Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
918 HAN.ÍK PÉTER nak történeti feldolgozásához. A marxista kutatás figyelme szükségszerűen két központi téma: a munkásosztály kapitalizmus kori kialakulása, helyzete és a forradalmi mozgalom kifejlődése felé fordult. Abban, hogy az üzemtörténeti munka a 30-as évek elején kiszélesedett, országos mozgalommá vált, nem kis részük volt Gorkij lelkesítő, ösztönző felhívásainak. „A gyárak és üzemek története — a ti múlt és jelenbeli munkátok története lesz. E munkának ki kell fejlesztenie és meg kell erősítenie annak tudatát, hogy egyedül ti vagytok az ország urai, hogy mindaz, ami általatok épül, értetek épül, minden szükségletetek teljes kielégítésére, az új, általatok teremtett szocialista kultúra kifejlesztésére a Szovjetunióban" - hangzott Gorkij egyik felhívása.1 3 A történetírás eme új ágának Gorkij főként a pedagógiai jelentőségét hangsúlyozta. „Elsősorban a munkások művének kell lennie" — mondotta, és a munkásokhoz kell szólnia. A szaktörténész feladata a tudományos megalapozás, az íróé az eleven, élvezetes formába öntés, az adatok, a visszaemlékezések összegyűjtésében és a feldolgozásban maguknak a történelmet alkotó munkásoknak is részt kell venniük. Gorkij ellene volt a számsorokkal, táblázatokkal, idézetekkel megtöltött, beszámoló jellegű tanulmányoknak, mert unalmasnak tartotta őket, hatástalannak a nemes pedagógiai cél: az individualizmust leküzdő szocialista embernevelés elérésére.1 4 Az SzKP központi bizottsága Gorkij javaslata alapján 1931 októberében határozatot hozott üzemtörténeti tanulmánysorozat kidolgozásáról. Szerkesztőbizottságot alakítottak, amelynek Gorkij mellett neves írók, történészek és pártvezetők is tagjai voltak. A szovjet üzemtörténetírás bázisa, a Kommunista Akadémia Történettudományi Intézete, a szélesen kibontakozó munkálatokban a gorkiji eszmék nyomán haladt. A központi témát a munkásosztály múltbeli és jelenlegi helyzetének, tudatának, mozgalmainak és szervezeteinek vizsgálata alkotta, de a kutatás körébe bevonták az üzemek gazdasági és technikai fejlődésének problémáit is.1 5 E korszak reprezentatív alkotásának számít a Kirov (Putyilov) Művek története, e három kiadást megért, 62 íves, kitűnően megírt, anyaggazdag munka, amely szolid gazdaságtörténeti megalapozással mutatja be az orosz történelemben kiemelkedő szerepet betöltő gyárkombinát növekedését, munkásainak forradalmi küzdelmeit.16 A 30-as években tucatnyi hasonló nagy munkálat indult meg. Az évtized végén azonban törés következett be a szovjet üzemtörténetírásban. 1938 elején az üzemtörténeti munkák kiadóját megszüntették, az e tárgyú kutatást háttérbe szorították.1 7 A személyi kultusz nyomasztó légköre nem kedvezett az üzemtörténetírásnak sem. 1940 és 1955 között csak mintegy 50 munka jelent meg, főként cikkek, gyűjtemények, ezek jórészt Sztálint magasztalták, a sztálini koncepció illusztrációjául szolgáltak. Az új fellendülés 1956 után következett be. A termés ugrásszerűen megnőtt, elővettek befejezetlen kéziratokat, számos új munkába kezdtek. A októberi 13 Gorkij cikke a Pravda 1931. szept. 7-i számában. Lok. A. M. Gorkij: Szobrannie szocsinyenyija. 20. köt. Moszkva, 1954. 146. 1. 14 Uo. 146.1., továbbá A. M. Gorkij i szozdanyija isztorii -abrik i závodov. Moszkva, 1959 (dokumentumgyűjtemény) 47., 214. 1. 15 L. Sz. Rogacsevszkaja: Nyekotorüe itogi izucsenyija isztorii fabrik i závodov. Voproszi Isztorii, 1963. N. 3. 110—111. 1. 16 Isztorija Kirovszkovo (b. Putilovszkovo) metallurgicseszkovo is masinosztroityelynovo závoda v Leningrade. 1. köt. 1939, 2. kiad. 1941, 3. kiad. 1961. 17 L. Sz. Rogacsevszkaja: i. m. Voproszi Isztorii, 1963. N. 3. 113. 1.
