Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
1056 К OTTLER FEKENC carum (Hannover, 1840-től)-ot, a Monumenta Germaniae historica, Scriptores-t (Pertz, Hannover 1826—1844), Muratori gyűjteményét és a bollandisták Acta Sanctorumát említi. A magyar forráskiadások közül Katona História Critica-ját és Fejér Codex Diplomaticusát sorolta fel. Az irodalomból: Herder és Schlözer szerepel a külföldiek közül, míg a magyarokat Horvát István, Kerékgyártó, Ipolyi, Toldy és Horváth Mihály munkái képviselték.74 Munkáját két részre osztotta; az első részben tárgyalta a magyar nemzet műveltségi állásának a vázlatát a vezérek korában, míg a második részben a kereszténység felvételének a kérdésével foglalkozott. A műveltséget mglehetősen szárazon értelmezte. Munkájának ez a resze lényegében a későbbi művelődéstörténetek előfutárainak is tekinthető. Az alkotmány, a törvényhozás, a had- és pénzügy, továbbá szellemi műveltség, életmód ós szokások felvázolása valóban a művelődéstörténeti szintézis egyes elemeit tartalmazták. Bevezetésként vitázik a XVIII—XIX. század fordulójának európai történetíróival, a magyarság ázsiai, barbár származásának a kérdésében. Herdert említi meg névszerint, de munkájából több helyen kitűnik, hogy a német és francia nyelvű irodalomból másokat is ismer.75 Herder jóslatával szemben a jövő nagy magyar birodalmának képét vetíti az olvasó elé Fraknói, amikor így ír: „Herder tehát nagy bölcsész, de szerencsétlen jós . . . hazánk számára még nagyszerű fényes jövő van fenntartva, . . . vissza fog még jönni nagy Lajos és nagy Hunyadi fiának dicső kora . . . midőn három tenger hullámai fogják mosni a hatalmas magyar birodalom partjait."76 A fenti gondolatok részben felvillantják Fraknói történetszemléletének vonásait. A magyar birodalmi gondolatnak ez a jelentkezése többféleképpen értelmezhető, az azonban bizonyos, hogy fogalmazása nem mentes a nacionalista vonásoktól. Ugyanakkor azonban könyvében megfigyelhető — ha ugyan még nem teljesen kiérlelt formában — a Habsburg-párti szemlélete. Felfogásunk szerint az is figyelemre méltó, hogy a X—XI. század fordulójának haladáscllenes, lázadó törzsi vezetőit párhuzamba állítja Bocskai ós Bethlen „lázadásával".77 A magyar nemzet fogalmának értelmezésével is foglalkozik Fraknói, amikor a magyar nemzetről beszél, natio értelemben elhatárolja ettől a Magyarországon ólő nem magyar népeket. „Megjegyzem — írja egy helyen —.hogy feladatomhoz képest a magyar nemzetnek és nem Magyarországnak műveltségi állását vázolván csakis azon adatokat fogom fölsorolni és művelődési szempontból tárgyalni, melyek az Ázsiából bevándorolt magyar nemzetre vonatkoznak."7 8 A Magyarországon élő magyar ós nem magyar népek közötti ilyen hangsúlyozott különbségtétel az akkori politikai viszonyokból fakadt. Az 1849-es bukás után jobban figyeltek a nemzetiségek érzékenységére. A nemzetiségekről szólva Kerékgyártó Fraknóinál messzebb megy és kijelenti, hogy Magyarország közel 1000 éves történetében a nem magyar ajkúak is mindig „együtt törekedtek a közjólét" megteremtésére és a jövőben is csak így lehet gyarapodni.7 9 Az 1861 nyarán megjelent könyv körül csend volt; hivatásos historikusok és publicisták egyaránt tartózkodtak véleményt nyilvánítani.8 0 A csendet végül is a szerző, illetőleg a közvetlen környezetéből Pollák János teológiai tanár, a Religio szerkesztője törte meg. Ismertetésében azon méltatlankodik, hogy a fiatal szerző, ki oly sok munkát fektetett be művébe, a méltatások hiányában nem tudja kijavítani vagy pótolni az esetleges hiányokat. Ezek a gondolatok valószínűleg Fraknóitól eredtek, hiszen hasonlókat írt már könyve bevezetőjében, ott az akadémiai bizottságot marasztalta el a részletes kritikai elemzés elmaradásáért. A könyv méltatását és egyben a történetírók tartózkodásának okát Pollák fejtette ki.81 Ezt írta: „Az ifjú szerző nem gondolt azzal, hogy koszorúzott műve fényoldalainak elismerését is tán gátolni fogja a határozottan katolikus szellem. Adja ég, hogy zsenge művéhez hasonlóan dicsőüljön meg minden működésében, és ne hagyja el soha e szellemet."8 2 " A bibliográfiai adatok bőségesebbek pl. mint Ráth Károlynál (Mann: i. m. 841. 1.) vagy Kerékgyártó hasonló témájú munkájában láttuk. Ennek ellenére sem állítjuk azt, hogy Fraknói 1861-ben már teljesen járatos volt az idegen és hazai történeti irodalomban. ,s Foglalkozik Herder jóslatával, hogy a magyarság kipusztul Európából. Ld. Dümmerth Dezső: Herder jóslata és forrásai. Filológiai Közlöny, IX. évf. 1-2. sz. 1963. 181-183. 1. " Franki: i. m. 81. 1. 77 Franki: i. m. 123 1. Itt és a későbbi munkáiban (Pázmány és kora) Bocskai-, Bethlen-ellenességével szerezte a legtöbb haragost magának. Ettől kezdve — azaz indulásától — tekintik a Habsburg-ház lojális történetírójának. 7» Franki: i. m. 85. 1. 7" Kerékgyártó Á.: 1. m. VIII. 1. " Nyilvános bírálat nem jelenik meg — Várkonyi A.: i. m. 50. 1. azonban említi, hogy a könyvet erósen kritizálták. Szabó Károly — Csengery Antalhoz, Kolozsvár, 1862. jan. 27. OSzKK Levelestár. 11 Religió, 1862. jan. 8. Pollák itt saját egyházpolitikai felfogására gondolt. Erről ld. fentebb. 81 Fraknói kötetének visszhangtalansága talán éppen ennek az évnek lázas belpolitikai életében leli magyarázatát. Erre ld. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. Bpest. 1967.
