Századok – 1968
Tanulmányok - Ratkoš; P.: A Pray-kódex keletkezése és funkciója. 941
942 P. RATKOS gét olvasztják egybe még a XII. század végén is és ismét csak a Közép-Duna medencében. Az első történész, aki legalább is felületesen felfigyelt a pozsonyi kódexre — amint erre Ocskay Antal és Prikkel Marian már rámutatott - Schier Xavér Ágoston-rendi szerzetes volt,3 aki Pozsony kulturális történetével foglalkozott. A sors azonban úgy akarta, hogy a pozsonyi káptalan Litt. M. 1632 jelzetű kódex tulajdonképpeni felfedezőjének egy másik felvilágosult magyar történészt, Pray Györgyöt tartsák, aki 200 évvel ezelőtt és két évvel Schier halála után felhívta a közvélemény figyelmét az irodalomban Halotti beszédnek nevezett magyar nyelvű temetési prédikációra.4 Miután a kódex más, mondhatni ugyancsak jelentős anyagot tartalmaz, a „Codex Posoniensis" akkor is felkeltette más magyarországi történészek és magyar nyelvészek figyelmét. Míg Koller J. nem határozta meg a kódex keletkezésének helyét, de kifejezte azt a véleményét, hogy a kódex kalendáriumát és sacramentariumát egy kéz írta,5 addig Batthyány József a kódex ún. Micrologus részének kiadásakor a pozsonyi káptalan kódexét „Sacramentarium Boldvense"ként jelölte meg.® Batthyány nyomán haladtak a múlt század kutatói is, akik a kódexet a boldvai benedekrendi monostor alkotásának tartották. Közülük csak Ocskay Antal volt kivétel, akinek véleménye szerint a kódex nem szerzetesi eredetű, hanem inkább valamelyik káptalannal áll kapcsolatban.7 Ocskay véleményét a múlt század végi és a század eleji történészek és irodalomtörténészek nem fogadták el. Prikkel Marian a Pray-kódex eredetének kérdését még azzal komplikálta, hogy a kódex keletkezési helyéül Pannonhalmát jelölte meg, ahol szerinte 1192 - 1195 között a deáki-i (ma Diakovee) cella részére készítették.8 Az Ocskay által 1838-ban kifejezett kétségek arra vezették Karácsonyi Jánost, hogy a Pray-kódex eredetét Fehérvárott keresse.9 Két évvel később Ernyey János vetette fel Veszprémet mint a kódex keletkezési helyét.1 0 Ezeket a nézeteket azonban, és főképpen Ernyey nézetét, problematikus indoklással vetette el Zalán Menyhért bencés, aki továbbra is kitartott amellett a felfogás mellett, hogy a kódex Boldván, a bencés monostorban keletkezett, onnan a somogyvári kolostoron keresztül Deákira került, hogy onnan a pozsonyi káptalanba vándoroljon tovább.1 1 Zalán nézete alapjában véve máig érvényben maradt, amint az Kühár Flóris, Kniewald Károly, Radó Polykarp és 3 Prikkel M. : A Prav kódex tartalma és részeinek írása. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története I. Budapest. 1902. 469 — 470. 1. 4 Jakubovich E.—Pais D.: Ómagyar olvasókönyv. Pees. 1929. 65 — 75. 1. 5 J. Koller: História episcopatus Quinqueecelesiensis. Posonii. 1782. 382—414. 1. Az írók problémájára Prikkel (i. h. 442. 1.) is figyelmeztet. Legutóbb Radó (i. m. 31. 1.) három kéz írásáról szól és a 32 — 34. lapokon a leggyakoribb kezektói származó bejegyzésekre utal. 6 Bathyány J.: Leges eoclesiasticae regni Hungáriáé. Alba Juliae. 1785. I, 8; II, 120-128. 1. 7 O(cskay) Antal: A pesti múzeumi kódex részletes taglalatja. Régi magyar nyelvemlékek I. Buda. 1838. CHI. 1. 8 Prikkel: i. h. 468. 1. 9 Karácsonyi J. : Hol írták a Halotti beszédet? Magyar Nyelv, 1925. 221. 1. Karácsonyi az egyes füzeteket helytelenül ternio-ként jelölte meg. 10 Ernyey J. : A Pray-kódex termőhelye és eredeti rendeltetése. Magyar Könyvszemle, 1927', '67 — 83., főleg 78. 1. 11 Zalán M. : A Pray kódex írásának helye és további sorsa. Magyar Könyvszemle, 1927. 269. 1.
