Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 981 És veszélytelenül, mert Pórnak fogalma sem volt, milyen nagy elméleti ellentét volt a fiatal Ipolyi és Gyulai között annakidején. Pedig Gyulainak sejtelme sem lehetett még arról, hogy a hazai feudális légkörben miként futja ki e műfaj teljes formáját. Találóan nevezte „morbus biograficus"-nak. Általános és nehezen leküzdhető kórrá vált a hazai historiográfiai irodalomban. Thallóczy Pauler életrajzában Pauler történetszemléleti érdeklődése alig részesül majd több figyelemben, mint a születésnapi torta, mely Pest 1849. évi bombázását tette a Pauler család számára nevezetessé.74 Egyre nagyobb jelentőséget nyer a nálunk különösen torz formát öltő, a sovinizmust tápláló eljárás, hogy visszatekintenek a történetíró családfájára. Eötvös még Szalayt ,,polgár"-nak nevezi, s legfeljebb szűkebb családi környezetében néz szét. A milleneum felé közeledve viszont az ősöket keresik, mégpedig harmad-negyedíziglen. Tanúi lehetünk jónéhány genealógiai bravúrnak, mellyel sikerül minél nemesebb és minél régibb származását kimutatni néhány neves historikusnak. Mintha attól lenne történetírásunk igazán jó és nemzeti, hogy családfájuk törzsöke milyen mélyen eresztette gyökereit a régi magyar feudalizmus talajába. Hunfalvy tudományos álláspontját viszont nemzetietlennek minősítették, és származásával magyarázták. Thaly antiszemitizmusa megdöbbentő. így vált formálissá a korszak romantikus historiográfiai felfogása. A világnézet, a tudományos munka társadalmi kapcsolata, a kritikai szempont s mindenekelőtt a nemzeti történelmi valóság elemeinek sokasága mind kihullott belőle. Életrajzi adatok összeszedegetésénél mást nem végzett el. Építeni érdemlegeset nem tudott. Annál többet ártott. Mert a reformkor és 1848 hagyományait megtagadta s olyan közeget teremtett, melyben a korszerűbb kezdeményezések is nehezen találtak talajt. Realista törekvések, a pozitivizmus mint a magyar historiográfia tárgya A régi indítások nyomait Szilágyi Sándor néhány emlékbeszéde őrzi. Mintha önéletrajzát írná, hiszen nemzedékét, pályatársait búcsúztatja el. A szabadságharc után — mondja Gyárfás István felett — a történetírás új irányokat jelölt magának — új eszméket hozott forgalomba. „Eladdig történetírásunkon bizonyos egyoldalúság volt észlelhető. A mi történetünk — úgyszólva nem volt beillesztve az európai történetbe, izoláltan ismertük azt, a külső határok számbavétele nélkül." Szakítani kellett a hagyománnyal — vall fiatalkori tudományos mozgalmaikról Szilágyi —, fel kellett ismerni, hogy „minden eszme, minden mozgalom, mely a nyugati államokat foglalkoztatta, nálunk is visszhangra talált". Szilágyit nem pillanatnyi ötlet vezette, Salamon történetírásának mérlegelésére is egyetemes összehasonlítási mércét keres.75 S nincs is egészen egyedül. Gyulai Pál, a Budapesti Szemle köre és mások őrzik a régi kritikai elveket. Az elszomorítóan esetleges historiográfiai irodalomból Zsilinszky Mihály dolgozatai messze kimagasodnak. Áttekint Virág Benedek történetírásán '4 Gyulai P.: Ipolyi Arnold élete és munkái. Budapesti Szemle, 47. 1886. 329— 336. 1. „Az életrajzi styl Pór könyvébon alig több a bókoló udvarlás ós a nagyhangú toaszt keverékénél." Thallóczy L. : Pauler Gyula emlékezete (1841—1903). Bpest. 1911. 75 Szilágyi S. : Emlékbeszéd Gyárfás István felett. Bpest. 1887; Szilágyi S. : Emlékbeszód Salamon Ferenc fölött. Századok, XXIX [1895] 1—26. 1. Szilágyi'S.: Hornyik János emlékezete. Bpest. 1889.
