Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
FRAKNÓI VII.MOS TÖRTÉNETÍRÓI PÁLYAKEZDÉSE 1063 a leendő megyei monográfiák tervezetéhez készített kommentár: ez fiatalkori történetírói ars historicája egy részének fogható fel. A memorandum bevezetőjében a történettudomány társadalmi hatásáról beszól, és azért tartja fontosnak a múlt eseményeinek ismeretét, mert így a „sokaság" tanul azon eseményekből, „melyek az előbbi nemzedékeket forrongásba tartották — s így — ritkábban lennének bizonyára a forradalmak".13 0 Forradalomellenessége — publicisztikája ismeretében — nem újdonság számunkra. Történelemszemlélete a forradalmakat — általában a népmozgalmakat — elítélte. E beszédében azonban olyan gondolatok is vannak, amelyekből megismerhetjük történetfelfogását és történetírói módszereit. A bevezető historiográfiai áttekintése Anonymustól kezdve Thuróczyn, Heltain és Istvánffyn keresztül a jezsuita történetírókig, illetőleg Kovachich, Fejér, Horvát István fellépéséig jelöli ki az előzményeket. Az 1850-es évek nagy feladatának tekinti, ami azonban még a 60-as évek közepén sem valósult meg: „lehetővé tenni egy terjedelmes, hiteles, s minden tekintetben kielégítő hazai történet megírását; mely egyaránt lehet tanulságos és lélekemelő, hasznos és érdekes". Az 1861-es munkájával szemben itt már elismeri a történettudománynak a szélesebb körök számára ható jelentőségét. A „tanulságos", „hasznos", „lélekemelő" és „érdekes" jelzők nem a szaktudósom igényeit jelentik elsősorban. Programjának másik fő gondolata a közös munka, a történetírók közötti összetartás fontossága. Csak az „egyesült szellemi erők szabályozott és összemunkáló igyekezete" tudja a hazai történettudományt felvirágoztatni. Ugyanakkor azonban a példaként felhozott vállalkozások elriasztók lehettek korársai számára, mert az „Acta Sanctorum" vagy a Muratorihoz hasonló nagy gyűjteményes forrásmunkák kiadásai túl magas mércét jelentettek a szerény hazai anyagi lehetőségek számára.131 Felismerte azonban a realitásokat is, mikor azt írta, hogy a Törtónetkedvelők már eddigi tevékenységükkel is sokat tettek a közös munka kialakításának eddig járatlan területén. Sokat hivatkozott az Akadémia elégtelen szerepére a történeti kutatások irányításában és finanszírozásában. Hamarabb megváltozott azonban erről a kérdésről alkotott felfogása, mintsem az Akadémia változtatott volna ténylegesen a helyzeten. Ez természetesen összefüggött azzal, hogy a 60-as évek végén már közel került ahhoz, hogy beválasszák az illusztris testületbe. Memorandumának eddig elemzett részében a célokat jelölte meg, míg második részében a mellékelt tervezetet kommentálta. Megismételte a források teljes megismerésének, „az összes történeti momentumok" feltárásának a szükségességét. Ez esetben ismét maximális feladatokat tűzött a megyei monográfiák írói elé, még akkor is, ha csak az illető megye levéltáraiban (családi, egyházi, városi stb.) található összes források ismeretét kérte számon. Ha nem is ezt tartjuk a vállalkozás kudarca egyedüli okának, de kétségtelen, hogy nem számolt a szerző azzal, hogy egy megye területén fekvő népek, városok, falvak, egyházak stb. történetének feldolgozása nem jelent csekély munkát egyetlen szerzőnek sem. A memorandumban is utalt rá ós később a tervezetben konkrét formában kifejtette a történeti földrajz fontosságát.13 2 A megye városainak, falvainak, helységeinek, a birtokoknak ós intézményeknek a felsorolása és végül a megye gazdaságföldrajzi viszonyainak a bemutatása nagyon korszerűvé tette a Tervezetet. Előzmények ugyan találhatók a magyar tudományos irodalomban, pl. Fényes Elek munkái, de a történetíráson belül Fraknói tervének megvalósítására csak a század végén akadt vállalkozó, Csánki Dezső személyében. Tervezetének ez a legkidolgozottabb része volt. A II. ós a III. rósz — a megyék külső és belső története — részben megvalósíthatatlanul sokat ölelt fel, részben pedig fontos változások figyelemmel kísérésére sem terjedt ki. A „külső történetben" a „háborúk, ütközetek, országgyűlések, békekötések, köztanácskozások" a javasolt témák. Míg a „belső történet"-ben a kormányzati rendszer, hadügy, pénzügy, vallási és műveltségi állapotok a figyelendők. Ezzel szemben nem említi a birtok-, illetve gazdálkodási viszonyokat, illetőleg a megyén belüli társadalmi változásokat. Kivétel talán itt a „vallási viszályok" jelzése, de itt is azzal a zárójeles megszorítással, hogy „természetesen objektív" illusztrálásról lehet csak szó. Végül a tervezetben csak a „Mellékletek" megjelölés szerepelt, — míg a memorandumban részletesen leírta, hogy a tárgy- és személynévmutató nélkül semmit sem érnének az ilyen 13 " Franki Vilmos memoranduma . . . 131 Nem említi ugyanakkor azokat a korai okműnykiadásokat, pl. Horváth Mihály, Simonyi Ernő, Szalay László, Wenzel Gusztáv stb . . . munkáit, amelyek a hazai lehetőségek figyelembevételével készültek. 132 A memorandumhoz csatolt jegyzetekben Fraknói osztrák példákra hivatkozott. — ChmeU: Historischer Atlas für Alt-Österreich ill. Historiseti Topographische Erörterungen.
