Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
AZ ÜZEMTÖRTÉ N'ET KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 929 is több állagban, s az iratanyag sem csupán az országos vagy városi levéltárakban, hanem gyakran az üzemnél, íróasztalfiókokban, páncélszekrényekben, a minisztériumokban, a cégbíróságon stb. található. De az irattári anyag önmagában nem is elégséges. Elkerülhetetlenül ki kell egészítenünk a politikai és a szaksajtóval, ha van a gyári újsággal, műszáki, közgazdasági folyó" iratokkal, tárgyi emlékekkel, visszaemlékezésekkel, magán feljegyzésekkel, fényképekkel és a szociológiai felvételezés bevált módszereivel is. A forrásanyag hézagossága és egyenetlensége, sokrétűsége és szétszórtsága bizonyára erősen befolyásolja a feldolgozás arányait is. Az üzemtörténeti munkákban levő aránytalanságok, hiányok és túlburjánzások részben abból fakadnak, hogy a szerzők egyes korokra, egyes témákra nem találtak elégséges vagy lényeges anyagot, másutt viszont az anyag bő áradása fölös részletezésre csábította őket. Bármennyire megszabja is a forrásanyag mennyisége és minősége a feldolgozás lehetőségeit, a történészek tudják, hogy a primer források hiánya, szűkszavúsága bizonyos fokig pótolható másodlagos, közvetett forrásokkal, interpolációkká] és analógiákkal. Hogy a felszabadulás előtti írások alig foglalkoztak a munkásmozgalommal, annál részletesebben a tőkés tulajdonos tevékenységével, az nyilván nem a forrásanyagon múlott. Hogy a felszabadulás utáni munkák eléggé sematikusan ábrázolták a tőkést, és bő fejezeteket szenteltek a munkásmozgalomnak, hogy az 1950-es években írt feldolgozások kevés figyelmet fordítottak a gazdasági mechanizmusra, a gyártársadalom felépítésére, az ugyancsak nem a forrásokon múlott. Az üzemtörténet elvi és módszertani problémáiban lényeges szerepet játszik a szerző koncepciója -vagy a koncepció hiánya -, az üzemtörténet értelmezése vagy értelmezésének tisztázatlansága is. Alkalmasint nem tévedünk, ha az említett problémák harmadik forrását az üzemről alkotott nézetekben, alapjában technikaigazdasagi vagy társadalmi-politikai szervezetként való értelmezésében, egyik vagy másik alkotóelem egyoldalú kiemelésében és a sajátos, kettős kötődésű helytörténeti, ill. ágazattörténeti funkciójának tisztázatlanságában keressük. * Eddig azt vizsgáltuk, hogy mi van és miért, milyen általánosítható problémák jelentkeztek üzemtörténetírásunkban. A vázlatos leírás és az elemzés már eddig is normatív gondolatsorok irányába tendált. Az elmondottakból tehát logikusan következik a kérdés, amit ismereteink mai szintjén megkísérelek megválaszolni: mit is tekintsünk az üzemtörténetírás tárgyának, és a sajátos tárgy adekvát feldolgozási módszerének? TTezcfjük a definícióval/'^arx) meghatározása szerint a gyár i i modern nagyipar objektív termelési szervezete, amelyb en a munkaf olyamat koopei^íTTv Jellege technikai szüksegessegge válik. A gyáj különböző munkások k ooperációja, akik a termelő gépek rendszerét ellenőrzik. Ez a kooperatív munkafolyamat a tőkés rendszerben egvúttál á tőke értékesítési folyamata is,Amennyiben az üzem a tőke munka feletti hatalmának eszközévé válik.3 9 Amint látjuk, Marx az üzemet a termelőeszköz jellegétől meghatározott objektív szervezetnek, s egyúttal a termelési viszony hordozójának tekinti, azaz technikai apparátusnak ips aazdálkodási-term,el ési egységű с кЛа, a társadalmi rendszer" 39 Marx Károly: A Tőke. Bpest. 1948. I. köt. 415., 452., 456. 1.
