Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
992 TOKODY GYULA sával. Továbbra is fennmaradt a Monarchiából átöröklött metodikai probléma, amely abból származott, hogy a történészek nem találták meg a határt az osztrák és a Duna-medence népei, még kevésbé az osztrák és a német államok története között. A metodikai nehézségek mögött persze ezúttal is az Ausztria nagyhatalmi szerepének jogosultságára és történelmi bizonyítására épülő szemlélet húzódott meg. Bármilyen nagy is volt e szemlélet és a történelmi valóság közötti ellentmondás, az osztrák polgári történészek erről még 1918 után sem voltak hajlandók lemondani. Alphons Lhotsky szerint pszichológiai momentum volt az, „amely egy új elvekre épülő történelmi tudat kialakítását gátolta: a rémület az új állam hirtelen támadt kicsinységétől, amelyet az emberek nemcsak szerencsétlenségnek, hanem egyenesen szégyennek tartottak . . . Senki sem vállalkozott ilyen körülmények között a történelmi tudat revíziójára."4 A helyzetet jól jellemzi, hogy az első olyan nagyobb kísérlet, amely a megváltozott politikai körülményekhez alkalmazkodó új történelmi képet akart festeni, Franz Martin Mayer „Geschichte Österreichs" című, 1909-ben megjelent művének némileg átdolgozott kiadása volt. A munka átalakítását a fasiszta szemléletűvé lett Hans Pirchegger, valamint a nagynémet beállítottságú Raimund Friedrich Kaindl végezte el.5 Formailag az átdolgozás a cseh és magyar részek kivételét ill. lerövidítését jelentette, tartalmilag viszont nagynémet, sőt fasiszta szempontok figyelembevételét eredményezte. Az egyes kötetek középpontjába Ausztria délkelet-európai missziója, és annak a szerepnek — erősen eltúlzott — hangsúlyozása került, amelyet az osztrákok a németség történelmében betöltöttek. Az „líj" történelmi kép tehát, amelyet e könyvek megrajzolnak, az osztrákokat kiemelkedően öntudatos németeknek ábrázolja, így az Ausztria történelmi missziójára való hivatkozás tulajdonképpen a birodalmi németséggel való mielőbbi egyesülés, és a délkelet-európai népek újbóli leigázásának indoklására szolgált.6 „A németosztrákok - írja Kaindl — terjesztették ki a német néptalajt a távoli Délkeletre és még távolabbra a német kultúrtalajt. Ők mutatták meg a német népnek az Adriához és a Fekete tengerhez vivő utat. Védőfalat képeztek a német anyaország számára, amely mögött az nyugodtan fejlődhetett."7 Egyszóval az osztrák történelem a német történelem része lett, habár — Kaindl ábrázolásában ez természetes — egyelőre még a legdicsőségesebb része. Magától értetődik tehát az egyesülésre irányuló politikai következtetés: Elolvasva a könyvet „az olvasó előtt a német történelem fontos és dicsőséges lapjai tárulnak fel, amelyek tanúsítják Német-Ausztriának a német nép szempontjából betöltött jelentőségét.' Bárcsak hozzájárulnának ahhoz, hogy minden német ismét egymáshoz csatlakozzék."8 4 Alphons Lhotsky: Geschichtsforschung und Geschichtsschreibung in Österreich Historische Zeitschrift (a továbbiakban HZ.) 1959. Bd. 189. 439. 1. 5 Geschichte und Kulturleben Deutschösterreichs. Auf Grundlage der „Geschichte Österreichs" von Franz Martin Mayer. Az első kötetet — a kezdetektől 1526-ig — Raimund Friedrich Kaindl, a másodikat és a harmadikat — 1526-tól 1792-ig, ill. 1792-től a világháború utáni időkig — Hans Pirchegger dolgozta fel. Wien und Leipzig. 1929, 1931 és 1937. 6 Ezt a szemléletbeli módosulást egyébként a könyv címének változása is tükrözi: Mayer Ausztria története az átdolgozott kiadásban Német-Ausztria történetévé vált. 7 Geschichte und Kulturleben Deutschösterreichs von den ältesten Zeiten bis 1526 . . . bearbeitet von Raimund Friedrich Kaindl. Zum Geleite. 8 Uo.
