Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
928 HAN.ÍK PÉTER gazdaság fejlődéséhez világosan nem domborítható ki. Clzemtörténetírásunknak nem erős oldala sem a térbeli, sem az időbeli összehasonlítás kvantitatív módszere. Márpedig egy-egy üzem feldolgozása éppen a kvantitatív összehasonlítás adataival járulhat hozzá más területen egyelőre meg nem valósítható egzaktsággá! a z általános történeti képhez, a többnyire kvalitatív összehasonlításokkal operáló történeti szintézisekhez. Ezek a problémák arra utalnak, hogy az üzemtörténetnek mint kettős kötődésű helytörténetnek a nagyobb földrajzi-társadalmi egységbe való beillesztése, az általánossal való dialektikus kapcsolata sincs még módszertanilag kielégítően tisztázva. Miből adódnak az említett aránytalanságok, hiányosságok, módszertani problémák? Először, úgy vélem, az üzem komplex jellegéből. Az üzemtörténet legalább négy különböző szaktudomány birodalmához tartozik, s így műszaki-kémiai, közgazdasági-gazdaságtörténetig szociológiai/és történettudományig ismereteket, ill. képzettséget kíván meg a feldolgozóktól. Eddig a szerzők ezt a problémát kétféleképpen próbálták megoldani. Vagy egyedül, saját szaktudományukból kiindulva és a többi területre átkalandozva, vagy több szerző összefogásával, kollektive vállalkoztak a feladatra. Klvileg^evidens a kollektív munka előnye és fölénye, hiszen az egyéni vállalkozásokból többnyire egyoldalú, egyik vagy másik szakterületen elnagyolt, csonka feldolgozások születtek. Am ha közelebbről megnézzük a ténylegesen kialakult szerzői munkaközösségeket, azt találjuk, hogy azok alapjában homogén összetételűek: vagy tisztán történészekből, vagy túlnyomórészt a vállalat műszakigazdasági vezetőiből állnak — esetleg egy „függelékíró" történész bevonásával. A szerzőtársak vagy kronológiai rend szerint, korszakonként osztották fel egymás között a munkát, és ez esetben az egyéni feldolgozás hiányosságai többszörösen reprodukálódtak, vagy tematikai felosztás alapján működtek együtt, amiből viszont a szerves egység, a valóban történeti egybedolgozás szempontjából hiányos munkák, inkább tanulmánygyűjtemények születtek. Mindkét esetben erősen hiányzott a közgazdasági és szociológus nak -értő bevonása a szerzői kollektívába. Üzemtörténetírásunk eddig még nem találta meg az üzem komplex jellegével adekvát komplex feldolgozás legjobb módszerét. ~ A problémák másik gyökere a forrásanyaghoz nyúlik. A legjobban összeállított kollektíva, a legalaposabban kidolgozott módszer is hajótörést szenvedhet a forrásanyag szeszélyén. Nem kívánok itt részletesen foglalkozni a forrásanyag ismertetésével, csüpán két sajátos problémát említenék meg. Az egyik a források hiánya, ill. egyenetlensége. Az üzemet gazdái nem történelmi objektumnak szánták, az üzleti vagy termelési szempontból érdektelenné vált iratanyagot kiselejtezték. Sok anyag pusztult el a háború alatt és az államosítás után is. így egyes témákra és időszakokra, különösen az üzletvitelre, a politikai és társadalmi viszonyokra vonatkozó anyag, elsősorban a múlt századból, az első világháború előtti évtizedekből fölöttébb hiányos, egy-egy fontos dokumentum megtalálása gyakran olyan nehéz, mint aranyrögé egy kimerült bányában. Más, hozzánk közelebb eső korszakokban nagy bőséggel ömlik az anyag, a rengeteg termelési kimutatás, kalkuláció, mérlegek, levelezések. Az elbürokratizálódó üzemi és üzleti organizációnak ebből az irattömegéből viszont olyan nehéz a lényeges mozzanatot „kitermelni", mint a sok tonna uránércből a néhány gramm rádiumot. A másik forrásprobléma az anyag szétszórtsága és sokrétűsége. Még a nagy levéltárakban őrzött anyag
