Századok – 1968
Tanulmányok - Sarlós Béla: A kiegyezés magyarországi jogpolitikája. 965
984 SARLÓS BÉL \ 1867. február 28-án a kormány, képviselőházi bemutatkozása után azonnal négy előterjesztéssel fordult a törvényhozáshoz: sürgős házhatározat meghozatalát kérte a 1. közterhek behajtása, 2. az újoncozás, 3. a köztörvényhatóságok visszaállítása, és 4. a sajtótörvény mikénti életbeléptetése ügyében. Az első három határozat meghozatalát valóban az abszolutizmusról az alkotmányos kormányzásra való áttérés tette indokolttá és sürgőssé, s a kormánynyal szembeni a „szigorúság helyett a méltányos elnézés" politikájának körébe esett, mind a három ügyben rövidesen törvénnyel intézkedtek. Egészen más volt azonban a helyzet a sajtótörvény módosításának kérdésében. A kormány előterjesztése1 0 szerint a minisztérium kötelességének tartja az 1848-i sajtótörvény mielőbbi életbeléptetését s az esküdtszékek felállítását. Az 1848 évi igazságügyminiszteri rendeletet, amely törvényhatóságonként rendelte el az esküdtszékek felállítását, a bíróságok és a törvényhatóságok végleges rendezése előtt azonban nem volna célszerű változatlanul végrehajtani, továbbá „nagy akadályokkal és bonyodalmakkal állana kapcsolatban". A kormány ezért a ház felhatalmazását kérte, hogy ne minden törvényhatóságban, hanem csupán Pesten, Debrecenben, Eperjesen, Nagyszombatban és Kőszegen, tehát a kir. tábla és a kerületi táblák székhelyein állítson fel esküdtszékeket, azok bíráit a táblák delegálják, az esküdtszékek illetőségi területét kijelölje, s ideiglenes rendelettel intézkedjék „az esküdtszékek miképi alakítása, az esküdtszéki eljárásnak amennyiben lehet, az 1848-iki miniszteri rendelet szerinti szabályozása, végre mindazon módosítások iránt, amelyek az 1847/48: 18. tc. alaki részében ezen ideiglenes bírói illetékesség szempontjából szükségeltetnek." A kormány előterjesztését 1867. március 9-én tárgyalta a képviselőház, még az 1867-i törvényjavaslatok benyújtása előtt. Az előterjesztés jelentőségét és várható következményeit — úgy tűnik - sem a balközép, sem a szélsőbal nem ismerte fel, mert az nagyon csekély ellenállást és csupán mérsékelt kritikát váltott ki. Elsősorban a nemzetiségi képviselők szólaltak fel ellene, mert az esküdtszékeknek a táblai székhelyeken történő centralizálása a nemzetiségi újságírókat elvonja — sajtóper esetén — illetékes bíráik elől, de rámutattak arra is, hogy a bírák delegálása a kormány befolyását növeli a bíróságoknál. Tisza Kálmán sem támadta komolyan az előterjesztést, csupán megmagyarázta annak célját: a kormány azért centralizálja az esküdtszékeket, hogy azok bíráit ő nevezhesse ki s tőle függjenek. A képviselőház minden különösebb izgalom és nagyobb vita nélkül március 9-én elfogadta a kormány előterjesztését,1 7 hozzájárult ahhoz március 12-én a főrendiház is. Az előterjesztés elfogadása után Szentkirályi Mór indítványára, Deák helyeslése mellett, csupán annyiban korlátozták az adott felhatalmazást (egyébként a kormány mind a négy előterjesztésére), hogy annak hatálya csupán,,a mostani felelős magyar minisztériumra",tehát az Andrássykormányra terjed ki. E határozat alapján 1867. május 17-én Horváth Boldizsár igazságügyminiszter kiadta a 307/eln. számú rendeletet a sajtóesküdtszékek felállításáról és működéséről. E rendelet amely nemcsak az Andrássy-kormány idején, hanem 1900. január l-ig volt hatályban — nagv része szórólszóra megegyezik Deák 1848. április 29-i rendeletével, de a házhatározat alapján politikai szempontból nagyon is eltér a Deák-féle jogszabálytól. A kor-16 Képviselőházi irományok 1867. 68. sz. a. 17 Képviselőházi irományok 1867. 76. sz. a. közli az elfogadott határozatot.
