Századok – 1968
Krónika - Beszámoló H. Balázs Éva kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 818
KRÓNIKA 819 megmutassa, Berzeviczy szellemi arculatának formálódására, kialakulására milyen erősen hatottak a szabadkőműves eszmék. (A Draskovich-obszervancia majd teljesen megfelel Berzeviczy későbbi munkái címeinek.) Az 1780-as évek eleje — a jozefinizmus virágkora. A protestáns és a katolikus nemesség egy része lelkesen támogatja (mint szabadkőműves) József reformját, a gazdasági problémák enyhítését is várva a császártól. A Budán jurátus gyakorlatát töltő Berzeviczy is már a „közpálya" irányában tájékozódik, s ezért is készülődik — elsősorban Podmaniczky József és Prónay Sándor tanácsára — Göttingába. Éppen az utazás (1784 augusztus) idején éri a magyar birtokos nemességet II. József központosító törekvéseinek leghatározottabb jele : az összeírási rendelet kibocsátása. Ezek, és a későbbi császári intézkedések változást idéznek majd elő a jozefinisták táborában s meghatározzák a fiatal Berzeviczy felfogásának alakulását is. A szerző nyomon követi Berzeviczy útját, idézi benyomásait („az osztrák falvak legkisebbje is olyan csinos, mint a mi kis városaink" stb.), leírja Göttingát, az egyetemi várost, fejlődését: jellemzi az egyetem tanárait, hallgatóit, a tanítás rendjét: Berzeviczy a családi akarat ellenére itt nem a jogi, hanem inkább a kamarai studiumokba mélyed el. Leghatásosabb tanára Schlözer, akit a szerző behatóan jellemez, Feder, Spittler ós Beckmann. Ekkori dolgozatai és levelei arról árulkodnak, hogy tanárainak eszméi — melyek a felvilágosult abszolutizmusra épülnek, de az uralkodás despotikus jelenségeit elutasítják — erősítik benne a nemesi-rendi álláspontot. A tanulmányi szünetben kollégájával, Podmaniczky Sándorral bejárja Németországot (Dessau, Lipcse, Berlin, Drezda, Weimar). Mély nyomot hagy egész további működésén a tanulmányok befejeztével tett nyugati utazás („Franciaország, Belgium, Anglia" c. fejezet). Versaillesról, Londonról, Belgiumról készült leírásai azt mutatják, hogy az angol ipar, kereskedelem, agárviszonyok mellett elsősorban a császárral szembeforduló Belgium jelent számára nagy élményt. Hazafelé a császár magánkihallgatáson fogadja. A szerző a kihallgatásról különböző időpontokban (1787 — 1802) adott visszaemlékezések filológiai egybevetése alapján megállapítja: a szö-1 vegek is jelzik, hogy a jozefinista nemesség mint ábrándul ki fokozatosan az uralko-1 dóból, mint fordul szembe vele, majd a századforduló után miként válik ismét jozefinistává. A magyar nemesség „nagy fordulata" 1785 után következett be. Előbb a szabadkőműves-rendelet — mely rendőri felügyelet alá vonta működésüket —, majd a nemesi i adózás előkészítése, mely a vámrendelkezések következtében visszaesett jövedelmű ' birtokos nemességet súlyosan fenyegette — okozott igen nagy nyugtalanságot. Berzeviczy gondolkodásában ezt az 1786 — 89 között mindinkább erősödő forrongást legjobban egy I 1789 tavaszáról kelt szabadkőműves-beszéd jelzi: angol — amerikai párhuzammal a függetlenségért vívott harc mellett szól. Ez és egy ugyanezen témakörben készült írása (Über Osterreich's Regierung) azért is rendkívül értékes, mert a sok szabadkőműves beszédnek igen kevés Írásos nyoma maradt az utókorra. Berzeviczy, aki a Comissariatica alkalmazottjakónt látja a török háború súlyos következményeit, körének (Podmaniczky József stb.) nézeteit is megfogalmazza, akiket viszont ott találunk a Poroszországban és Angliában a Habsburgok detronizációjáról tárgyaló nemesek közt. II. József halála után az 1790 —91-es országgyűlés vezető nemesei (Podmaniczkyr , Balogh Péter, a Vay fivérek) Berzeviczy közvetlen környezetét képezik. Mint a budai Helytartótanács fogalmazója dolgozik ekkor. Főnöke Podmaniczky József, s valószínű, hogy az ő megbízásából írta „De Dominio Austriae" c. elaborátumát, melyben a Habsburgok detronizációját is követeli. Az a beadvány, mellyel a protestáns nemesek a porosz kapcsolatok megszűnte után 1791-ben II. Lipótot keresték meg, Hajnóczy Józsefet, Berzeviczyt, Kazinczy Ferencet magas állásokra jelölte. Ugyanekkor ott találjuk Berzeviczyt az evangélikusok és reformátusok közös zsinatán, s mint ekkor készített munkája bizonyítja, az „Unanimitas" hazai kialakulását a felekezetileg el nem különített iskoláktól várja. „A hivatalnok" c. fejezetben Berzeviczy hivatali munkájával ismerkedhetünk meg. A szerző maga is átvizsgálta azokat az aktákat, melyek Berzeviczy kezén keresztülmentek, s ezek alapján megállapítja, hogy Berzeviczy minden olyan kérelmet visszautasított, mely gátolta volna a szabadversenyt, a konkurrencia érvényesülését. Különösen a kommerciális ügyosztályon szerzett tapasztalatai voltak fontosak. A kül- és belkereskedelemmel, a vízszabályozási, hídépítési ügyekkel, a parasztság közópítkezésekkel történő megterhelésével, vámproblémákkal, manufaktúrák dolgaival kellett itt foglalkoznia. Széleskörű érdeklődésére jellemző, hogy miután a városi ügyosztályon hivatalból is foglalkozik a magyar színház ügyeivel, ő is egyike azoknak, akik alapítványt tesznek a magyTar színház részére; az 179l-es országgyűlés által kiküldött kereskedelmi bizottság tevékenységében is részt vesz, ennek és más deputációk anyagát későbbi tudományos munkáiban fel is használta. 26*
