Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
930 HAN.ÍK PÉTER tol determinált alá- és mellérendelési viszonyokon nyugvó emberi közösségnek is. A definíció magában foglalja az üzem komplex alkotóelemeit: a technikát, a termelés és csere gazdasági folyamatát, a termelőeszközhöz való viszony szerint tagolt közösséget és belső, szociális-politikai ellentéteit. Ez a megállapítás teljesen megegyezik a csehszlovák, a német és a szovjet történészek újabban kialakult — fentebb már jelzett — álláspontjával. A csehszlovák történészek az üzemet a technika, a gazdasági tevékenység, a társadalom és politika szerves egységeként fogják fel. Szerintük a történésznek az a feladata, hogy feltárja a műszaki, gazdasági, társadalmi és politikai alkotórész közötti dialektikus kapcsolatot, egészen az iparvállalatban megtestesült egységnek az ország, az iparág vagy a vidék fejlődésében betöltött funkciója és a kölcsönhatások tisztázásáig.4 0 Az 1966 decemberi prágai konferencia résztvevői elfogadták ezt a csehszlovák referátumban részletesen kifejtett koncepciót. Leszögezték, hogy szakítani kell az eddigi gyakorlatban elterjedt egyoldalúsággal, amely az üzem történetének vagy technikai-gazdasági vagy munkásmozgalmi oldalát állította a vizsgálódás középpüTitjába, elhomályosította a másik és a többi ugyancsak fontos alkotóelemet.4 1 A tárgy és tartalom világos elvi meghatározása után nyomban felötlik a gyakorlati kérdés, hogyan valósítható meg legjobban a komplex feldolgozás. Az ideális bizonyára az lenne, lia rendelkeznénk műszakilag* közgazdaságilag, szociológiailag t tehát sokoldalúan képzett üzemtörténész specialistákkaT7~Es ez nem merőben utópikus óhaj. Azoknak a kutatóknak, akik munkásságukat tartósan az üzemtörténetnek szentelik, e szakágak alapismereteit és módszereit bizonyos fokon el kell sajátítaniuk. Pillanatnyilag azonban reálisabbnak látszik a szei^fíLküllfiktÍYák. alakítása. Az eddigi gyakorlattól eltérően azonban kívánatos, hogy műszakiakon és történészeken kívül közgazdász (mérnökközgazdász vagy technikatörténész) és szociológus is tagja legyen a kollektívának. Az eddigi tapasztalatok ugyanakkor arra intenek, hogy a történésznek kell irányítania a kutatást, megterveznie a felépítést, végső soron megrajzolnia a különböző alkotóelemek szerves komplexitásából kibomló történeti képet. Az eddigi irodalom szembetűnő fogyatékossága ugyanis éppen az — és ennek kiküszöbölésében látom a második metodológiai feladatot - , hogy az egyes alkotóelemek fejlődését feldolgozó fejezetek egymás mellett futnak, — a technikai apparátus és a társadalmi szervezet, az üzletpolitika és szocians mozgalmak, mint a párhuzamos egyenesek, a műben nem találkoznak. Márpedig a valóságban a legszorosabb kölcsönhatás áll fenn a műszaki fejlődés, a termelekenység, a jövedelmezőség és a bérszínvonal a termelőeszközök jellege, korszerűsége, a tulajdonos üzletpolitikája, szociálpolitikája és a munkásmozgalom között. Hadd említsek itt egy saját tapasztalatunkból merített példát. Szerzőtársammal együtt sokáig nem értettük meg, hogy a Magyar Pamutipar vállalat, amely az 1920-as években az iparág élén állott, miért esett vissza a 30-as években, olyannyira, hogy az alapító tőkés család is belebukott és a gyár fölötti közvetlen rendelkezést a Hitelbank vette át. Először a nagy gazdasági válság hatására gondoltunk, de ez a textilipart nálunk alig érintette, s más konkurrens vállalatok (Goldberger) a 30-as években fölöttébb sikeresen fej-10 Lehár—Myska: id. referátum. 41 H. M. Történész vándorgyűlés az üzemtörténet kérdéseiről. Párttörténeti Közlemények, 1967. 2. sz. 196. 1.
