Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

'984 В. VÁRKONYI ÁGNES fognánk, annyi világosnak látszik, hogy Comtenak a communistákkal rokon szervezeti államformája nem volna többé fejlődés az ember történelmében, hanem merev stagnáció, nemesebb törekvések nélkül folytatott állati tengélet." Semmi több ez a tanulmány, mint oldalvágás Kossuthnak? Még ez sem világos, hiszen éppen a függetlenségi politikusok nagy ellenfelét, azt, aki leghevesebb bírálója volt a Kossuth nevével hitelesített történetírói iránynak, éppen Lánczy Gyulát tekinti „e lelket üresen hagyó" gyanús világnézet hívének.8

1

E zavaros tanulmány mégis figyelemre méltó. Mutatja a teljes zűrzavart, ami a századfordulóra történetírásunk és történeti gondolkozásunk múltjáról vallott nézetekben uralkodott. 1896-ban Jászai Rezső ,,A francia forradalom történetének történetírása hazánkban" c. munkájában nemcsak a polgári történettudománynak a francia forradalomról felmutatott képei fölött tart szemlét, hanem az is érdekli, hogy a magyar történetírás hogyan vette át ezeket a képeket. Sajnos műve kiragadott példák tárházánál alig több, lényegében a fordítások sorravételénél nem igen jut messzebb, s egyoldalúan a forradalmat kritizáló műveket részesíti előnyben. A megközelítés azonban új, a történetírás és történeti gondolkozás számos addig elhanyagolt területén tekint végig. A hivatalos történetírásnak fel kellett volna figyelnie rá, ám historikusaink a Milleneumra készültek. Mégpedig nagy reményekkel, mert úgy vélik, a századvégére már letagadhatatlan ellenérzés és közöny tényét, ami a hivatalos történetírást körülveszi, így sikerül majd megtörniök. Mennyire eltompult a látásuk és a hallásuk ! A század utolsó évtizedének két nagy történész közönségsikere: Márki Dózsája és a Fleglerféle Magyar történetírás történelme, ami 1895-ben második kiadásban jelenik meg. Fogalomzavar, szubjektivizmus, tudathasadás a történeti gondolkozásban A század utolsó évtizedére 1848/49 és 1867 történelmi jelentőségét az uralkodó osztályok politikai mozgalmai végképp kiforgatták eredeti tartalmukból. A parlamenti harcok, választási csaták szózuhataga mint valami függöny választja el múltjától a társadalmat. E függöny sok mindent elfed a valóságból, s amit nem, azt torzítva láttatja. Felnagyítottan szépnek és magávalragadónak. Ily módon a társadalmi köztudatban nem a jobbágyfelszabadítás asszociációja idegződött be 1848 hallatára, hanem a nemzeti függetlenség. Mégpedig abszolutizáltam Nem a polgári átalakulás gondolatával összekapcsolva, hanem csupán, mint 1867 ellentétpárja vagy előkészítője, tehát csak a Habsburg -magyar viszony vonatkozásában. 1867-re pedig vagy a „bécsi önkény" és a „hetyke kurucság" vagy a „kegyes uralkodó" és a „józan magyar" fogalmat tudatosították a közgondolkodásban. Mint ahogyan Kossuth neve is mindig Széchenyivel szembesítve jelenik meg. És viszont. Sőt 1848 és minden, ami előtte volt, a hajdani nemzeti dicsőséggel, 67 pedig s ami utána következett, a sivár jelen, a kapitalizmussal, az idegen befolyás fogalmaival azonosult. Már elegendő e fogalompárok egyikét vagy másikát felemlíteni s a közgondolkozás kényszerű beidegződések sínéin fut tovább. 1848 valódi tartalma, a magyar—Habsburg, viszony, társadalmi alapja és kö-81

Békéssy K. : A természettudományos felfogás a politikában. Erdélyi Múzeum, 1893. 220. kk. 1.