Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 995 nem volt az Anschluss-törekvésekhez mérhető, mégis bizonyos társadalmi bázist és befolyást biztosítottak a nagynémet irányzat számára. Természetesen nem az Anschluss elutasításáról volt szó e szervezetek esetében sem, csupán Ausztriának a létrehozandó föderáción belüli különleges jogi és politikai helyzetéről. A föderalista törekvések történelmi indoklásában kiemelkedő szerepet vállalt a már többször említett, és a magyarországi németség történetének feldolgozása révén hazánkban is ismert Raimund Friedrich Kaindl, akinek történelmi felfogását a későbbiekben részletesebben is meg fogjuk vizsgálni. Ezúttal csupán arra a politikai tudatosságra mutatnánk rá, amely a XIX. századi nagynémetekhez hasonlóan Kaindlt is vezérelte. A jegyzetekben már ugyancsak érintett „Ausztria, Poroszország, Németország" című munkája sem annyira az eszmei és a tudományos nívó, mint éppen a politikai tudatosság terén emelkedik ki a hasonló nézeteket valló művek közül. Én „segíteni akarok a történelmi valóság igazának kivívásában — írja öntudatosan könyve előszavában —, át akarom hidalni a határon innen és túl élő néptestvérek közötti szakadékot, erősíteni a német népben a nagynémet-középeurópai gondolatot. . . végül rámutatni arra, hogy ez a gondolat csak a föderalizmus útján valósulhat meg".18 A politikai tudatosság — ha lehet még határozottabban ütközik ki a közép-európai föderáció szükségességének indoklásakor. Kaindl két körülményt emelt ki ezzel kapcsolatban. Az egyik a könyv megírása idején unosuntalan hallott és hangoztatott érv volt Kis-Ausztria életképtelenségéről és gazdasági gyengeségéről,1 9 a másik indok pedig a bolsevizmus elleni közös védelemre vonatkozott. A nagynémet-föderalista tervek elsősorban éppen az utóbbi indok folytán, a bolsevizmus minden országot egyaránt fenyegető veszedelmére történő hivatkozással tartottak összeurópai érdekek kifejezésére igényt. „A magyarországi, a müncheni és a berlini eseményekből láttuk — írja Kaindl —, hogy ez a megsemmisítő mozgalom mindenütt gyökeret tud verni . . . Ha a körülmények különösen Délkeleten nem javulnak meg . . . a bolsevizálódás előtt az út Európa szívébe szabaddá válik . . . Ezért szükséges az erők összefogása, amely nemcsak ezeknek az államoknak (ti. a délkeleteurópai államoknak — T. Gy.), hanem egész Európának a megmentését szolgálja."^ A proletárforradalom esetleges kitörésének figyelembevétele ad magyarázatot arra, hogy az ízig-vérig pángermán Kaindl hajlandó lett volna lemondani a nagynémet tervek egyik alaptételéről, a németség vezetőszerepéről és azt felcserélni a föderalizmust létrehozó népek egyenjogúságával: „Erősen kell hangsúlyoznunk — írja —, hogy ez a probléma (ti. a közép-európai föderalizmus megteremtése — T. Gy.) nem oldható meg erőszakkal és valamely nép . . . túlsúlyával. Még a régi nagynémeteknél is inkább el fogjuk ismerni és tiszteletben fogjuk tartani minden nép jogát."2 1 Bár az utóbbi mondat kétségessé teszi a Kaindl-féle föderációs elgondolás őszinteségét, nyilvánvalónak látszik, hogy a 20-as évek közepén a nemcsak gazdaságilag és politikailag, de ideológiai síkon is bekövetkező stabilizálódás 18 Kaindl: i. m. Vorwort IX—X. 1. 19 Vö.: Uo. 31ü—317. 1. 20 Uo. 317. 1. 21 Uo. 315. 1.
