Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 1001 must, a káoszból egységes hazát akart teremteni, s akinek azért kellett meghalnia, ,,mert azt a nagy világtörténelmi processzust akarta elégtelen erővel meggyorsítani, amelynek során az ellenreformáció korának habsburg-katolikus univerzalizmusát a keresztény vallások egyenjogúságának és az államok politikai önrendelkezési jogának ideája váltotta fel".44 Nem tarthatjuk kötelességünknek Wallenstein történelmi szerepének tisztázását márcsak azért sem, mert a kérdés sokoldalú kidolgozásával mindmáig adós maradt a marxista történettudomány. Kétségtelennek látszik azonban, hogy a Srbik által megrajzolt kép sok helyes vonást tartalmaz, mindenekelőtt annak felismerését, hogy Wallenstein erősíteni akarta a német császárság egységét, ebben látva a külső ellenséges erők feletti győzelem feltételét. De munkájának tudományos hitelére kiható hibát követett el Srbik azzal, hogy Wallenstein bukását csupán a bécsi udvarban zajló intrikákra vezette vissza, és nem kereste meg azokat a mélyebben fekvő okokat, amelyek adott esetben minden hasonló törekvést kudarcra ítéltek volna. „Döntő körülmény volt - írja Roland-Franz Schmiedt német marxista történész —, hogy Friedland hercege nem keresett kapcsolatot a feltörekvő polgársággal, hanem katonai diktatúra segítségével támaszkodva egy hatalmas zsoldoshadseregre, amelynek eltartását az amúgy is tönkrement lakosságnak kellett megfizetnie akarta a hercegek hatalmát megtörni illetve korlátozni."45 A szociális háttér figyelmen kívül hagyása nemcsak azzal a következménnyel járt, hogy Srbik nem tárta fel Wallenstein haladó gondolkodásának és törekvésének rendkívül korlátolt mivoltát, hanem azzal is, hogy az általa képviselt politikai törekvések légüres térbe kerültek és koroktól, társadalmi viszonyoktól függetlenül követhetőknek, sőt követendőknek tűntek fel. Wallenstein példája a katonai erőszakot sugallta megoldásként a belső egyenetlenségek leküzdésére és a külső nyomással szemben, olyan történelmi példát tehát, amely előremutató lehetett a XVII. század 30-as éveiben, de amely szélsőségesen jobboldali cél volt az 1917 — 18-as forradalmakat követő időszakban, a katonai diktatúra bevezetésére irányuló kísérletek éveiben. Talán felesleges hangsúlyoznunk végül azt a szerepet, amelyet a Wallenstein-életrajz a gesamtdeutsch történeti kép kialakításában töltött be. A politikai célzatosság és a történelem értelmezése sem ebben, sem Srbik egyéb műveiben nem választható el egymástól, hiszen felfogásában a történelemtudomány mind nyilvánvalóbban a politika szolgálója lett. A németség egymásrautaltsága és összetartásának fontossága, amelyet következtetésként a könyv minden olvasója önkéntelenül is levon, egyaránt tükröz napi politikai célokat és történetfelfogási szempontokat. Ezen túlmenően azonban a Wallenstein-biográfia esetében az a körülmény is fontos, hogy Srbik a kis- és nagynémet történészekkel szemben a vallási viszálykodás helyett még a harmincéves háború történetéből is az összbirodalmi ha úgy tetszik gesamtdeutsch — érdekeket érintő törekvéseket állította előtérbe. Ez a módszer a továbbiakban a gesamtdeutsch történetírás egyik Íratlan szabályává lett. 1925-ben jelent meg Srbik Metternich-biográfiájának első kiadása, amellyel az új történetfelfogás végleg kialakultnak tekinthető, habár azok a munkák, amelyek a német történelem egészének, így különösen a XIX. század közepének gesamtdeutsch értelmezését adták meg, csak a későbbi időszakban láttak napvilágot. 44 Uo. 281. 1. 45 Deutsche Geschichte. Bd. 1. Von den Anfängen bis 1789. Berlin. 1965. 617. 1. 5 Századok 1969/5—6.
