Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
996 TOKODY GYULA vonalába mind kevésbé illett bele egy olyan koncepció, amely Ausztriának még a régi nagynémetek által oly sokat hangoztatott primus inter pares szerepét sem biztosítja. Emellett a délkelet-európai konföderációnak — még az Anschluss-törekvésekkel egyetértő Kaindl tollából is — némi Porosz-Németországellenes kicsengése volt annál inkább, mivel történelmi indoklásként a szerző a XIX. századi nagynémet érveket használta fel. Érthető tehát, hogy Kaindl művét elutasító bírálat fogadta nemcsak Németországban, de Ausztriában is. Srbik külön cikkben határolta el magát Kaindl nézeteitől,22 s idevonatkozó kritikai megjegyzéseivel egyéb műveiben is találkozhatunk. Kaindl történetfelfogásának vitája így nemcsak a 20-as években megélénkülő nagynémet—kisnémet nézeteltéréseknek képezte részét, hanem a szárnyait éppen bontogató gesamtdeutsch történetírás kialakulásában is kapott némi szerepet. A gesamtdeutsch történetfelfogás kialakulása A két iskola híveinek gyakran heves vitája ellenére mind a nagynémet, mind pedig a kisnémet irányzat izolálódási folyamata tovább tartott az első világháború után is. A kisnémet iskola ugyan folytatódott az alldeutsch történetírásban, de a legismertebb és legképzettebb alldeutsch történetírók egyben az új-rankeánizmusnak is hívei voltak, s mint ilyenek a történelmi események mélyebb, sokoldalúbb és főleg egyetemesebb magyarázatának igényével léptek fel, mint a szinte minden kérdést a porosz —osztrák ellentét szemüvegén keresztül néző XIX. századi elődök. Ami pedig a nagynémet irányzatot illeti, annak elszigetelődése tulajdonképpen már a múlt század 70-es éveiben elkezdődött. És bár koncepciói továbbra is áthatották az osztrák és általában a német katolikus történetírást, legkövetkezetesebb képviselői - az elszigeteltség egyik jeleként az első világháború után is a másodrendű történészek köréből kerültek ki. Kaindl felfogása nem vált uralkodóvá, a nemzetközileg is ismert osztrák történészek — hasonlóan birodalmi kollégáikhoz — a világháborús összeomlás atmoszférájában inkább az összetartó, mint a szétválasztó és szembeállító tényezőket keresték a német történelemben. Az elmondottak következtében a világháborút követő forradalmi változások eredményeként nemcsak a politikai feltételek, hanem — párhuzamosan a polgári történetszemléletben mutatkozó zavar leküzdésével — az eszmei feltételek is kedvezővé váltak a kis- és nagynómet irányzat szintézisének s így a gesamtdeutsch történetfelfogásnak a kidolgozására. A feladat egyfelől a német történelmi múlt megfelelő átértékelése, másfelől a szintézis elvi alapjainak kidolgozása volt. A kettő nem vált el egymástól, központban tulajdonképpen az első problémakör állt, a szintézis rendszerezésére, elméleti tételeinek összefoglalására csupán Srbik egy 1930-ban megjelent rövid tanulmányában került sor.2 3 Srbik hét évvel később a gesamtdeutsch felfogás védelmében megírt vitacikke,24 továbbá a második világhá-22 Lásd Srbik tanulmányát: Kleindeutsch und Großdeutsch. Ein kritischer Beitrag zu Kaindls Buch: Österreich, Preußen und Deutschland. Archiv für Politik und Geschichte. 1926. •"< 23 A fentebb már jelzett „Gesamtdeutsche Geschichtsauffassung" с. tanulmányra gondolunk. Deutsche Vierteljahrsschrift 1930. 24 Zur gesamtdeutschen Geschichtsauffassung. Ein Versuch und sein Schicksal. HZ. 1937. Bd. 156.
