Századok – 1968

Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897

BOLIVIA 911 irodalmi, alig észrevett közgazdasági elméleti álláspont maradt.8

0

Ily módon az idegen, elsősorban angol tőke, a külső piac eszközévé vált nemesfém monokultúra fejezte be a társadalmi munkamegosztás útjának eltorlaszolását, és a bolíviai gazdaság egy szétroncsolt, latifundiumokra épült mezőgazdasággal érkezett el az ón-korszakba a XIX. század végén. Az első nagyobb ónbányák megnyitása után, 1902-ben az export 2 285 150 boliviano volt, ám ebből még 500 000 esik az ezüstre és már ugyancsak 500 000 az ónra.81

Az 1952-es forradalom után, 1956-ban az ország exportjának 93,2 %-a érc, elsősorban ón.8

2 Az ón-monokultúra már nem Potosihoz, de továbbra is az Altiplanohoz kapcsolódik. Az Andok magas fennsíkjának a bányászaton kívül mind a gyarmati, mind a köztársasági korszakban a tengerhez való közelsége kölcsönzött gazdasági jelentőséget. Ez a zóna lett a bolíviai államiság támpillére is. A tengerpart elvesztése és az óntermelés révén megszilárdult imperialista függés a belőle származó elmaradottsággal együtt averziót keltett az Altiplano iránt, és egyre kívánatosabbá tette a hatalmas keleti trópusi tartományokat. „A forróégövi zóna alkotja Bolívia jövőjét."8

3

A kelet felé vonulás jelszava a társadalmi feszültség levezetésének egyik, elsősorban reakciós célok szolgálatában álló módozata lett a modern Bolíviában. A valóságban a belső piac még nem képes e zóna hatékony beolvasztására. A három földrajzi zóna közötti gazdasági kapcsolatok mai napig meglehetősen gyengék. Ennek oka nem az annyiszor emlegetett földrajzi akadályok, a „dislocamiento geográfico",8

1

hanem a fejletlen árutermelés. A föld-1 rajzi tényezők szerepének túlbecsüléséből egyrészt a túlzott nemzeti öntudat táplálkozik, Bolíviát A. d'Orbigny nyomán a „világ szintézisének"8

5

vagy a : „kontinens szivének", a „boltív zárókövének" minősíti. Másrészt a mediterraneidad, a tengerektől való elzártság, a szomszéd országokkal szemben elszenvedett vereségek és az elmaradottság a bolíviai állam önmagában való életképtelenségének tételét indukálta egyesekben. A 30-as években egyidőre divatos „amerikai Svájc" (Federico-Avila) semlegességi teóriája után a Peruval való újraegyesülés programja jelent védekezést az ellen a tragikus valóság ellen, hogy az ország a szomszédok és az imperialisták prédája („feudo común") lett.8

6 Bolívia földrajzi jelentősége az óntól függetlenül is nagy az Amazonas vidék, az argentin síkság és a Csendes-óceán között. Ez a körülmény azonban i 80

José Maria Dalencón, e rendkívül tiszta látású statisztikuson, kiváló hazafin I kívül J. Prudencio : Principios de economia politika aplieados al estado actual y circun' stancias de Bolivia. Sucre. 1845. Ouenaro Daleris Guarachi: Cur-so elemental de economia politica. La Paz. 1856. A bolíviai gazdasági elmélet e klasszikus szakaszáról szól idézett tanulmányunk (Reflexiones stb.). 81

Sinopsis Estadistica y Geográfica de la República de Bolivia. Tomo II. 1903 12 — 13. 1. 82 Nuflo Chavez Ortiz: El signo del estano. Enjuicimiento histórico de medio siglo. La Paz. 1961. 87. 1. Vö. René Ruiz Gonzales : La economia boliviana y el comercio exterior. Ozuro. 1955. 48 — 56. 1. K. E. Livancev, 8. I. Vidgop: Bolivija. Leningrad. 1963. 83 Jorge Pando Gutierrez : Bolivia y el Mundo. Tomo II. La Paz. 1947. 13. 1. Gomzalo Romero: Reflexiones para una interpretáción de le história de Bolivia, 163. 1. ai

A Valencia Vega: Geopolitica en Bolivia, 237 — 241. 1. 86

Bolívia földrajzi egységét először a spanyol Carlos Badia Malagridával vitatkozva I Jaime Mendoza mutatta ki: El factor geográfico en la nacionalidad boliviana. Sucre. 1 1925. 86 Julio Alberto d'Avis: El Estado boliviano y la rmidad peruana. Cochabamba. 1 1944. „Bolívia egy fekély", mely csak mások ambíciójának felkeltésére alkalmas. 5. 1. 4*