kívül a következő papok lettek a választmány tagjai: Balássy Ferenc, Csaplár Benedek, Fraknói Vilmos és Knauz Nándor. 1874-ben Rómer pápai engedélyt kért, hogy kiléphessen a bencés-rendből, s mikor ezt magkapta (1875), akkor mint világi papot vetteék fel a besztercebányai egyházmagyébe, ahol ekkor Ipolyi Arnold volt a püskök. Vö. Pannonhalmi Rendtűrténet VI. kőt. 695. 1. "'Ipolyi-Fraknói. Eger, 1867. jún 24. OSzKK Levelestár.
