Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
ToTcody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra A gesamtdeutsch történetfelfogás Szekfű Gyula a történetírás irányzatairól szóló cikkében a kis- és nagynémet történeti iskolát a politika és a történetírás összekapcsolásának eltorzult példájaként említi.1 A példa találó voltát aligha lehetne tagadni. A kisill. nagynémet történetírás, a múlt század 50-es 60-as éveiben annak a küzdelemnek a termékeként és támogatására jött létre, amely a német egység porosz ill. osztrák vezetés alatti megvalósításáért folyt, s még a XX. században is e politikai célok befelyása alatt állt. Ebből következően mindkét irányzatban szélsőséges egyoldalúsággal került előtérbe a politikai történet, s a német történelmet a kisnémet iskola mindvégig Poroszország és a Hohenzollern dinasztia, a nagynémet iskola viszont Ausztria és a Habsburgok szemszögéből ítélte meg. Politikai eszményképként az előbbi a porosz-német nemzetállamot, az utóbbi az Ausztria vezetésével működő és a német államok hegemón szerepét biztosító közép-európai föderációt állította kortársai és az utókor elé. Ugyanennek az időszaknak a terméke volt a nagynémet irányzattal szinte elválaszthatatlanul összefonódó nagy osztrák iskola is, amely politikai ideálját hasonlóképpen osztrák vezetésű, de nem föderalizált, hanem erősen centralizált és germanizált német birodalomban látta. Az 1918-as összeomlás következtében a történelem nagynémet vagy nagyosztrák színezetű magyarázása nemcsak értelmét, de hitelét is vesztette a hétmilliós osztrák köztársaság valóságában, miközben továbbra is elfogadhatatlannak látszott a kisnémet felfogás, márcsak azért is, mert 1918 e koncepció felett is kiábrándító történelmi kritikát gyakorolt. Ausztria-Magyarország összeomlott, semmivé lettek a német világhatalmi tervek csakúgy, mint a nagyosztrák ábrándok, a forradalom elűzte a Hohenzollerneket és a Habsburgokat egyaránt, s — ami még ennél is ijesztőbb veszedelemnek tűnt — egy ideig magának a polgári társadalomnak a létét is kérdésessé tette. Másfelől mindkét országban, különösen pedig az egyik napról a másikra nagyhatalomból jelentéktelen országocskává lett Ausztriában, széles tömegeket átfogó erővé növekedett az Anschluss-mozgalom, miközben a versaillesi rendszer nyomása alatt még az egyesülés kérdésében ingadozó vagy azt elutasító rétegekben is terjedt a két ország egymásrautaltságának érzése és gondolata. Hirtelen megnőtt a német kisebbségek politikai jelentősége annak következtében, hogy az új államok határainak végleges kialakítása során jelentékeny számú német lakosság került a Monarchia úgynevezett utódállamaihoz. Következésképpen új ösztönzést kapott a háborús vereségek és a forradalmi eszmék által megtépázott német nacionalizmus, amelynek társadalmi alapjait 1918 nem volt képes elsöpörni. A németség egy országban való egye-1 Vö.: A magyar történetírás új útjai. Szerkesztette Hóman Bálint. Bpest. 1ЕГ32. 419—420, h
