Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 991 sítésének gondolata így 1918 után is aktuális maradt, mozgósító erővé lett, s egyre'határozottabban agresszív tartalmat kapott. A monarchiák megdőlése, a weimari és az osztrák köztársaság kikiáltása, a fenti értelemben vett egységtörekvések, ezen belül a különösen erős Anschluss-mozgalom új történelmi kép kialakítását tette lehetővé és szükségessé. Ennek egyik, az osztrák és a német polgári történetírásban egy ideig vezető befolyást is élvező formája a német történelemnek az össznémetségből kiinduló, a porosz—osztrák alternatívát elvető, ún. gesamtdeutsch szemlélete volt Az új szemléletre — egyéb tényezők mellett — különös hatással volt az osztrák polgári történetírás általános reagálása az 1918 utáni társadalmi politikai változásokra, valamint a kis- és nagynémet irányzat közötti küzdelem alakulása. A világháborút követő forradalmak és társadalmi változások nemcsak az osztrák, hanem a német történetírást is készületlenül érték. A történészek — ideértve a Friedrich Meinecke, Hermann Oncken, vagy a hozzájuk közelálló Max Weber, Ferdinand Toennies és mások által képviselt liberális irányzatot is — kezdetben fel sem ismerték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, az oroszországi eseményeket legfeljebb katonai és külpolitikai szempontból ítélték meg. Érdeklődésük nagyobb mértékben csak az 1918-as németországi események hatására fordult a forradalom kérdései felé.2 Az elméleti készületlenség nagymértékben hozzájárult ahhoz a zavarhoz, amely az első világháború után általánosan jellemezte a német és osztrák szellemi életet és kihatott a történelmi gondolkodásra is. Srbik osztrák történész szerint a felfogásoknak az a sokfélesége, amely ebben az időben fellépett, ,,a német szétforgácsoltság legsötétebb időszakjaira emlékeztetett; . . . Dinasztikus hagyományok, a valamikor elkülönült államok szellemvilága, néptörzsi öntudat és a hazaszeretet tartományi méretekre szűkülése, a német történelem minden áramlata újólag megerősödött és azzal az igénnyel lépett fel, hogy megmutassa a német történelem igaz útját."3 Bármekkora is volt azonban a történelemfelfogásban jelentkező zavar, két jellemző vonás a némethez hasonlóan az osztrák polgári történetírásban is erőteljesen kidomborodott. Az egyik a kor haladó eszméinek — elsősorban persze az 1,918 után különösen jelentőssé vált marxista történeti koncepcióknak — elutasítása, a másik pedig a nagyhatalmi törekvéseket tükröző történetszemlélet további fenntartása volt. A történészek mindkét országban részt vettek a háborús felelősség körül folyó vitában, hatalmas forrás-publikációkat adtak ki a világháború kitörését megelőző diplomáciatörténeti anyagból, cikkek és könyvek jelentek meg a német világpolitika kérdéseiről, s még olyan, az aktuális politikai problémaköröket arisztokratikus gőggel lebecsülő folyóirat sem zárkózott el teljesen a kor eszmei harcaiban való részvételtől, mint a Historische Zeitschrift vagy akár a Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. Az elméleti készületlenség és az elzárkózás az új, haladó gondolatok elől azt eredményezte, hogy az osztrák polgári történeti irodalomban az 1918-as összeomlás nem járt együtt az addigi történelmi kép gyökeres felülvizsgálá-2Vö.: Hans Schleier: Zur Diskussion des Revolutionsbegriffes in der deutschen bürgerlichen Geschichtsschreibung während der Weimarer Republik. Evolution und Revolution in der Weltgeschichte. Zum XII. Internationalen Historikerkongreß in Wien 1965. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. Sonderheft XIII. Jahrgang 1965. 153. 1. 3 Heinrich von Srbik: Gesamtdeutsche Geschichtsauffassung. Deutsche Vierteljahrsschrift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte. 1930. VIII. Bd. 1—2. 1.