Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
'976 В. VÁRKONYI ÁGNES helyett a historikus munka kuriózumszerű apróságait mutatja fel. Látásmódja Toldy elképzeléseit tükrözi. A Magyar Történelmi Társulat megalakulása körüli vitákból az elmúlt évek új marxista kutatásai igen sokmindent felszínre hoztak. Világosan kirajzolódik a Társulat társadalmi bázisában az arisztokrácia és a nemesség döntő fölénye. Nem árt azonban itt hangsúlyozni, hogy ezt a döntő fölényt a Toldy—Csengery féle szervezeti elv segítette uralomra, és biztosította: a Társulat alapító tagjai úrbéri papírokban fizethették be alapítványaikat, nem általában a társadalom vagy a közönség, hanem konkrétan a volt nemesi osztály kapott itt közvetlen beleszólási jogot a történettudományba. Viszont a Társulaton belül is különböző irányzatokkal kell számolni. Igaz, hogy a középkorias arisztokrácia-hódolat, a Thaly—Toldy által képviselt köznemesi romantika erős fölényben volt.6 4 Jól tükröződik ez abban a körülményben is, hogy a Társulat historiográfiai irányelveit Toldy fogalmazza meg. Toldy Ferenc ,,Nemzeti történelmünk kezdetei" címmel tart a Magyar Történelmi Társulat 1868. máj. 14-i közülésen felolvasást. Kérdésfeltevésével eleve félretolja a történetírás múltjában a korszakmeghatározó csomópontokat jelentő társadalomtörténeti és szemléleti mozzanatokat. ,,A kérdés, melyet tárgyalni kívánok, ez: mióta van történelmünk, azaz mióta őrizte meg nemzetünk történeti dolgai emlékezetét" jelentette be előadásának elején. Majd megtévesztő hatásossággal kezelve a néphagyomány, népmonda akkor ismert teljes anyagát, megállapítja, hogy az általában az írott történelem előzménye. Több rendbéli „históriai tanútételeket" jegyzett ki ő maga is — mondja — egész а XVI. évszázadig. De kinek, mely társadalmi osztálynak szemlélete csapódott le ezekben az emlékekben? Ezt a korábban még heves vitákat kiváltó kérdést most nyugodni hagyja, s ez annál figyelemreméltóbb, mert a vélemények heves ütközeteiben Toldy amellett szállt síkra mindvégig, hogy a népi emlékanyag a werbőczianus nemesség történetszemléletét igazolja. A történeti néphagyományra hivatkozni ekkor azonban már csupán ürügy. Miért? Kiderül, mikor Toldy Anonymus művét s a Krónikákat áttekintve levonja a végső konklúziókat. Az első két századbeli történetíróink érdeme igen nagy, mert nélkülük „épen itthoni történetünk — nem létezhetnék". Műveikben még keveredik a költészet és a való, az okmányok és a külföldi források nem nélkülözhetők, ,,de az alap, ismétlem, az alap örökké hazai krónikáink maradnak". Az első történeti emlékeket megőrző hagyomány éppen olyan távol van Toldy korától, mint a XIV—XV. századi krónikák. Am a távolságot feloldja a nemzeti jelleg, „a nemzeti jellem oly határozott, éles, erőteljes — írja Toldy — , a formában is sajátságos kifejezést nyer e művek minden vonásában, hogy e hét-és nyolcszáz éves íróinkat testnek érezzük a mi testünkből, vérnek a mi vérünkből. S bár a nyelv bennök latin: nem lehet magyar munka, mely rokonabb ujjakkal illesse keblünket, mint a magyar szellemnek e férfias, jellemes, s naivságokban ellenállhatatlanul vonzó nyilatkozásai." Toldy felfogásában most a történeti népi emlékanyag a feudális történetszemlélet súlyát 64 Thaly К. : Magyar történetírók életéhez. Századok, 1874, 53—56, 126—132, 213—217. 1.; a Társulat megalakulásáról és társadalmi bázisáról: Mann M. : Ráth Károly. Századok, 1965. 4—5. sz. 856—857. 1. Glatz F.: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története, uő.: Szerkesztőségi munka az induló Századoknál. Századok, 1967. 1—2, 3—4. sz. különösen 235—242. 1. Továbbá: H. Balázs É. : A Történelmi Társulat könyvkiadásának 100 éve, Incze M. : A száz esztendős Századok, Kosáry D. : A Társulat társadalmi bázisa ós annak hatása a történetszemléletre. Századok, 100 [1967], különösen 1170, 1174, 1177. 1. Az úrbéri papírokról: Thaly — 1868. máj. 14. — Nagy Imrének. MTA Könyvtár Kézirattár. Nagy Imre levelezése. Ms. 1028.
