Századok – 1968

Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915

AZ ÜZEMTÖRTÉ N'ET KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 931 lődtek. A Magyar Pamutipar hanyatlásának okaira csak a műszaki-gazdasági, üzletpolitikai„és társadalmi jtényezők együttes, dialektikus vizsgalata derített fényt. A Magyar Pamutipar az első világháború után a fonodát fejlesztette, mert a dualizmusból örökölt egyoldalú pamutipari struktúra és a háborús veszteségek miatt a fonás volt a szűk keresztmetszet. A gyár a 20-as években nagyarányú fonodái rekonstrukciót hajtott végre. Ez éreztette hatását a termelés, a profit növekedésében. A gyárvezetó'ség azonban elhanyagolta a szövést, a kikészítést, nem kockáztatta meg az új műanyagokkal való kísérletezést. Ezért az évtized végére a választékban, minőségben, sőt az önköltség tekintetében is elmaradt a versenytársaktól. A tőkések ekkor az önköltséget először a munkások rovására csökkentették, racionalizáltak, ami több éves küzdelemre, sztrájkokra, belső feszültségre vezetett. A vállalat megkísérelte saját kikészítő üzemeltetését is, ez azonban a munkás és technikus gárda gyenge bérezésének megfelelő fogyatékos teljesítménye miatt kudarcba fulladt. A gyáros a gazdasági hanyatlást ekkor politikai módszerekkel próbálta ellensúlyozni. így kerültek a gyárba azok a jobboldali, dzsentri katonatiszti-hivatalnoki elemek, akik a gyár jobbratolódásában, a régi vezető csoport kiszorításában döntő szerepet játszottak, ami viszont ismét a gyár üzletpolitikájára, gazdasági fejlődésére hatott vissza. És még fűzhetném tovább a láncot, amelynek egyes szemei, a műszaki fejlesztés, az üzletpolitika, a racionalizálás, a munkásmozgalom, a politikai változások és a szociális problémák lizërvesen összekapcsolódnak. Arlegsajátosabb történészi feladat tehát, úgy vélem az, hogy a szerző a könnyebb megoldás: a technikatörténeti, gazdaságtörténeti, politikai, mozgalmi hosszmetszetek összeállítása helyett kitapintsa az alkotóelemek csomópo

ntjait, kimutassa a nagy horderejű gyári, iparági, helyi és országos események keltette hullámok hatását az üzem életének minden területén, hogy azt a valóságos történelmi láncot állítsa össze, amelynek szemeit csak a források szeszélye és a szubjektív retrospektív szemlélet szakítja szét.". E módszertani követelmény mögött azonban nem csupán egy komplex egyedi jelenség történeti megragadásának metodikai kérdései, nem egyszerűen az egyes üzem életében érvényesülő sajátos kölcsönhatások állanak, hanem a modern üzemfejlődés mélyebb tendenciái is rejlenek. Az üzemnek mint technikai termelő apparátusnak immanens tendenciája a mechanizálás és automatizálás. Ez megmutatkozik a gépek, gépsorok, technológiai eljárások szakadatlan tökéletesítésében, a szakosítás, a sorozatgyártás, az emberi esetlegességet kiküszöbölő automatizálás növekvő igényében és realizálásában. Az üzemnek, mint üzleti vállalkozásnak immanens tendenciája továbbá a rentabilitás, ami a költségelemek csökkentésében, a versenyképesség fokozásában jut kifejezésre. A két tendencia bizonyos mértékig segíti-erősíti egymást, ugyanakkor ellentétben is áll egymással, amennyiben a technikai apparátus, ha műszakilag haladó is, gazdaságilag gyakran konzervatív, míg a piaccal kapcsolatban álló üzleti részleg gyorsabban reagál a piaci igények változására. Ezt az ellenmondást többnyire különböző típusok, társadalmi csoportok (műszakiak és kereskedelmiek) képviselik, így az ellentét gyakran çsoportharc formájában realizálódik. A modern üzem, mint racionálisan működő, bővülő szervezet igazgatásának világszerte jellemző tendenciája a bûrokratizàlôdqs^Rnnek vannak szük--séges, bármilyen üzemvezetés számára nélkülözhetetlen elemei (dokumentáció, statisztika, könyvelés, ellenőrzés stb.). A bürokratizálódás alapjában még-