Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
1064 К OTTLER FEKENC munkák és véleménye szerint követni kellene a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek példáját, ahol elkezdték a mutatók készítését. A memorandum és a tervezet értékelésekor a dolgozatok elkészítésének idejét, Fraknói életkorát, történetírói pályakezdését stb. nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Dunántúliak között és általában az akkori magyar történetírásban még kezdőnek számított. Ezeket a mozzanatokat figyelembevéve kiérlelt munkával jelentkezett Véleményünk szerint törtónetfelfogása itt még sokkal pozitívabb volt, mint azt a későbbi években látni fogjuk. Meglepően tájékozott volt a metodikai kérdésekben és álláspontját körültekintően ós szabatosan tudta megfogalmazni. Feltűnően készséges a történetírókkal való együttműködésre, az alkalmazkodásra, szemben az 1867 körüli időkkel, amikor Ipolyi sürgetése ellenére sem volt hajlandó közeledni az akkor alakuló Magyar-Történelmi Társulat, illetve az induló folyóirat, a Századok tevékenységéhez. Az útjára bocsátott dolgozatok sorsát izgalommal várta Fraknói.13 3 Akkor ő még nem tudta, hogy a tervezet szétküldése után élénk levelezés kezdődött a Dunántúliak között és a levelekben nem volt osztatlan lelkesedés műve iránt. A közömbösség vagy talán az ellenszenv nem volt csodálható, hiszen nagyon kevesen ismerték és keveset is tudtak ekkor még a kezdő paptanár felkészültségéről, lehetsógéről. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor Ráth Károly 1864 júniusában felvetette Fraknói előtt a megyei monográfiák ügvót és konkrét javaslatot tett Nyitra megye történetének a megírására,13 4 akkor Pesty levélben figyelmeztette Ráth Károlyt, hogy egy nyitrai főorvos már húsz éve dolgozik a témán, s tőle eredmény is várható. Közben Fraknói készült a személyes találkozásra a Történetkedvelőkkel, ugyanis Ráth meghívta az 1865 húsvéti csépi összejövetelre.13 5 Családi okok (apja április 13-i halála) miatt azonban azon nem tudott megjelenni. 1865 folyamán néhány Ráth-hoz küldött levelében még érdeklődött a megyei monográfiák ügye iránt. Miután azonban Ráth-tól nem kapott kielégítő válaszokat, továbbá napirendre került esztergomi áthelyezése, levelezésükből végleg kimaradt a megyetörténet témája. Ráth és Fraknói kapcsolata az utóbbi esztergomi kinevezése után megváltozott. A levelek rövidek lettek és csak a szükséges közös munkálatokra tértek ki. Ezek között volt Dallos Miklós győri püspök politikai és diplomáciai levelezésének kiadása.13 6 A kötet tartalmából és a munkálatokra vonatkozó levelezésből egyaránt kitűnik, hogy a két történetíró szemlélete, politikai felfogása és társadalmi helyzete ekkorra már eltért egymástól. Míg 1863-ban Ráth adott tanácsokat a kezdő Fraknóinak, most fordítva történt. Ekkor már nem kellett szólnia Ráthnak, ha a győri püspökkel akart találkozni, hanem Fraknói személyesen kereste meg pesti nyaralójában. Fraknói társadalmi kapcsolatai kiszélesedtek és amíg Ráth Győrött egyre inkább elszigetelődött, addig ő jobban az érdeklődés homlokterébe került. Fraknói tudatosan felfelé — nem előre — törekedett. Amikor túljutott egy szinten, korábbi kapcsolatait — amikre már nem volt szüksége — felszámolta. 1867-ben úgy vélte, hogy tudósként már előbbre tart, mint a volt Dunántúliak nagyrésze, ezért szakított velük is és kereste azokat az új ismeretségeket, akiknek a révén az áhított célt: az Akadémiát elérhette. A Dallos-iratokról és az okmánykiadás előszavában közölt életrajzról a Századokban és a Magyar Sionban jelent meg móltatás. A Századokban I'auler Gyula elismerő szavakkal írt az életrajzról, kiemelte, hogy Fraknói jóval többet tud a korról, mint amennyit e bevezetőjében leírt. Ugyanakkor elmarasztalta a szerzőt az egyoldalúan beállított Bethlen-képért és elsőnek mutatta ki Fraknói egyoldalúságának forrását: t i. hogy mindent a katolikus egyház, illetve ez esetben Dallos oldaláról szemlél és a velük szembenállókat csak hibáikkal jellemzi. A Magyar Sión recenzense — és ez jellemző a folyóirat történetfelfogására — nem Fraknói érdemeit vagy hibáit méltatta, hanem részben Dallossal, de főleg Simor Jánossal, — a mű kiadójával — foglalkozott.1 3 ' 133 „Oly hosszú, véghetetlen sokáig tartó hallgatása után fölötte jól esett hallani becses sorait. Ami dolgozatomat illeti, sorsa nem annyira aggaszt, mint érdekel." — Fraknói —Ráth, Nagyszombat, jan. 12. MTAKK Ráth K. Lev. I. к. 134 Fraknói ezt a tervet — időhiányra hivatkozva — visszautasította. — Fraknói —Ráth, Pest, 1864. jún. 5. MTAKK Ráth 1С. Lev. I. к. 136 A csépi összejövetelekről Id.: Várkonyi Á.: i. m. és Mann: i. m. A meghívás elfogadásáról Fraknói—Ráth. Nagyszombat, s. d. (1865. febr. 16. -R. F.) MTAKK Ráth K. Lev. I. к. 131 Franki Vilmos —Ráth Károly: Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomáciai iratai (1618 — 1626). Esztergom. 1867. 243. 1. Benne Dallos Miklós élete Fraknóitól. 137 Pauler bírálata: Századok, 1867. 78-79. 1. Hg. Z. ismertetése Mapyar Sión, 1867. 393-397.1. Hozzátehetjük: ekkor már Simor János a magyar katolicizmus vezetője: esztergomi érsek.
