Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
AZ ÜZEMTÖRTÉ N'ET KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 921 ben, a párttörténeti intézetben, a főiskolákon és a Szakszervezet történeti intézetében alakultak ki. A szakszervezetek különösen nagy érdeklődést tanúsítanak és támogatást nyújtanak a kutató és népszerűsítő munkának. A többszáz kisebb cikk, brosúra mellett 114 tudományos igényű monográfiát tartanak számon. Ezek behatóan foglalkoznak gazdaság- és technikatörténeti kérdésekkeLis, újabban megjelentek szociológusok bevonásával készült feldolgozások is.2 ' A szocialista országok gyorsan gyarapodó üzemtörténeti irodalma műfajilag ugyancsak vegyes, színvonalát tekintve eléggé egyenetlen. Képes albumok, visszaemlékezés- és dokumentumgyűjtemények, riportázsok, népszerűsítő brosúrák, műszaki leírások és - jóval kisebb számban — tudományos feldolgozások egyaránt megtalálhatók benne. A műfaj, tematika és színvonal tekintetében bizonyos kronológiai fejlődés is mutatkozik. Mellőzve most a történetírás fogalomkörén kívül álló albumokat és brosúrákat, azt állapíthatjuk meg, hogy a marxista történészek figyelmét az első időszakban mindenütt az anyagi javak termelőinek, a gyárak, vállalatok dolgozóinak az életkörülményei és küzdelmei ragadták meg. Az üzemtörténet többnyire a munkásmozgalomtörténet részeként, helytörténeti ágaként indult, vagy legalábbis a munkásmozgalom története foglalta el a központi helyet benne. Ez az orientáció érthető, hiszen a szocialista országokban a marxista üzemtörténetírás a tőkésekkel vívott közvetlen osztályharc idején, vagy még eleven aktualitásának légkörében született. Ahogy az államosított vállalatok megerősödtek, a jelen és a jövő formálása szilárdan az új vezetőgárda, a dolgozók kezébe került és legfőbb gondjuk a termelés lett, úgy a vállalati kollektíva figyelme is mindinkább a távolabbi múlt „.a megalakulás, a gazdasági és műszaki fejlődés, a szélesebb értelemben vett történeti hagyományok felé fordult. Egyés gazdasági vezetők, szakszervezeti és pártbizottságok szívesen ragadták meg a jubileumok alkalmát, hogy az ünnep díszét, a vállalat hírnevét és a dolgozók vállalati öntudatát az üzem történetének megiratásával is gyarapítsák. A nagyszámú jubileumi emlékkiadvány általában nagyobb figyelmet fordított a gazdaság- és technikatörténetre, a szocialista átalakulásra, az államosított vállalat eredményeire. Előkelő helyet foglalt el bennük továbbra is a munkásmozgalom története, kiegészítve az új szociális létesítmények, a kiváló dolgozók és módszerek népszerűsítésével, — bár akadtak eltérő jellegű, erősen reklámszerű ,,gyártmánytörtenetiJ '~ismertetések is. A jubileumi kiadványok jelentős részének történeti megalapozása, szerkesztése, színvonala, különösen azoké, amelyeket a vállalati dolgozókból alakult ad hoc kollektíva történész szakember bevonása nélkül készített, nem volt kielégítő. A múlt és a jelen korszakos különbségének összehasonlítása során ott a pozitív vonások, itt a hibák, nehézségek mosódtak el, a, szólamok gyakorta elfedték a konkrét elemzést és bizonyítást, az összehasonlítás kvantitatív módszerei fölöttébb fogyatékosak voltak.2 8 A „jubiláris üzemtörténetírás"-ban kisebb vagy nagyobb métékben mindenütt felbukkant a dilettantizmus. 27 L. Sz. Rogacsevszkaja : Isztorija fabrik . . . 156. 1. 28 Az ilyen túlzásokat példákkal illusztrálja és kritizálja H. Radant id. tanulmánya. Jahrbuch für Wirtschaftsgeschichte. 1960. Teil II. 180—183.1. — Kuczynski: id. cikk. uo. 1964. Teil I. 16-17. 1.
