Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 985 vetkezményei, mindaz, ami nemzeti történelmünkben az emberiség egyetemes előrehaladásának mértékegységével nézve lényeges, a jobbágyság története és harcai, a polgári fejlődés régi és új fejezetei, mindaz, ami múltunkban jelentős, a századvég jelenéig hatoló erejű, elsikkadt, kiesett. így a forradalom és szabadságharc kizárólag a nemesi önfeláldozás kisajátított szimbóluma lett, a múlt pedig dicsőség és nagyság csarnoka, ahol mint az új sportpályákon a küzdők, vagy a parlamentben a pártvezérek bámulatraméltó önfeláldozással harcolnak egymással a nemzet kiválasztottjai: az uralkodó osztályok ősei. Közben szerte az országban aratósztrájkok és munkástüntetések zajlanak s Magyarország soha nem látott dísszel rendezi meg fennállásának ezeréves ünnepét Mindehhez készségesen szállította a hivatalos történetírás mindkét változata — a magyar történelem ún. kuruc-függetlenségi-48-as és a labancaulikus-67-es politikai elvek szerint szerkesztett rajza — a romantika elhasznált és újraaranyozott fegyvereit. A magyar múlt romantikus felfogásának e két ágazata a századfordulóra megerősödött és kiterebélyesedett. Társadalmi hatóereje, éppen egymással vívott látványos párharcainak következtében megnőtt, és mindenütt jelenlevővé vált. Nyomasztó árnyékot vetett az egész országra. Technikai fejlődésében Magyarország néhány területen már elébevágott; több európai országnak, közgondolkozása viszont még alapvetően a feudalizmus érvanyagára épül. Budapesten indul meg a kontinensen az első földalatti vasút, ugyanakkor Budapest a feudalizmus kosztüméiben öltözötten ünnepli a Milleneumot s történettudományunk erre a görögtüzes ünnepségre büszke. Természettudósaink az emberiség fejlődésének általános történetét az intellektuális élmény erejével teszik magukévá. Hazájuk múltját viszont mint értelemmel felfoghatatlant, csak érzelmi és indulati töltésekkel terhes misztikus képek és jelszavak halmazaként raktározhatják el magukban. Tele az ország az agrárproletariátus mozgalmaival, aratósztrájkokkal. Hivatalos történetírásunk viszont a nemzeti egység s a politikai harcok fekete—fehér képeit pergeti elő a múltból, a parlamenti pártok jelszavai szerint értelmezve ennek vagy annak az uralkodó csoportnak az érdekei szerint a nemzet fogalmát. Aulikus szellem és kuruc magyarság, labanc arisztokratizmus és köznemesi ellenzékiség, nemzeti függetlenség és történelmi Bécsre-utaltság, ezek a század végén a történettudomány szemléleti kérdései. De vajon ezek-e az egész társadalom történetszemléleti kérdései ? Miért kell őrködni aggodalmasan felette, hogy Dózsa neve ne kerüljön Rákóczival és Kossuthtal egyetlen lapra fel ? Vagy, hogy a nép körében élő kép Rákócziról és Kossuthról vesszen a jámbor hiedelmek világában el ? Vagy, hogy a munkások sztrájkja meg ne zavarja a történelmi ünnepek előkelő méltóságát.8

2 A korszak hivatalos elismerésben részesült történetírói nagyon is tisztában vannak koruk társadalmi kérdéseivel. Csak nem beszélnek róla nyíltan, mint ahogyan nem illik szót ejteni arról, ami az utcán vagy a falvakban tör-82

A Századokban Márki Dózsa művének ismertetője, Torma Miklós elítéli a mű irányát. Megállapítja „a legigazságtalanabb . . . nevét (Dózsa) a Kossuthéval együtt csak emlegetni is". A nemesség — ismétli a köznemesi romantika felfogását — már jóvátette hibáját 1514-ért azzal, hogy felszabadította a jobbágyságot, ezzel „aláásva az enmaga létalapját, csorbát ütve a nemzeten is". Századok, XVII [1883]. 883—887. 1.; Márki — Kolozsvár 1898. ápr. 5. — Szilágyinak. OSzKK Levelestár. Vö. Banner: Márki Sándor emlékezete. Gyula. 1961. 14. 1. 4 Századok 196'.)/5—6.