Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

a FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 993 A másik két kötet feldolgozójának, Hans Pircheggernek kötetei, különösen az 1937-ben megjelent harmadik kötet már az egyre fokozódó fasiszta Ansehluss-törekvések légkörében jelentek meg. így — ha lehet — még a Kaindl által írt első kötethez képestis nagyobb hangsúlyt kapott Ausztria és az osztrák nép németségének bizonygatása. „Ausztria a periféria országa . . . idézi egyetértően Pirehegger az egyik osztrák gesamtdeutsch történész, Wilhelm Bauer sorait. Mindig egy kissé kívüleső és ezért valamivel tudatosabban német, mint Belső-Németország. A bajornak vagy württemberginek, az oldenburginak vagy thüringjainak nem volt szüksége arra, hogy németségével törődjék. Az úgy fogta őt körül, mint valami magától értetődő dolog . . . Másként alakult az osztrák helyzete, ő Délkelettel szemben őrként állt a határon. Németsége volt a pajzsa, a becsülete, a büszkesége. Ha másként lett volna, régen elvesztette volna népiségét és a más népek vezetésének törvényszerű jogát."9 Ezek az osztrákokat különleges németséggel felruházó gondolatok szinte magától értetődően vezették el a szerzőt a könyvét lezáró végkövetkeztetéshez: ,, így hát nem lehet csodálkozni azon, hogy Németország népi megújulása és a Harmadik Birodalom osztráktól, Hitler Adolftól indult ki."1

0 * A nagynémet gondolatoktól átszőtt történetszemléletnek fasiszta irányba torzulása általános jelenség volt a két világháború közötti osztrák történetírásban.1

1

Jellemzővé ez a fordulat azonban csak a harmincas években vált. A húszas években inkább a kis- és nagynémet vita megélénkülése figyelhető meg, összefüggésben a világháborút követő összeomlás történelmi okainak kutatásával. „A nagynémet gondolat eszményi tartalmát — írja Srbik e kérdésről — gyakran elhomályosította annak a régi keserűségnek a felszítása, amely az 1866-os év győztes állama, a birodalom megalapítója, valamint annak vér- és vaspolitikája, az új birodalom, és egyáltalán a hatalmi állam ellen irányult; a másik oldalon viszont itt-ott ismét felütötte fejét az a régi értetlenség, amely a déli és különösen az osztrák-németség tér- és kultúrpolitikai jelentőségével, történelmi teljesítményének nagyságával, szellemi és művészi értékeivel, nem utolsó sorban pédig a régi Duna-monarchia problémáival volt kapcsolatos."1

2 A kisnémet gondolatok továbbélésének egyik legjellemzőbb dokumentuma Erich Brandenburgnak a német birodalom megalapításáról szóló kétkötetes munkája volt.13

A könyv, amely még a világháború során jelent meg, feltűnést keltett Ausztriában, s alapgondolata visszautasításra talált. Kaindl például különösen azt nehezményezte, hogy a szerző szerint az osztrákok Anschluss esetén semmféle vezető, vagy különleges befolyást biztosító pozí-9 Geschichte und Kulturleben Deutschösterreichs von 1792 bis nach dem Weltkrieg . . . bearbeitet von Hans Pirehegger. 319. 1. 10 Uo. 11

Természetesen voltak egyéb —• de a nagynémet vagy nagyosztrák koncepcókkal alapjában véve rokon — kiutat kereső szintézisek is, így Hugo Hantsch „Geschichte Österreichs" (1936) és Oswald Redlich „Das Werden einer Großmacht" (1938) c. munkája, amelyekkel azonban e tanulmány keretében nem foglalkozhatunk. Az általánossá váló történetszemléletet e szintézisek lényegesen egyébként sem módosították. 12 Srbik: Gesamtdeutsche Geschichtsauffassung. 1—2. 1. 13 Erich Brandenburg: Die Reichsgründung. 2 Bde. Leipzig. 1916.