Századok – 1968

Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915

AZ ÜZEMTÖRTÉ N'ET KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 919 forradalom 40. évfordulójára már csaknem 100 könyv készült el. A mennyiségi eredmények azonban nem álltak arányban a minőséggel. 1958 októberében az SzKP Központi Bizottsága ismét foglalkozott a szovjet üzemtörténetírással. A tudományos színvonal emelését, a szovjet korszak alaposabb, sokoldalúbb kidolgozását tűzte célul, és felhívta a területi, helyi pártszervek figyelmét az üzemtörténetírás fokozott gondozására.1

8 Az elmúlt évtizedben az új történettudományi ág végleg meggyökerezett és kiterebélyesedett a Szovjetunióban. A 300 nagyobb üzemtörténeti monográfia kétharmada az utolsó évtizedben jelent meg. E művekben továbbra is a társadalomtörténeti és munkásmozgalmi téma dominál. Különösen alaposan kidolgozták a munkásság összetételének alakulását, szakmai és kulturális színvonalának fejlődését, a munkafegyelem kérdéseit, a szervezkedést és mozgalmat, emellett készültek speciális tanulmányok a műszaki és gazdasági fejlődésről is. Kevesebb figyelmet fordítottak eddig a gazdaságtörténeti kérdésekre, a munkásság anyagi helyzetének alakulására.1

9 Régi hagyományai vannak a üzemtörténetírásnak a közép-európai szocialista országokban is. Az iparilag fejlett cseh területeken már az első világháború előtt megjelentek az első ipar- és üzemtörténeti tanulmányok. A Csehszlovák Köztársaságban felvirágzott e műfaj. Maguk a vállalatok pártfogolták és finanszírozták a vállalat kiépülését összegező, termékeit népszerűsítő, a szociális gondoskodást illusztráló kiadványokat, amelyek elsősorban reprezentatív, propagandisztikus jellegűek voltak. E hagyomány és jelleg a leiszabadulás és az államosítás után is továbbélt, azzal a lényeges különbséggel, hogy a tőkés alapító és vállalkozó helyét a munkás, a dolgozó kollektíva foglalta el. Az üzemtörténetírás fontosságát időközben a tudományos intézetek, egyetemek is felismerték. A prágai egytemen, a CsTA Történettudományi Intézetében és egyebütt tudományos központok, szemináriumok alakultak a téma kutatására. Ezek a kutatások a 30-as évek szovjet kezdeményezésének nyomán haladtak. 1960-ban a CsKP Központi Bizottsága határozatot hozott a sokhelyütt, decentralizáltan folyó munka koordinálásáról, országos Vállalattörténeti Bizottság létrehozásáról, és meghatározta a feldolgozás és népszerűsítés alapelveit. A Vállalattörténeti Bizottság a tudományos intézményekkel, a párt és a szakszervezetek helyi szerveivel karöltve széles körű szervező és népszerűsítő tevékenységet fejtett ki. Számos konzultációt, szemináriumot, országos és helyi ankétot szervezett, még bentlakásos tanfolyamokat is indított az anyaggyűjtő és feldolgozó munkában résztvevő kollektívák számára. Készülő és elkészült munkákat támogatott, újakat kezdeményezett, folyóiratot jelentetett meg, amelyben ismertette az eredményeket, és különösen nagy figyelmet fordított a módszertani kérdések tisztázására.2

0 Ez a szervező-koordináló, ugyanakkor az elvi és módszertani problémákat is vitára tűző tevékenység döntően hozzájárult ahhoz, hogy Csehszlovákiában az elmúlt évtized folyamán a vállalattörténetírás nemcsak mennyiségi-18

Uo. 114. 1. 19

L. Sz Rogacsevsztcaja : Isztorija fabrik i závodov: itogü i problemü isszledovanyija. Voproszi Isztorii, 1967. N. 8. 157 — 162. i. 20

A csehszlovák vállalattörténetírás szervezetére és fejlődésére vonatkozó adatokat Lehár—Myska idézett referátumából vettük át.