Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
'980 В. VÁRKONYI ÁGNES magyar historikusokat. Ostorozta a Thaly-féle kuruckodó történetírást, és helyette az aulikus XVII. századi magyar főurakat dicsőítette. () volt az első, aki megkockáztatta ama téves állítást, hogy Rákóczi csupán XIV. Lajos eszköze volt. Felkészültebben és kritikusabban egyetlen kortársa sem tallózta végig a kezeügyében levő történeti irodalmat. Keményen megrója Telekit és azóta is páratlan kritikát kap tőle Szalay: ,,a derék Szalay egy bizonyos, kelletén túl naiv hazafias szellemnek és fölfogásnak befolyása alatt állott" — állapítja meg a Magyarország története I. kötetéről, és később is nagyon fukar az elismeréssel. Ezzel szemben Pauler Gyula Szalayt Ranke magyar képviselőjének tekinti.72 A korszak romantikus historiográfiai nézeteit a Horvát Istvánról alkotott kép sűrítette magába. Horvát történetírói munkásságát eddig egyértelműen a tévedések halmazának tekintették. Ha a szabadságharcot követő időszak meg is feledkezett Bajza kritikájáról, arra még a valóban romantikus felfogású Toldy sem vetemedett, hogy a ,,Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből" c. mű tartalmát a tudományos eredmények sorába emelje. Ha Horvát tudománypolitikai, közműveltségi hatását eltérően ítélték is meg, afelett korábban nem volt vita, hogy a tiszteletreméltó Horvát István utolsó alkotása ábrándok szüleménye. Most azonban a romantikus felfogás lassan és szívós kitartással ezt a Horvát Istvánt rehabilitálja. A régi úton Horvát fia, Horvát Árpád tesz még lépéseket. Apja érdemeit tanári működésében és a magyar nyelv, a magyar múlt és a nemzet önzetlen szeretetében látja. Mindez azonban már nem elegendő. Gátja vesztett nacionalizmussal nemzeti sérelmet látnak abban is, ha valaki Horvátot naiv képzelgései miatt bírálja. Vass Bertalan, Horvát életrajzírója, így érvel: ,,A történetírás nem egyedül a száraz tények és az igazság kinyomozásában áll. Szükséges a szellem, az előadás magasabb módja, a nemzeti érzék, s számos egyéb tulajdonság összeműködése, mi a történetnek színt, nemzeti jelleget ad . . . Horvát sokat és nagyot hibázott ... de egy tekintetben mégis magasabbra emelte a történetírást: adott neki hazafias szellemet, más részről pedig nagyobb erővel sürgette a kútfőket, mint előtte bárki más tevé."73 Világosan kitűnik a súlypontváltozás: a „szellem" nem világnézeti értékkategória, hanem a hazafias érzéssel azonos, a hazafias szellem pedig a tudományos hitelességgel. Mintha a történetírói életmű tudományos hitele nem is érdekelné a pályatársakat. Szokássá válik a hódoló tömjénezés. Nemcsak a múltat mutatja dicsőségben teljesnek és szépnek, a historikusokat is a tökéletesség szobraiba önti a korszerűtlen feudális szellemmel egyre inkább telítődő romantika. Csak a pózok változnak. Aszerint, hogy melyik párt vagy felekezet mondja magáénak a történetírót. Természetes, hogy ennek az új romantikán, a német historizmuson felnövekvő historiográfiának speciális műfaja az életrajz lesz. Gyulai e műfaj minden ferdeségét leginkább magábasűrítő művet, Pór Antal Ipolyi életrajzát élesen megbírálja. Okkal, mert a mű alig több, mint üres dicshimnusz. n Thallóczxj L.: Gróf Széchen Antal. Századok, XXXV [1901]. Széchen A.: Történelmi tanulmányok 1875—1878. Bpest. 1881. A marxista irodalomban először Spira György hívta fel a figyelmet arra, hogy a politika-történeti kategóriák nem lehetnek abszolút értékmérők a kultúra történetében, nevezetesen Szalay megítélésében sem. Vö. Puskás — Szuhay: A „Magvarország története" e. egyetemi tankönyv vitájáról. Századok, XCII [1958]. 809. 1. 73 Vass B. ; Horvát István. Pozsony—Budapest. 1884. Magyar Helikon, 35. 105— 128. 1.
