Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

lOiO TOKODY GYULA németség szempontjából mindkét uralkodó tevékenységét pozitívan ítélte meg, miközben a köztük levő ellentétet a lehetőség határáig — s persze a történelmi valóságot eltorzítva — letompította. Ő is magáénak vallotta azt a nagynémet álláspontot, amely szerint II. Frigyes Szilézia meghódításával megrendítette az osztrák németség csehországi helyzetét, és hogy a porosz politika Ausztria birodalmi pozícióinak meggyengítését és a délkeleti „kultúrmisszió" megnehezítését eredményezte. Másfelől viszont Srbik gesamtdeutsch felfogásában a régi univerzális, „államtalanná" vált birodalmi eszmével a porosz király „erőteljes állami gondolatot" állított szembe, amelynek a jövőre vonatkozóan döntő jelentősége lett. II. Frigyes és általában a Hohenzollernek történelmi érdemét — más megfogalmazást használva — Srbik „az alkotó állami munkában", valamint azokban az impulzusokban látta, amelyeket ők ,,egy német állameszme felébresztésére" adtak, negatív szerepüket viszont az univerzaliznms és a „délkeleti nemzeti erő" meggyengítésében jelölte meg.72 Mária Terézia, valamint II. József történelmi érdemei ha lehet — még egyértelműbbeknek tűnnek a gesamtdeutsch felfogásban. Bár uralmuk alatt Srbik szerint „Ausztria univerzális korszakát mindinkább egy sajátságosan osztrák létforma váltotta fel", ezért nem marasztalja el őket, sőt hangsúlyozza, hogy míg Frigyes északkeleten, Mária Terézia délkeleten szélesítette ki a német „életteret", egyben az ausztriai német szellemet új élettel töltötte meg: „azáltal, hogy a német és a cseh örökös tartományokból államot teremtett, ő, valamint a »német« II. Józsefe területen is új állami öntudatot fejlesztett ki az ősi birodalmi tudat talajából".73 Szemben a nagy- és kisnémet történetírással, Srbik a francia forradalom korára és a napóleoni időszakra vonatkozóan is az összekötő, nem pedig az Ausztriát és Poroszországot elválasztó tényezőkre helyezte a hangsúlyt. Szerinte a franciák elleni küzdelem megerősítette a „gesamtdeutsch" egységtörekvéseket, a birodalom utáni vágy a legfontosabb mozgató erővé vált a szabadságküzdelmek során. A birodalmi gondolat és a nemzeti egységtörekvések azonosítása révén a Franciaország ellen irányuló és az osztrák—porosz ellentétek áthidalását célzó politikai tevékenység vagy mozgalom így kapott gesamtdeutsch értelmet. Ez magyarázza, hogy e korszak legpozitívabb figurája ebben a felfogásban is Freiherr von Stein lett, egyenes következményeként a két eszme azonosításának. Stein felmagasztalása másfelől azt is mutatta, hogy a gesamtdeutsch történetírók nem zárkóztak el az általa képviselt társadalmi reformok elismerése elől sem, mivel azok szerintük a magasabb cél, tehát a „birodalmi eszme" valóra váltását szolgálták és megmaradtak a mérséklet határai között. * A nagy- és kisnémet történetírás vitája a XIX. század történelmével kapcsolatban is szinte minden részletkérdésre kiterjedt, a középpontban azonban tulajdonképpen két nagy problémakör állott. Az egyik a Deutscher Bund, a másik 1866 megítélése volt. A két kérdés között az összefüggés nyilvánvaló, a pozitív állásfoglalás az egyik vagy a másik megoldás mellett a német kérdés megoldásának két koncepciója közötti választást jelentette. 72 Uő. : Die Reichsidee im Wandel der Geschichte 10—11. 1., valamint uő. : Gesamtdeutsche Geschichtsauffassung 10—11. 1. 73 Uő.: Die Reichsidee im Wandel der Geschichte. 11.1.