Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
974 H. TÁRKONYI ÁGNES felfogás a nemzetiség, az erkölcs, a család védelme ürügyén lesz az uralkodó körökben vitatható, só't veszélyes, s kezdik, különösen 1871 után a tulajdon támadóit, vagy a tulajdon ellen támadók szövetségeseit láttatni bennük. Végül az 1885 évi magyar történész kongresszus meghaladott és túlhaladott történetírók közé iktatja a Comte-ot és Buckle-t követőket.59 Ezzel a folyamattal párhuzamosan töretlenül emelkedik a Droysen, az 1848 utáni Ranke, Sybel képviselte történetfelfogás árfolyama. Ranke nézete: az egyénien értelmezett nemzeti eszmét állítani a polgári liberalizmus elveivel szemben, a volt nemesi osztály képviselőinek körében termékeny talajra talál. Számos itt nem részletezhető kérdéskör mellőzésével csak szűkebb témánkra figyelhetünk, ám a folyamat néhány fontosabb mozzanatára utalnunk kell. Sybel már az 1860-as évek első felében élénken érdeklődik a magyar történettudomány felől. A historikusok kezdik Droysen alapvető művét előnyben részesíteni a korábban általuk különösen nagyrabecsült pozitivistákkal szemben. A hazai történettudomány kevéssé előtérben lévő, de nagyhatású tudománypolitikai irányítója gróf Széchen Antal Ranke, Sybel és Hausser művei alapján alakítja ki értékítéleteit a történelemről. S végül az 1885 évi történészkongresszus hivatalosan is Droysen-t avatja a magyar történetírás tanítómesterévé Ranke mellett. Lánczy Gyula előadása éppen a realisztikus történetszemléleti irányzatokkal szemben tekinti Droysen elméletét helyesaek. A Grundriß der Historik alapján mondja: „A múltból egy képet elővarázsolni, melyben a nemzet saját lényének hű mását — ,,Das Bild seiner selbst" mint Droysen nevezi — ösmerhesse fel: ebben rejlik ama sűrűn hangoztatott, de ritkán megértett szónak a jelentősége, hogy a történelem, magistra vitae, az élet mestere."60 Lánczy könnyedén él már a „történelmi megértés" fogalmával, Thaly viszont ezt két évtizede könnyedén gyakorolja. Lánczy Gyula és Thaly Kálmán ebben az időben a kortársak szerint két szembenálló történetírói tábor exponensei. Valójában csak annyi a különbség közöttük, hogy a feudalizmuskori magyar uralkodó osztályok egyik vagy másik csoportját ültetik a csodálat trónjaira s tekintik a maguk értelmezte örök nemzeti politika képviselőjének. Különben szemléletük közös tőről fakad.81 Igen különös, hogy a dualizmuskori uralkodókörök megbecsülését élvező historikusok otthonosan utazgatnak egész Európában, járják Bécs, Róma, Párizs nagy levéltárait és soha még a kétely sem ébred fel bennük, hogy a szűk párt-vagy felekezeti szempontok alapján minősített „nemzeti", „hazafias" értékkategóriáik a haza határain túl érvényüket vesztik. Most az 1880 — 90-es években elképzelhetetlen, ami egy fél évszázaddal ezelőtt természetes: Szalay László azért megy Prágába, hogy Palackyval találkozzék, Palacky pedig nagy elismeréssel emlékezik meg a magyar tudósok vendégszeretetéről.6 2 A cseh, a román és más szomszédok történetírására csak a régi realista hagyományokat folytatni próbáló néhány historikus figyel, akiket gyanús, hazafiatlan, a magyarságtól elidegenedő tudósoknak minősítenek a történettudományi fórumok. 59 Toldy F.: Az Akadémiához ennek némi sürgetős teendői tárgyában. FŐM VII. köt. 168. 1. — R. Várkonyi: Thaly Kálmán és történetírása. Bpest. 1961. 228. 1. 60 Lánczy Gy. : A történelmi módszerről. A Történelmi Társulat kongresszusának irományai. Bpest.' [1885]. 107. 1. 61 Lánczy—Thaly vita: Várkonyi: 1961. 213—217. 1. 62 R. Prazak: Palacky a Mad'aíi pred rokem 1848. öasopis Matice Moravské, 1958. 1—2. sz. 74—99. 1.; ism.: Szalatnai: Palacky és a magyarok. Filologiai Közlöny, 1959 és Várkonyi: A pozitivista történetszemlélet kezdetei Magyarországon. Kézirat.
