Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAGYARORSZÁGON 975 4. Kiegyezés és Milleneum mint a romantikus historiográfia értékkategóriái Toldy Ferenc 1865-ben mond emlékbeszédet Fejér György felett. Fejér György akkor már másfél évtizede halott. Miért mégis e kései sirató ? Elárulja a beszéd tartalma és időzítése. Toldy megállapítja, hogy a középkori történetírói gyakorlattal szemben a XVIII. század hozott újat, mikoris történetírásunk „a kútfők kritikai feldolgozása stádiumába lépett. Lehetővé tették nemzeti történelmünk ily tudományos felépítését azon áldott emlékezetű szerzeteseink — írja Toldy —, kik a múlt század elejétől fogva nemcsak okmányok, hanem minden egyéb nemű történeti emlékeink nyomozásában, összegyűjtésében fáradoztak". Ügy látja, hogy Fejér a XVIII. századi historikusok példáján indult el, amikor okmánykiadásra vállalkozott. De Toldy a romantika teljes kelléktárát felvonultatja Fejér történetírói elhivatottsága mellett. íme hogyan képzeli el miként születik a történetíró: „Az elébb említett gyűjtők hagyományai felhívólag látszottak leszólni hozzá polcaikról: s a hatvan évet meghaladt, de még mindig ifjú agy megértette a múlt idők hű napszámosai néma intését, s keblébe fogadta az új szerelmet: históriánk szerelmét, mely e nemzet csodásan regényes életét beszélli annak, kinek szeme van látni, s érzéke megérteni azt." Ezután hosszú taglalása következik annak, hogy miért ,,csodás és regényes" e nemzet története. Végül az új „csodáról" beszéljen, mely ugyan még kicsit messze van, s talán csak az ifjak fogják megélni „a magyar birodalom csodaszerűen fenntartott élete ezredik évének ünnepét". Figyelemre méltó, hogy Toldy valóban hatásos emlékbeszédében már feltűnik a későbbi historiográfiai látásmód két szembenálló pólusa. Itt a későbbi 48-as és a 67-es értékkategória egyetlen gondolatsorban az omega és az alfa. Ürügyül erre Fejér történetírói pályafutása szolgál. Fejér élete végén két munkájában a forradalmakkal foglalkozik. Toldy eltekintve e művek valódi tartalma felett úgy látja, hogy e munkákat már nem a történetbúvár, hanem a hazafi Fejér írta. A történet így a magyar forradalom tanulságából reményt merít. Milyen reményt? Fejér ,,a mártiusi chartát nem kárhoztatja általában; — olvassuk Toldy interpretációját —, de behozatalának törvényenkívüliségét sajnálja, s reménvli, hogy a magyar alkotmányhoz alkalmaztatni fog". És akik még mindig kétségben lennének Fejér reményei felől, azokat az emlékbeszéd utolsó szavai félreérthetetlenül felvilágosítják. „Mert ő nem remény nélkül szállt sírjába; bizodalma, mellyel árnyéka a csillagsátorba vonult, meg nem esalatott: A feltámadás napja közel van." 1865. július 3-án hangzott mindez el, az egyetem nagytermében, alig másfél hónappal Deák Ferenc híres húsvéti cikke után.63 A Magyar Történelmi Társulat — régi hagyományokat folytat, mikor különös figyelemmel fordul a történetírás múltja felé. A Századok első szerkesztője, Thaly Kálmán és a szerkesztőbizottság, továbbá a Társulat néhány historikus tagja között azonban az értékelő elvekben nincs egyetértés. Thaly ,,a kor fáklyavivőinek" tekinti a historikusokat és a történetírás története tárgykörébe vágó munkák közlését is szorgalmazza. Régi történetírókról készített dagályos arcképvázlatai a romantika jegyeit hordják. Társadalmi alap helyett az eszményi és megfoghatatlan nemzeti elhivatottságot, szemléleti iránytűk 63

Toldy F. : Emlékbeszéd Fejér György felett. TFÖM VI. Irodalmi beszédei II. köt. Pest. 1872. 29—58. 1.; A feltámadáson Toldy egyértelműen a Kiegyezést érti. Vö. Toldy — 1865. okt. 18-án — Horváthhoz. MTA Könyvtár Kézirattár Ms 364/2.