Századok – 1968
Krónika - Beszámoló H. Balázs Éva kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 818
818 KRÓNIKA tivizmussal kell szembefordulnia, de a valóság megmerevítésével, a szubjektív mechanikus alárendelésével is. Előadását annak hangsúlyozásával fejezte be, hogy a marxista elmélet ma csak akkor tudja betölteni megnövekedett szerepét, ha arra törekszik, hogy a szubjektív szféra, a politika, az ideológia s a személyiség sokoldaklú vizsgálatával, a szocializmus, s a kor problémáinak marxizmuson belüli mélyebb feltárásával ós magasabbrendű megoldásával megnyeri az értelmiség, s a fejlett országokban igényeikben egyre inkább az értelmiség szintjére emelkedő dolgozók többségét. Ez pedig nem megy a megtörténten s a már meglevőn túl az újnak, a lehetségesnek, a perspektívának s a valóságot újjáteremtő emberi alkotóerőt számbavevő ideológia s az ideológia tudományként való kezelése, a tömegekben való életrekeltése nélkül. Horváth Jenő—Izsák Lajos BESZÁMOLÓK H. BALÁZS ÉVA ÉS KÁLDY-NAGY GYULA KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL H. Balázs Eva: „Berzeviczy Gergely »a reformpolitikus« 1763 — 1795" című kandidátusi disszertációjának bevezetőjében tézisszerűen összegezi azokat az általános eredményeket, melyek „mintegy kibontva az egyediség burkából" levonhatók Berzeviczy Gergely életéből, életművéből. Berzeviczy tagja a reformkor előnemzedókének tekinthető árutermelő birtokos nemesség élcsapatának, mely a hozzájuk tartozó értelmiségiekkel igen jelentős szerepet játszott a gyenge polgársággal rendelkező Magyarország politikai és kulturális életének alakításában. Mint hősének életsorsa is bizonyítja, különösen az ország észak-keleti részének birtokosai (elsősorban szőlőbirtokosok) járnak az élen a tárgyalt években. Nézeteiket, cselekedeteiket alapvetően gazdasági és politikai helyzetük határozza meg: a hétéves háború után elvesztik sziléziai, lengyelországi piacaikat; mivel túlnyomóan protestáns vallásúak, magasabb pozíciót nem tölthetnek be. Évtizedeken keresztül e megyék birtokosai a Monarchia ellenzékének bázisává válnak. Ott találjuk őket az erősödő szabadkőműves páholyokban, majd a Habsburg-ház detronizációja ügyében a porosz és a weimari udvarban tárgyaló küldöttségekben, később a Reformátorok Társaságában. A jakobinus-mozgalom bukásáig határozottan radikális programmal haladtak előre, s útjukon csak 1795-ben következett be törés. Az első fejezetek („A szepesi környezet, A család") a szepességi birtokosnemességet, gazdálkodását, szellemi, politikai arculatát mutatja be, s mint tipikus családot, a Ber- i zeviczyeket jellemzi. E vidéken nincs latifundium, a jobbára szőlőtermelő és borral kereskedő nemesség gazdasági aktivitása a nagybirtokosokénál sokkal nagyobb, szellemi rugalmassága is feltűnő: az általánosnál tompábbak a vallási ellentétek, nyelvi tájékozottságuk igen szóleskörű (magyar, német, gyakran francia, szlovák), s a lengyel emigránsok által „hozott" szabadkőművességet hamar befogadják. A Berzeviczy-család tagjai közül Berzeviczy Sándor és Horváth Stansith Borbálát (második feleség), Gergely szüleit jellemzi a tanulmány: az apa magas jogi műveltségű táblabíró, tevékeny a gazdaságban és a politikában. A felvidéki evangélikusok sérelmi ügyében Bécsben járó küldöttségben ő a szepesiek képviselője. Az udvarban kapcsolatokat szerez, melyeket fia majd később jól kamatoztat, megnyeri — összeköttetései segítségével — birtokpereit, s új felesége, mint itt elemzett számadásai is mutatják, virágzó gazdaságot vehet kézbe a férj halála után. A „Berzeviczy Gergely gyermekkora, tanuló évei" című fejezet a családi viszonyokon (részvétel a lengyel borkereskedelmi társaságban stb.) túl rámutat azokra a környezeti s korai szellemi hatásokra, melyek a későbbi tudományos tevékenység gyökereinek is számítanak. Megismerkedünk házitanítójával, a későbbi szám tartóval, Schneider Jánossal, aki Christian Wolff filozófiai tanait foglalja össze, Horváth Stansith Imrével, a nagybáttyal, aki a gyermek Gergely neveltetésének egyik irányítója, Pothoniczky Andrással, a késmárki rektorral. A fiatal Gergely a késmárki líceumba kerül. Iskolai dolgozatainak, házifeladatainak, utinaplóinak elemzése fiatalon is fejlett, élesszemű fiatalemberről tanúskodnak, akinek gondolkodására ezekben az években elsősorban a mű e fejezetében részletesen jellemzett Pothoniczky és az aulikus protestáns Benczúr József (pozsonyi rektor, apja barátja) hat. A végbizonyítvány után Berzeviczy Vay Istvánnál, a reformátusok egyik vezető politikusánál folytat patvaristaként jogi gyakorlatot. A szerző jellemzi Berzeviczy környezetét, és felhívja a figyelmet alakuló emberi, jellembeli tulajdonságaira. („Patvária — jurátusság" című fejezet.) Ekkor kerül Berzeviczy először kapcsolatba a szabadkőművesekkel (1782). Ez alkalmat ad a disszertáció-írónak, hogy rámutasson a magyarországi szabadkőművesség fejlődésének sajátosságaira, s
