Századok – 1968
Tanulmányok - Hanák Péter: Az üzemtörténet kutatásának problémái. 915
AZ ÜZEMTÖRTÉ N'ET KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI 917 tehető.8 Ez a hatalmas mennyiség minőségi szempontból azonban fölöttébb vegyes értékű. A német tömegtermelésről a kérdés ottani szakértője állapítja meg, hogy túlnyomó része jubileumi propaganda-kiadvány, reklám-brosúra, amelyet többnyire öreg nyugdíjasok, vállalati alkalmazottak, jobb esetben írók készítettek, történész szakembert még tanácsadóként is ritkán vontak be a munkálatba.9 Ez a jellemzés, úgy vélem a nyugati vállalattörténetírás tetemes részére, kiváltképp első időszakára, általában érvényes. A történetírás birodalmában e felduzzadt irodalomnak tehát aránylag csekély része kaphat polgárjogot. Ezeket a műveket általánosabb gazdaságtörténeti összefüggések, általánosítható módszerek és tanulságok levonásának igénye jellemzi. N. Gras például kísérletet tesz az amerikai kapitalizmus történeti periodizálására és a tőkés vállalkozó gazdaság-társadalmi tipológiájának vázolására. A kapitalizmus az ő értelmezésében olyan gazdasági rendszer, amelyben a magánvállalkozó koordinálja a termelési tényezőket a leggazdaságosabb termelés és üzletvitel érdekében.10 A főszereplő tehát a tőkés, a fő téma az ő szervező tevékenysége, módszerei, mentalitása, vállalati és üzleti „politikája". A vállalattörténetírásnak ez az irányzata tényanyagát és feldolgozását tekintve kétségtelenül magasabb színvonalú a jubiláris brosúráknál, de nem titkolt célja egyrészt az üzletemberek tudományos képzése, a vállalatvezetés módszereinek a történelmi tanulságok felhaszálásával való javítása, másrészt a dolgozók, a publikum meggyőzése a magánvállalkozás előnyeiről.1 1 A Business History, a Firmengeschichte tudományos apparátussal, történetírói szinten is a tőkés propaganda eszköze. Az irányzat egyik nyugati ismertetője is kétségbe vonja e művek objektivitását, kifogásolja azt a „diszkréciót", amelyre a tőkés vállalattól való anyagi függés kötelezi a szerzőket.12 Igen csekély azoknak a tudományos munkáknak a száma, amelyek a vállalat történetét nem elszigetelten, elsődlegesen a vállalkozói tevékenység szempontjából elemzik és méltatják, hanem szélesebb gazdaságtörténeti alapon, egy iparág vagy vidék egész gazdasági-társadalmi fejlődésének része és részeseként vizsgálják, de ezzel már túl is lépik a polgári vállalattörténetírás műfaji kereteit. Ha a nyugati vállalattörténetírás tömegtermelése kevés tudományos értéket hozott is létre, ha magasabb színvonalat csak kis töredéke és csupán a közelmúlt időszakban ért is el, megállapíthatjuk, hogy ez a téma a nyugati történetírás elismert, kultivált, önálló szakágává fejlődött. Eredményeit és módszereit érdemes megismernünk és hasznosítanunk. A gyárak és üzemek történetének feltárása a szocialista országokban is eredményes évtizedekre, a legrégibb hagyományokra természetesen a Szovjetunióban tekint vissza. írók, tudósok, gyakran munkások már az 1920-as években hozzákezdtek a jelentős üzemek munkásmozgalmi hagyománvai-8 Részletes bibliográfiát ad M. L. Daniels: Studies in Entreprise. Boston, Harvard Univ. 1957. 9 W. Treue: Firmengeschichte. Historische Zeitschrift, 1951. N. 3. 535. 1. 10 Gras : i. m. 5. 1.—R. Larson: Casebook in American Business History. Guide to the Business History, 1939. 36. 1. 11 Gras: i. m. 6. 1. Gras igen jelentősnek tartja a Business History közvetlen gyakorlati hasznosságát. Szerinte: „if British business firms and companies had written their histories and allowed scholars, journalists and politicians to learn what private business really involved, British history of the period following the second world war would have been somewhat different". Idézi Treue: Firmengesehichte. Historische Zeitschrift, 1951. N. 3. 542. 1. 12 Chabert: i. m. 196. 1.
