Századok – 1969

Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI

1060 К OTTLER FEKENC A mintaszerűen szerkesztett röpirat bevezetője az 1860-as évek elejének magyarországikatolikusegyházi viszonyait elemezte. „A bajok okai" fejezetcím alatt a katolikus—protestáns ellentéttel foglalkozott, majd javasolta a „bajok orvoslását", azaz a hivatalos egyházpolitikai vonalvezetés megváltoztatását. A röpirat második részében a katolikus sajtó helyzetével foglalkoztak a szerzők ós javaslatot tettek egy új katolikus politikai napilap indítására. A közösen megírt röpiratból csak részben lehet megállapítani, hogy mi származott Fraknóitól és mely részeknek vagy gondolatoknak volt az ihletője Rostaházy Kálmán. Fraknói Vilmos 1864-ig megjelent rmmkáiban többször is találkozhatunk a reformkor szellemi áramlatait, eszméit elítélő felfogással. Ebben a röpiratában azonban minden eddiginél messzebb megy, illetve mennek Rostaházyval együtt, amikor arról írnak, hogy a XIX. század „reformátoraivá feltolakodott hősök don quixottei lelkesedéssel üzennek hadat mindennek", amit az elmúlt századok teremtettek. Ezért röpiratuknak célja „nem ezeknek átkos működésót (!!!) gyámolítani, hanem céljaikat leleplezni és a módot, valamint a fegyvereket kijelölni, amelyekkel eredményesen lehet ezek — ti. a reformerek — ellen harcolni". Egyértelmű állásfoglalás ez a feudalizmus mellett, szembeszegülés a társadalmi, politikai és szellemi haladással. Retrográd szemléletükre jellemző, hogy a „haladást esztelen ugrásnak, a szabadságot az akarat érvényesítése korlátlanságának" tekintették. Ezek után már nem meglepő, hogy a magyarországi forradalmat még élesebb szavakkal ítélték el: „A fejedelmek és történelmi jogok ellen küzd az aljas céljait a »democratia« palástjaival takaró forradalom".103 A XIX. század derekán a röpirat szerzői a magyar egyházpolitikának a XVI — XVII. századi vereségein keseregnek: a protestantizmus vallási és ezzel együtt politikai térnyerésén. Felhasználja az alkalmat, hogy tiltakozzék az ellen, hogy a fejedelmeknek a „protestantizmus védelmének cége alatt szervezett oly szomorú eredményű forradalmainak" elítéléséért őt — ti. Fraknóit — a „hazaárulás", a haza szabadsága ellen elkövetett bűnnel vádolják.104 A Fraknói-Rostaházy féle röpiratnak van azonban egy másik oldala is. A bajok forrását ugyanis az egyházon belül keresik. Itt megint Fraknói szerzőségére kell rámutatnunk, ki már fiatal éveiben is — hisz 1863-ban csak növendék pap — elég élesen fogalmazott, amikor a felső klérusról volt szó. ,.Bajaink egyik oka — írja — mint tudjuk az, hogy épp azok, kiknek hivatásuk lenne azoknak elejét venni, és ha az nem sikerül, legalább azokat orvosolni, a viszonyokat egyrészt helytelenül fogják fel, és ennélfogva eljárásuk sem mindig célravezető."10

6

Scitovszky János esztergomi érsekre is célozva az ismert shakespearei mondással zárják gondolatukat: „sem seregünk, sem fegyverünk, sem vezérünk!"10

6 Miben látta Fraknói és szerzőtársa a bajokból kivezető utat? Alig néhány éve ismerkedett meg Fraknói az újságírással, de már felismerte, hogy közvéleményt teremteni csak a sajtó széleskörű nyilvánosságával lehet. TJgy gondolta, hogy az 1860-ig működő Religio és a Katolikus Néplap nem tudja ellátni a megnövekedett feladatokat. Az Idők Tanúját sem tartotta alkalmas katolikus politikai szócsőnek, hisz a lappal szemben már indulásakor három felfogás alakult ki a katolicizmuson belül: az ellenszenvvel viseltetők, a közömbösek sokasága és a mellette állók szűk rétege. A röpirat szerzői ezért javasolták: új katolikus politikai napilapot kell szerkeszteni. Szerkesztőül saját magukat ajánlották, míg a leendő lap célkitűzését így látták: ,,a katolicizmus képezné azon középpontot, amelyben minden külön irány, minden elváló érdek összpontosulna".10

' Elképzelésük azonban csak terv maradt, annál is inkább, mivel a lapindítás nehézségeivel még a jól működő Szent István Társulat sem tudott eredményesen megbirkózni.10

8 A politikai röpiratnak az elemzése bizonyos összegezést adhat Fraknói Vilmos bölcsészeti és irodalmi felkészültségéről is. Egyik korai munkájában sem találkozunk annyi filozófiai és szépirodalmi hivatkozással, mint ebben. A filozófusok közül Rousseau, Spinoza és Proudhon nevét és műveiket említi. Szokatlan és előzmények nélküli a nagyszámú szépirodalmi hivatkozás is. Shakespaere, Milton, Bajza stb. neve jelzi, hogy Fraknói eredményesen tájékozódott bölcsészeti tanulmányai során. Szózat. . .) Rostaházy Kálmán (1836-1897) pesti plébános volt, irodalmi folyóiratokban jelentek meg írásai. Eletére és műveire ld. Zelliger: i. m. 445. 1. "s Szózat... 3. k. 11. Szózat... 12. 1. "»Szózat... 19. 1. Szlzat... 33. 1. Szózat... 42. 1. '"Hotter Antal: A Szent István Társulat története. Bpest. 1904. Fraknóiék is írták röpiratukban, hogy kb. 2000 biztos előfizető kellene az induláshoz.