Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

1 994 TOKODY GYULA cióra nem számíthatnának Németországon belül.1

4

A már ugyancsak említett Wilhelm Bauer viszont elismerte ugyan, hogy Brandenburg forrásanyagában sőt némileg szemléletében is előrelépést tesz a Historische Zeitschrift egykor megalapítója, Heinrich Sybel hasonló tárgyú — még aX IX. században megjelent — feldolgozásához képest, több történelmi kérdés értékelése, különösen pedig Ausztria történeti szerepének megítélése miatt azonban teljesen elmarasztalta őt.15 A kisnémet és nagynémet koncepciók összeütközése 1918 után természetesen nem jelentkezett minden esetben az egész német történelem átfogó értékelésében, inkább csupán egyes részletkérdésekre vonatkozóan. Különösen 1 olyan kérdések kerültek előtérbe, amelyek a német egység kisnémet megoldá- ^ sával voltak összefüggésben. Kutatván az összeomlás történelmi okait, poli- j tikai célzatú pamfletek, a történelmi belletrisztika kiemelkedő képviselői, : Hegemann, Eulenberg, méginkább Emil Ludwig, valamint nagynémet-föde- j ralista beállítottságú történészek éles és gyakran hatásos kritikát gyakoroltak | a bismarcki államalkotás felett. A bírálók tábora nem volt egységes, a demo- ( kratikus gondolkodású Emil Ludwigtól a nagynémet-konzervatív Kaindlig a ! legkülönbözőbb nézetek voltak benne képviselve. Annál egységesebb volt e nézetek elítélésében a szembenálló tábor, a ! német polgári történetírók álláspontja. Támadásaik kereszttüzében haladó I vonásai miatt a történelmi belletrisztika állott ugyan,1

6

de a konzervatív irányzatú bírálat is határozott ellenállást váltott ki. Ebben persze nemcsak a nagynémet történetszemléletnek volt szerepe, hanem annak is, hogy a Németországot 1918-ért bármilyen fomában felelőssé tevő nézetek kiáltó ellentmondásban voltak azzal a német történészek többsége által is támogatott állásponttal, amely a háborús bűnösséget kizárólag a volt ellenfelek politikájában jelölte meg. j A nagynémet-föderalista történészek ugyanis 1918 okát elsősorban 1866-ban és az ahhoz vezető politikában keresték. Szemben a bismarcki megoldással olyan lehetőséget is felkínált szerintük a történelem, amelynek valóraváltásával meg lehetett volna a világháborús összeomlást előzni. Ha a Deutscher Bundot — vallották — sikerül az 1863-as frankfurti fejedelmi | tanácskozás programjának szellemében továbbfejleszteni, a német kérdést ' nemzetekfeletti alapon lehetett volna megoldani, az új Németország hatalmi j súlypontja keleti irányba helyeződött volna, s így a Franciaországgal ill. Angliával való összeütközés elkerülhető lett volna.17 A nagynémet koncepciók súlyát némileg növelte az a körülmény, hogy 1 az 1920-as évek folyamán Németországban és Ausztriában különböző parti- | kularista és föderalista szervezetek jöttek létre, amelyeknek jelentősége ugyan 14 Vö.: Kaindl: Österreich, Preußen, Deutschland. Deutsche Geschichte in großdeutscher Beleuchtung. Wien. 1926. Vorwort VII. 1. 15 Wilhelm Bauer kritikai könyvismertetése a Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung (továbbiakban MIÖG) (XXXVIII. Bd. 690—695. 1. 1920) jelent meg. 16 Vö.: egyebek között Otto Westphal: Feinde Bismarcks. Geistige Grundlagen der deutschen Opposition 1848—1918. München—Berlin. 1930 c. művének első részeit, továbbá: Heinrich Otto Meisner: Bemerkungen zu Emil Ludwigs Wilhelm II. Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte. München und Berlin. 1926. 38. Bd. 368—377. 1. stb. 17 Vö.: Meisner: Preußen und der „Revisionismus". Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte. 1930. 43. Bd. 255. 1.