Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

1002 TOKODY GYULA A Metternich-biográfiával kapcsolatban mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy ez a mű — amint ezt már a korabeli kritikák egyike-másika is felvetette — annak a restaurációs hangulatnak volt a terméke, amely a 20-as évek közepén nemcsak a német és osztrák politikai életet hatotta át, hanem magával ragadta mindkét ország polgári történészeit is. Az érdeklődés ebben az atmoszférában könnyen fordult olyan történelmi személy felé, aki három évtizeden át fenn tudta tartani a francia forradalom hatásaként megrokkant, a napóleoni háborúkban meggyengült társadalmi rendszert, miközben hosszú ideig eredményesen küzdött meg a liberális eszmék és mozgalmak támadásaival. Metternich „szokatlan nagyságú államférfi volt — írja Srbik, egyetlen képpé formálva a két hatalmas kötetben részletesen megrajzolt vonásokat— , Ausztriát a legmélyebb bukásból emelte a büszke magaslatra, külpolitikáját a legsúlyosabb akadályok között rendkívül eredményesen vezette évtizedeken át, belső fejlődése számára pedig tetemes gazdasági és szellemi-kulturális természetű pozitív értékeket adott, és ha nagyobb lehetőségekkel rendelkezik, a császári birodalomnak mértéktartó föderalizáció bevezetése útján szerencsésebb politikai életformát ajándékozott volna".4

6 Minden „nagysága" ellenére azonban Metternich pályafutása végén ott állt a politikai bukás, s a magyarázat elől nem lehetett kitérni. Ez a magyarázat azonban Srbik megfogalmazásában aktualizálható tanulságok formáját öltötte: „ő csak államokat, kormányokat és vezető egyéniségeket vett figyelembe, de nem látta a népeket és bennük a középosztály értékteremtő erejét, félt a vak tömegtől, mégis tartózkodott a forradalommal szemben egyedül hatásos segédeszköztől, a jogos nemzeti és szociális reformtól és a népnek az állam érdekeihez igazodó nevelésétől".47 Srbik e hibák levonásával avatta Metternichet történelmi eszményképpé nemcsak azért, mert egy erős forradalmi megrázkódtatás és többszöri vereséget hozó hosszú háború után minden hiba ellenére képes volt évtizedekre konzerválni a régi társadalmi rendszert, hanem azért is, mert olyan európai egyensúlyt teremtett, amelyben központi jelentőségük volt a német államoknak, s mert a Deutscher Bund formájában létrehozta a föderalizált Közép-Európa mintaképét. Ha bíráljuk is Metternich politikai eszméjét - mondja Srbik , ,,az nagystílű, s mint ilyen, a történelmi feljegyzésre érdemes gondolat volt: az a gondolat ti., hogy Európát az államok föderációja alapján újjá kell építeni és a kontinens közepét két nagy föderatív államszövetséggé (az egyik a német, a másik az itáliai területeket foglalta volna magában — T. Gy.) kell szervezni, amelveket történelmi hatalmánál fogva Ausztria vezetne konzervatív szellemben".48 16

Srbik: Metternich. Der Staatsmann und der Mensch. München 1925. Bd. II. 559. 1. A könyvet két nagyobb tanulmány előzte meg. Az elsőt Srbik 1920-ban Erich Mareks és Karl Alexander von Müller felkérésére írta s 1921-ben jelent meg: Meister der Politik. Eine weltgeschichtliche Reihe von Bildnissen. Herausgegeben von Erich Mareks und Karl Alexander von Müller. Stuttgart und Berlin. (Itt az 1924-ben megjelent 2. kiadásthasználtuk.) Két évvel e tanulmány elkészítése után, 1922. november 16-án tartotta meg Srbik a bécsi egyetemen professzori székfoglalóját, amelynek témáját ugyancsak a Metternich:kérdés tárgyköréből választotta: Metternichs Plan der Neuordnung Europas 1814/15. MIÖG. 1925. XL. Bd. Mindkét tanulmányt felhasználtuk, mivel összefoglalóan tartalmazzák azokat az elvi szempontokat, amelyekre Srbik a kétkötetes biográfiát építette. 47

Uő.: Metternich. Meister der Politik. 119. 1. 48 Uő.: Metternichs Plan der Neuordnung Europas 1814 15. 126. 1.