Századok – 1969

Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI

FRAKNÓI VII.MOS TÖRTÉNETÍRÓI PÁLYAKEZDÉSE 1065 Esztergomi tanársága 1865 nyarán a gimnáziumi vizsgák befejezésével végétért Fraknói Vilmos egy esztendős nagyszombati tanári működése, ugyanakkor — 1865. július 23-án — pappá szentelték, és ezzel egyidőben egyházmegyei főhatósága áthelyezte az esztergomi papnöveldébe egyháztörténeti ós bölcsészeti tanárnak. Óhaja teljesült, közelebb került a pesti tudományos fórumokhoz. Ettől kezdve gyakrabban megfordult Pesten és felújította egyetemi hallgató korában kialakított tudományos kapcsolatait. A tanári pályát azonban Esztergomban sem kedvelte meg. A 60-as évek második felében kelt széleskörű levelezésében egyszer sem tett említést diákjairól vagy tanári munkájáról. Viszonylag hosszú esztergomi tanári pályája alatt nem törekedett arra, hogy iskolát alakítson maga körül. Már 1865 végén keserű hangú levelet írt barátainak, panaszkodva a tanári munkára és az esztergomi tartózkodásra.13

8 A tudományos munkálkodás lehetőségei Esztergomban azonban jóval kedvezőbbek voltak, mint Nagyszombatban. Az érsekség ós a káptalan levéltárában szinte kimeríthetetlen mennyiségű és értékes középkori anyagot talált. Knauz Nándor személyében pedig, aki ekkor az érseki levéltár vezetője volt, az akkori idők egyik legjobb egyháztörténészével került szoros kapcsolatba.13

9

E mellett még kedvező publikációs lehetőségeket kapott az Esztergomban szerkesztett és kiadott egyháztörtónelmi folyóiratban: a Magyar Sionban.14

0 A kedvező körülmények sem térítették el Fraknóit végső céljától: felkerülni a fővárosba és csak tudományos munkával foglalkozni. Többek között ezért adta be pályázatát a pesti egyetemen 1866-ban meghirdetett történelemtanári állásra. A pályázat elbírálása tükrözte a kiegyezés előtti évek vallási és pártharcait. A pályázók között volt Thaly Kálmán, Nagy Iván, Kerékgyártó Árpád és Fraknói Vilmos. A pályázat elbírálásának történetét a jubileumi egyetemtörténet két szerzője eltérőleg írta meg.14

1

A Hittudományi Kar történetében azt olvashatjuk, hogy a javaslatokat Laubhaimer Ferenc egyháztörténeti tanár, a teológiai fakultás prodékánja terjesztette elő. A pesti egyetem katolikus jellegére hivatkozva kérte, hogy a jelöltek sorából töröljék a protestáns Thaly Kálmán nevét. (Ez azonban csak előzetes vétó-kísérlet volt.) Ezzel szemben Szentpétery azt írta, hogy a pályázatokat Horvát Árpád terjesztette elő, aki a jelentkezők közül Fraknói Vilmos és Vaszary Kolos „történetírói munkásságáról igen kevés elismeréssel szólt". Fraknóiról kiemelte, hogy „irodalmi szaporasága" nem párosul tudományos alapossággal. Végeredményben az első helyen javasolt Kerékgyártó Árpád nyerte el a kiírt pályázatot és őt nevezték ki a pesti egyetem magyar történeti professzorának.14

2 Fraknói egyébként nem bízott pályázata sikerében. „A magyar história tanszékre pályáztam — írja Ipolyonak —. A Primás ígérte, hogy meg fog tenni érdekemben mindent. De egyáltalán nem hiszem, hogy a legcsekélyebb sikert is remélnem lehetne."143 Az eredményhirdetés után egy időre lemondott a fővárosba való visszakerülésről. Berendezkedett Esztergomban és megkísérelte a maga erejéből, illetve részben Ipolyi segítségével a fővárosi és vidéki historikusokkal kialakult nexusait továbbra is fenfi tartani. Abban, hogy ez teljes mértékben sikerült Fraknóinak, nagy része volt támogatójának: Ipolyi Arnoldnak. „Esztergomban papneveidei kathedrához bilincselve vagyok" — írja Ráthnak. - Fraknói —Ráth, Esztergom, 1865. okt. 12. MTAKK Ráth K. Lev. I. к. — „Lassan dolgozgatok itt távol a fóváros világraszóló zajától" - írja Ipolyinak. Fraknói - Ipolyi, Esztergom, 1865. dec. 16. OSzKK Levelestár. - Pázmányról írva így értékelte Fraknói a tanári pályát: „Pázmány nem szándékozott egész életét a tanári pályán tölteni; nem akarta minden tehetségét és szorgalmát ezen tiszteletreméltó és nagy horderejű, de szűk munkakör (kiemelés — R. F.) betöltésére értékesíteni." Fraknói : Pázmány Péter és kora I. köt. 28. 1., Pest. 1868. 139. Knauz Sándor (1831 — 1898) a dualizmuskori katolikus történetírás egyik jelentós — de historiográfiai irodalmunkban alig méltatott — egyénisége volt. Fiatal éveiben verseket és novellákat írt, ezután kezdett a történelemmel foglalkozni. 1860-ban nevezték ki az esztergomi érseki levéltár vezetőjévé. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyháztörténeti folyóirat - a Magyar Sión — kiadása és szerkesztése (1863-1869 között). 1858-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ennek ellenére a tudományos közéletben különösebb szerepet nem játszott. 1871-ben nevezték ki esztergomi kanonoknak. Életére és munkásságára Id.: Zelliger: i. m. 246 — 250. 1. és Kollányi Ferenc-. Esztergomi kanonokok. Bpest. 1900. ""A Magyar Sión munkatársai elsősorban a papi történetírók, tanárok közül kerültek ki: Balássy Ferenc, Csaplár Benedek, Fraknói Vilmos, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Zalka János stb . . . 1870-től Fraknói Vilmos és Zádori Ev. János szerkesztette. '"Szentpétery Imre: A Bölcsészettudományi Kar története. Bpest. 1935. 453 — 454. 1. ill. Hermann — Artner i. m. 403. 1. 142

Szentpétery: uo. Horvát Árpád — miként arról az előzőkben szóltunk — tanára volt Fraknóinak és Toldy Ferenccel ellentétben nem tartotta sokra Fraknóit. Vaszary Kolos — a későbbi pannonhalmi főapát, majd esztergomi érsek - az egyetemes történeti tanszéket pályázta meg. A kérdésről említést tesz — Thalyval kapcsolatban — Várkonyi Á.: i. m. 100. 1. 113

Fraknói-Ipolyi (Nagyszombat-R. F.) 1865. jan. 20. OSzKK Lev. 9 Századok 1969/5—6