Századok – 1969

Tanulmányok - Elekes Lajos: Az amerikai analitikusok és a történelmi relativizmus relativista bírálata 1024/V–VI

AZ AMERIKAI ANALITIKUSOK . 1037 a tömegjelenségek feltárása, nem pedig az egyedi-eseti előfordulások, tények vagy történések leírása. Ebben ismét olyan elemek lappanganak, amelyek (noha egészen más elméleti előfeltevésekből kiindulva) a történelem felfogásának és vizsgálata metodikai követelményeinek a marxi—lenini tudományossághoz látszólag közelálló felfogását eredményezhették. Valójában azonban az eredmény itt is távol áll a marxi—lenini történelemvizsgálatnak a tömegjelenségek feltárására és főként a tömegek történelemformáló szerepére vonatkozó elképzeléseitől. A neopozitivisták számára a tömegjelenségek kutatása mindenekelőtt a statisztikai valószínűség alapozásának eszköze. Általában ezt az igényt fejezi ki, nem pedig olyan elvi állásfoglalást, amely magában a történésben tételezi a tömegek szerepének elsődlegességét az egyénekével szemben. Volt azonban a neopozitivista kutatásnak olyan ága is, mely elvileg próbálta körvonalazni álláspontját ebben a vonatkozásban. Ez a „holism" irányzata, amelynek képviselői — különböző módon és mértékben — általánosságban vallották a társadalmi-történelmi jelenségekben, összefüggésekben a nagyobb egységek (csoportok, közösségek) szerepének meghatározó jelentőségét, szemben az egyéni cselekvések-állásfoglalások elsődlegességét hirdető, hagyományosan individualista nézet-elemeket hordozó elméletekkel. A két nézet ütközéséből keletkezett az individualism-holism vita gyűjtőnéven összefoglalt eszmecsere, amelynek néhány jellegzetes pontját Dray előző jegyzetünkben idézett antológiája ismerteti. Az „individualism" álláspontjának ismertetésére egyelőre nem térünk ki, csupán annyit jegyzünk meg, hogy az sem pusztán a régi liberális-individualista nézeteket ismételte, az ,, egyszeri -ség, egyediség" értelmezésének Rickert követőinél fellelhető formáját pedig határozottan elutasította. A „holism" álláspontja valójában igen különböző jellegű, indítású nézeteket kapcsolt össze. Ezek legtöbbjére erősen hatottak az amerikai pszichológia és szociológia uralkodó áramlatai, így mindjárt a közösség (csoport stb.) fogalmának és funkciójának meghatározásában. A „holism" álláspontjának valamennyi képviselőjére jellemző azonban, hogy élesen és egyértelműen elhatárolták magukat illetőleg a közösség, a totalitás és más, ezekkel összefüggő fogalmak értelmezésére vonatkozó nézeteiket a társadalom és a történelem marxi lenini felfogásától, ezeknek a fogalmaknak ott található — szerintük „spekulatív" és „igazolatlanul általánosító" — értelmezésétől. Különös nyomatékkal határolták el magukat az osztályok és az osztályharc marxi—lenini elméletétől. Súlyosan téved tehát, aki egy-két elnevezés hasonlósága vagy akár néhány okfejtés látszólagos párhuzamossága alapján rokonságot vagy éppen közeledést vél felfedezni a „holism" irányzata és a marxizmus—leninizmus álláspontja közt.8 8 A neopozitivisták jellegzetesen szcientista állásfoglalásából közvetlenül levezethető Hempel ós Nagel vélekedése, amelyet Dray említett antológiájának levezetésében a „holism" következetes és egyben szélsőséges megnyilvánulásaként kezel, míg az irányzat mérsékelt — az „individualism" irányában több engedményt tevő — képviselőiként Mandelbaum és Brodbeck írásaira utal. Az „individualism" álláspontját főleg Watkins, Donagan és Seriven írásaival véli jellemezhetőnek: i. m. 2—3. 1., vö. az ott alább idézett művekkel, továbbá a Gardiner ós Meyerhoff i. m. közölt illetőleg érintett állásfoglalásokkal. — A vitában sok figyelemreméltó észrevétel bukkant fel, mind a történelmi folyamat jellegének, mind megismerésének és az ebből levonható következtetések horderejónek megítélése tekintetében. Jelentőségét azonban nem annyira ezekben látjuk, mint inkább abban a tényben, hogy tanulságos adalékokkal szolgál az analitikus történetfilozófia kibontakozásának és ellentmondásai fejlődésének ismeretéhez. Az analitikus történetfilozófiát a neopozitivizmus bomlási tünetekónt értelmezi (Dray antológiájának ismertetése során): Magvat- Filozófiai Szemle XII. 5. 1968. 977. 1.